A legjobb barátnőm felé rohantam, nem érdekelt, hogy kinek megyek neki vagy döntök fel, csak az számít, hogy ő itt van és itt marad. Hamar odaértem és rávetettem magam. Ne gondoljatok perverznek mert nem vagyok az, csak már nagyon hiányzót és a nyakába ugrottam...igaz, hogy majdnem hátraestünk mind a ketten...de mi csak nevetve öleltük egymást...
- Saaaam!
- Ash!
- Annyira hiányoztál.-pusziltam meg.
- Te is nekem. De már itt vagyok...és hallgatlak.-nézett rám komolyan.Szóval hallani akarja, hogy miért lettem ilyen jóba a fiúkkal. Csodás, remélem nem fog megharagudni rám, ha elmondom neki az igazat.
- Ha hazaértünk mindent elmesélek, ígérem.
- Már nagyon kíváncsi vagyok a magyarázatodra.-rebegtette előttem a szempilláit.
Beszálltunk a kocsimba. Az egész utat végigbeszéltük, de a fiúkról egy szót sem szóltam neki, elég lesz nekem otthon kimagyarázni magam nem hogy még itt is. Inkább azt hallgattam, hogy mi történt otthon... kiderült, hogy semmi. Minden fix ugyanolyan maradt mint mielőtt én eljöttem volna...Lassan megérkeztünk a házunk elé, Sam nem akarta elhinni, hogy itt lakok és, hogy mostantól ő is itt fog lakni. Kiszálltunk és elindultunk befelé, letettük Sam csomagjait majd megmutattam neki a házat, de a szobáját még nem.
- El sem hiszem, hogy ebbe a csodaszép házban fogok lakini. Veled.-mosolygott rám.
- Bizony ám, itt fogsz lakni.
- Amm, de hol is fogok én aludni?-kérdezte.
- Gyere megmutatom.-húztam vissza az emeletre.
"Sam szemszöge"
El sem tudom hinni, hogy anyáék beleegyeztek, hogy Londonba költözzek. Ők sosem engedtek meg nekem semmit, és most, most megengedik, hogy abba a városba költözzek ahol a legjobb barátnőm vár rám. De minden jóban van valami rossz is. Mint ahogy ebben is. Adam. Ő volt az én barátom, már szinte két éve voltunk együtt, de most szakítanom kellett vele. Fogalmam sem volt, hogy hogyan is mondjam el neki, hogy Londonba költözök és ezért véget kell vetni a kapcsolatunknak...pedig én nagyon szerettem és még most is szeretem, de tudtam, hogy a táv kapcsolat nem működne köztünk vagy én vagy ő szegné meg és az jobban fájna, mint az, hogy szakítsak vele. Nagy nehezen elmondtam neki mindent. Hogy Ash oda költözött és nekem nagyon hiányzik, és anyáék megengedték, hogy én is oda költözzek. Azt is elmondtam neki, hogy nagyon szeretem de tudom, hogy ez nem menne köztünk és ő is így gondolta. Tehát szakítottunk, még váltottunk egy búcsú csókot majd az ajtó felé sétáltam és csak annyit bírtam kinyögni, hogy "sajnálom". Alig értem ki a kocsimig és már zokogni is kezdtem, de tudtam, hogy így lesz a legjobb...Miután megnyugodtam hazamentem és vártam, hogy Ash hívjon. Este végre felhívott, gondolom megint elfelejtette, de ő ilyen és én így szeretem őt. Mindent elmondtam neki, nagyon boldog volt, majd Emma az anyukája felajánlotta, hogy költözzek hozzájuk. Én persze szívesen elfogadtam, majd elbúcsúztam Ashtől, és lefeküdtem. Másnap későig aludtam, majd mikor felkeltem pakolni kezdtem, sok cuccom van és egyedül nehéz pakolni. Észre sem vettem, hogy hogy eltelt az idő. Láttam, hogy Ash hívott, de már késő volt, nem akartam zavarni, avagy felébreszteni ezért lefeküdtem. Másnap reggel hívott újra, és azt is elmesélte, hogy micsinált az este...nem akartam hinni a fülemnek, mikor hallottam, hogy az egész éjszakát végigbeszélte Harryvel. Akit úgy volt hogy utálunk, de ahogy én látom már csak én vagyok vele így. Na de mindegy, majd ha megérkezem kifaggatom Asht.
Elbúcsúztam anyáéktól, majd elindultam a reptérre. Felszálltam, az út hamar eltet, és már Londonban is voltam...Megpillantottam Asht, aki rohant hozzám, a nyakamba ugrott és szorosan magához ölelt. Hazamentünk, nekem pedig elállt a lélegzetem egy hatalmas és csodaszép ház előtt álltunk meg, nem akartam elhinni, hogy itt fogunk lakni, de végül beletörődtem. Ash megmutatta a házat, csak azt a szobát nem ahol én fogok aludni, már nagyon kíváncsi voltam, hogy hogyan is nézhet ki ezért rákérdeztem és ő a lépcső felé kezdett húzni, majd megállt egy ajtó előtt és rám nézett.
- Remélem tetszik.- mosolygott én pedig benyitottam.
- Úr Isten Ash, ez gyönyörű...-csak ennyit tudtam kinyögni.
A szoba hatalmas volt. Pont az én ízlésemnek felel meg. A falak barnák, egy hatalmas ágy a szoba közepén körülötte butrok. A falon képek, rólunk...az ágyal szemben pedig egy hatalmas tévé. Sosem volt még ilyen szép szobám. A New Yorki is szép volt, de ez sokkal jobban tetszett...Berohantam az ajtón és az ágyra ugrottam...Puha...majd Ash is követte a példámat.
- Tetszik?-kérdezte.
- Igen csodálatos, Köszönöm.-pusziltam meg.
- Na jó, én hagylak téged kipakolni, addig átmegyek hozzám, ha kész vagy gyere át és akkor mindent elmesélek...Ja és estére van egy meglepetésem.
Mi milyen meglepetés? De mire megakartam volna kérdezni eltűnt. Hát köszi szépen Ash. De sebaj, gyorsan kipakolok és megkérdem az én drága barátnőmet, hogy mi a fenéről beszélt és, hogy mióta vagy ilyen jóba Harryvel és a többiekkel... Nekikeztem a pakolásnak...
"Harry szemszöge"
Nagyon boldog vagyok. Elfogadta, el sem tudom hinni, hogy tényleg belement. A fiúk is nagyon boldogok voltak, de én örültem neki a legjobban. Hiszen nekem mindent elmondott az este és annak ellenére, hogy még sosem csókolt meg senkit, elfogadta. Bátor lány. Mindent megfogok tenni, hogy ne érezze magát rosszul... tudom, hogy úgysem tudom legyőzni a félelmét a csóktól, de azért megpróbálom.
A próbán vagyunk ugyanis este koncertünk lesz, amire Asht is meghívtuk meg az egyik barátnőjét...már alig várom, hogy újra lássam....
- Hé mi ez a hatalmas vigyor drágám?-ült le mellém az én "párom" Louis.
- Semmi. Csak boldog vagyok.
- Ühüm, és én ezt higgyem is el. Úgyis tudom, hogy Ashre gondolsz....
- Igen rá...annyira örülök, hogy elfogadta...
- Mi is örülünk, de most már folytatódik a próba, úgyhogy gyere te kis szívtipró.-felálltam, Lou beszólását eleresztettem fülem mögött, hiszen ő mindig ezt csinálja....
"Ash szemszöge"
A szobámban leültem az ágyra. Gondolkoztam. Gondolkoztam, hogy mit is mondjak Samnek a fiúkról. Mondjam el neki, hogy azt hiszem, hogy belezúgtam Harrybe? Vagy ne? Melyik lenne a jó döntés?El kell, hogy mondjam neki, hiszen ő a legjobb barátnőm...rögtön felismeri ha hazudok neki...oké akkor ezt elmondom. De a filmmel mi legyen? Azt elmondom neki teljesen ki fog akadni, de joga van tudni...Szóval akkor mindent elmondok neki. Először tuti, hogy toltál pipa lesz rám, de utána majd belegondol és rájön, hogy jól döntöttem...este pedig bemutatom a fiúknak és ő is megkedveli őket...és akkor minden jó lesz.
Az ágyon gondolkoztam...magamban megfogalmaztam, hogy mit is fogok mondani pontosan neki...ám megzavart a telefonom benne, a kijelzőre néztem és Harry mosolygott vissza rám. Felvettem.
- Szia.-köszöntem neki.
- Szia, Ash. Csak azért hívtalak, hogy megmondjam, hogy a koncert este 8kor lesz, de gyertek egy picit hamarabb ha tudtok, megszeretnénk már ismerkedni a barátnőddel is.
- Köszi, hogy szóltál Harry. Oké akkor hamarosan találkozunk...
- Már alig várom. Szia.
- Szia.-mosolyogtam, habár ő nem látja, de nekem mosolyogni támadt kedvem.
Fél hét volt, mire teljesen megvolt a fejemben, hogy mit is mondok Sam-nek. A fenébe nemsokára ott kell legyünk a fiúknál. Valaki kopogott az ajtón.
- Bejöhetek?-kérdezte Sam.
- Persze.
- Hallgatlak.-ült le mellém.
- Már be is fejezted a kipakolást?
- Nem, de majd befejezem, most inkább mesélj...
- Oké, de figyi a fiúk meghívtak minket a ma esti koncertjükre...nem baj ha csak utána mesélem el, hogy mi is történt valójában vagy inkább holnap reggel?-néztem rá kiskutya szemekkel.
- Tudod, hogy ezeknek a szemeknek sosem tudok ellenállni. Mikor kezdődik?-kérdezte.
- 8-kor, de azt mondták, hogy menjünk hamarabb, mert megszeretnének téged ismerni.-mosolyogtam rá.
- Oké. Akkor megyek keresek valami cuccot és mindjárt jövök.
Mi nem akadt ki? Nem kiabált? Jól van? Mi történt vele? Na jó, ez nekem fura, de majd kiderül. Most viszont nekem is kell találnom valamit amit felvehetek...Na nézzük csak...megálltam a gardróbomban és szétnéztem majd a kezembe akadt egy csodálatos ruha. E lesz az.-csillant fel a szemem.Gyorsan lezuhanyoztam, kivasaltam a hajam és már a ruhát vettem felfelé. Egy fekete pántnélüli mini ruha mellett döntöttem és pedig egy fehér magassarkú és már kész is voltam.
.jpg)
Megnéztem magam a tükörben és elégedett voltam magammal. Átsétáltam Sam szobájába és megnéztem ő mit választott. Egy fekete bőr rövid naci volt rajta egy csillogó pólóval és fekete magassarkúval.
- Jól nézel ki.-dicsértem meg.
- Te is.-ölelt meg.
- Mehetünk?-kérdeztem.
- Aha.
Bezártuk a házat és beültünk a kocsimba. Kicsit hosszú volt az út. Mivel dugóba keveredtünk. De így is elég hamar odaértünk. A fiúk kezdéséig, még volt 15 perc. Egy hatalmas teremben álltunk, csomó emberrel körülvéve. Hová kell menjünk? Ááá tuti, hogy nem találjuk meg a fiúkat. Majd két hatalmas kezet éreztem a csupasz vállamon. Megijedtem, de mikor megfordultam egy zöld szempárral találtam magam szembe. Harry.
- Szia.-ölelt meg.
- Szia. Hadd mutassam be neked az én legjobb barátnőmet Samet.-oda ment hozzá és megölelte.
- Örülök, hogy megismertelek.
- Én is.-mosolygott Sam.
- A többiek, hol vannak?-kérdeztem.
- Hátul, gyertek velem.-megfogta a kezem én pedig Samét és követtük, végre kiértünk a hatalmas tömegből és a színfalak mögött voltunk. A négy fiú azonnal előttünk termett és mindannyian a nyakamba ugrottak, ma már másodjára, ezek megakarnak engem ölni?
- Sziasztok.-köszöntem nekik. -Ő itt Sam az én legjobb barátnőm.
- Szia Sam.-köszöntek.
- Helló.-köszönt a barátnőm.
- Mikor kezdtek?-kérdeztem.
- 5 perc múlva.-mosolygott Harry.
- Jók legyetek.-nevettem.
- Mi mindig azok vagyunk.-mosolygott Louis.
- Egós.-nyújtottam rá a nyelvem. A fiúk Sammel együtt elmentek, kettesben maradtam Harryvel. Miért kell itt hagyniuk vele? Miért pont vele?- Akarsz valamit Harry?-kérdeztem.
- Igen, szeretnék neked mondani valamit mondani.-mosolygott rám.
- És mit?-közelebb hajolt és megölelt majd a fülembe súgta.
- Szív döglesztő vagy ebbe a ruhába.-na nekem ennyi is elég volt, azonnal vörös lettem, Harry pedig csak nevetett. Szép. Miért kell neki ilyeneket mondania?
- Köszi.-próbáltam elrejteni a vörösödő fejemet, de nem nagyon ment. Hát van ilyen. Nem? Velem elég sokszor a napokban és mind csak neki köszönhető. Szorosan magához ölelt még egyszer, majd megpuszilta az arcomat...fogalmam sincs, hogy miért én is késztetést éreztem, hogy megpusziljam és meg is tettem...ő csak nagy szemekkel nézet rám.
- Ezt miért kaptam?
- Szerencse puszi.-nyújtottam rá a nyelvem.Fogalmam sincs, hogy mi ütött belém, de meg akartam tenni és jól esett. És az a baj, hogy már teljesen összezavarodtam.
- Köszönöm.-mosolygott.-Gyere megmutatott a helyeteket.-fogta meg a kezem és maga után húzott.
A színpad mellett voltunk, ahol ott volt Sam. Oda álltam mellé, Harry elbúcsúzott és eltűnt a többiekkel együtt. Én már izgatottan vártam, hogy feljöjjenek a színpadra. Hát nem kellett sokat várjak, mert egy percen belül már fent is voltak. Hatalmas taps vihar és sikítozás követte őket. Nekem is kedvem támadt sikítozni és ahogy láttam Samnek is. Igaz, hogy azt mondtuk, hogy utáljuk ezt csinálni, de nem így van én imádom. Jól esik kiadni magamból, és a fiúk is élvezik az őrjöngést.
A fiúk elkezdtek énekelni, a közönség velük énekelt, ahogy én és Sam is. Meglepődtem, hogy tudja a szöveget, de szerintem titokban mindketten hallgattuk a számaikat. A fiúk tartottak pár perc szünetet és oda jöttek hozzánk. Mi pedig a nyakukba ugrottuk. Harry ölelése kissé elhúzódott, a többiek kérdőn néztek ránk, de mi nem törődtünk velük. Majd amikor visszamentek, lenyomtak még pár számot, majd jött a búcsú szám, ami nem volt más mint a "What makes you beautiful". Harry végig csodásan énekelt, de itt valami történt. Nehezen vett levegőt és rekedt volt a hangja. Nagyon megijedtem. Mi történhetett vele? Mitől ment el hírtelen a hangja? Nehezen, de végigénekelte a számot. Majd elbúcsúztak és lejöttek...de hozzám csak négyen jöttek oda, Harry nem volt köztük. Én pedig egyre jobban aggódtam érte. Elindultam megkeresni, de Lou elkapta a karom.
- Szerintem most jobb ha magába van.-mondta szomorúan.
- Látni akarom.-erősködtem, ő csak bólintott egyet. Én pedig elindultam megkeresni, fogalmam sincs, hogy hová mehetett. De nem adtam fel, mindenhová benéztem...Nem volt sem az öltözőben, sem a szobájában...sem a fürdőben. Igen bementem a fiúk fürdőjébe, de tudtam, hogy senki sincs ott max csak Harry. Tovább kerestem, majd egy ajtóhoz értem...mivel ez volt az utolsó hely ahol nem néztem meg, tudtam, hogy itt lesz. lassan benyitottam. A látvány sokkolt.
Harry ez széken ült. Lehajtott fejjel, tudtam, hogy sír vagy fog. Lassan bementem a szobába és megálltam előtte, nem vette észre, hogy ott vagyok vagy csak nem akarta. Nem tudom. Közelebb mentem hozzá és megöleltem...pár másodperc múlva ő is visszaölelt. A szívem majd nem megszakadt, sosem láttam még ilyennek az évek során...
- Sajnálom...-suttogta.
- Semmit sem kell sajnálnod, hallod?
- De hát elrontottam...
- Nem. Harry figyelj rám.-emeltem fel a fejét és a kezeim közzé fogtam az arcát, a szeme könnyes volt. - Nem rontottad el, senki sem haragszik rád. ilyen megesik.
- De velem még sosem történt ilyen....-mondta a könnyeivel küszködve.- Soha.
- Nyugodj meg.-próbáltam megnyugtatni de nem ment, majd támadt egy ötletem...lehet, hogy ezzel elvesztem a barátságát, de ha nem teszem meg teljesen összetörik és én azt nem akarom. Újból felemeltem a fejét, mélyen a szemébe néztem, majd közelebb hajoltam hozzá és megpuszilt. Igen megpusziltam, de nem az arcát hanem a száját....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése