Ma is sokáig aludtam,mint általában mindig, hiszen nyár van és szeptembertől nincs suli...mivel befejeztem a licit.Huráááá!Az érettségim jól sikerült, oké nem szín tíezes de a kilencet elérte.Anyuék büszkék rám, mert tudják, hogy mindig a legjobbat hozom ki magamból.Tényleg,anyuék.Nagyon szeretem a szüleimet, nekem mindig ők voltak a legfontosabbak,bármit megtennék értük.Ahogy ők is értem...sokat dolgoznak,hogy nekem mindenem meglegyen, hogy ne szenvedjek semmiben sem hiányt.Egy hatalmas házban lakunk, inkább mondom vilának mint háznak, New York-ban.Igen New York-ban élek...itt is születtem és itt szeretnék maradni örökké...imádom ezt a várost...nem csak azért mert csodálatos egy hely, hanem mert itt él a legjobb barátnőm,Sam és persze a családom.Sam.A francba megígértem neki, hogy ma délben találkozunk. Hát igen, anya megint nem kelletett fel.Hány óra lehet?Óóóó, hogy vinné el a halál,12 óra.Én pedig 1kor találkozom Sammel. Király.Ledobtam magamról a takarót és kiugrottam az ágyból.
Egyenesen a fürdőbe mentem,megengedtem a vizet és lezuhanyoztam.Majd magamra tekertem egy törölközőt és a tükör elé álltam, a hajamat megfésültem, majd fogat mostam.Felvettem egy tiszta alsóneműt és megálltam a gardróbom előtt.Hát igen imádok divatosan öltözni, mindig is ez volt a mániám. Milliónyi ruhám, cipőm, kiegészítőm van.Így hát mire sikerül eldöntenem, hogy mit veszek fel,eltelik egy kis idő.Na akkor nézzük.Nem,ezt biztosan, nem.Á ezt sem.Megvan.Ez lesz a legjobb.
Egy fekete hosszabított csőnacit egy fehér pólóval választottam,felvettem majd a cipőim elé álltam, a kedvenc magassarkú szögecses bakancsomat vettem fel és egy fekete ugyancsak szögecses táskát.majd a nyakamba akasztottam pár nyakláncot és indultam is vissza a fürdőbe. Feltettem egy kis sminket, kivasaltam a hajam és már kész is voltam...Leszaladtam a lépcsőn és egyenesen a konyhába mentem, ahol anya éppen főzött...apa pedig már nem volt itthon mivel már dolgozik.Ahogy beértem rögtön kiadtam magamból a kis reggeli hisztimet.
- Anya,miért nem keltettél fel? Elfogok késni...tudod, hogy mindig elkések és ezzel az agyára megyek Samnek.-tört elő belőlem.Anya felém fordult és megölelt.Hát igen ő már megszokta a kisebb dűhkitöréseimet.
- Jó reggelt,Ash.-köszöntött. -Olyan aranyosan aludtál, hogy nem volt szívem felkelteni téged.Ne haragudj, de nem fogsz elkésni még van 15 perced.Kérsz reggelit?-kérdezte mosolyogva.Hát igen ez anya.Ő az én kedves és megértő anyukám.
- Reggelt.-durcáskodtam.- Máskor keltsél fel,nem számit milyen aranyos vagyok miközben alszok.Majd ebédelek Sammel, nem kell reggeli azt már úgyis lekéstem.
- Jól van, akkor később találkozunk.Szia kicsim.
- Anya?-visszafordult. -Ugye tudod, hogy szeretlek?-kérdeztem miközben odamentem mellé és megöleltem.
- Persze, hogy tudom és én is szeretlek téged.-adott egy puszit a homlokomra.- De most menj mert tényleg elkésel.
- Oké.Szia.-már ki is rohantam az ajtón és a kocsim felé vettem az irányt.Tudom még csak 18 vagyok , de már van egy szuper kocsim. De most mégis mit csinlájak?A szüleim megvették.Mondtam volna azt nekik, hogy köszi de nem kell?Hát akkor hazudtam volna,mert igenis szükségem van egy kocsira.
Bepattantam a kormány elé és elfordítottam benne a kulcsot és már indultam is a Starbucks-ba.Sammel ez a kedvenc helyünk,mindig ide járunk,már törzsvendégek vagyunk...A pincér már azt is tudja, hogy mit rendelünk, szóval ki sem jön csak hozza a szokásosat.Hamar odaértem, csak 5 percet késtem, de fogadok hogy ezért is kapni fogok, mert mindig ezt csinálom, de ez van...ilyen vagyok.Nem tehetek róla.Jó mégis de ez most nem fontos. Ahogy beléptem,megpillantottam a legjobb barátnőmet...ő is észrevettem és bevágta a durcit, de én tudtam hogy csak csesztetni akar vele...
- Késtél.Már megint késtél.-nyafogta.Én pedig megöleltem és megpusziltam.
- Sajnálom. De most már haladok,mivel csak 5 percet késtem. -nevettem, azt hittem ő nem fog velem együtt nevetni, de tévedtem.Nevetett.Akkor nem haragszik.Hahaaaa.
- Na és mesélj.Mi volt a tegnap esti randidon?-kérdezte kíváncsian a barátnőm.Igen.Tegnap este randim voltam.Nem meglepő dolog,mert már egy csomó randin voltam, de még egyik srác sem fogott meg igazán. Mindegyikkel tökéletes volt a randi, de sosem engedtem, hogy megcsókoljanak miután hazakísértek...Hát igen a szőke hercegre várok a fehér lovon.Tudom, hogy ilyen csak a mesékben van, de akkor is...de Lucas sem volt, az én hercegem.
- Hát, hogy is mondjam...jó volt...csak-a barátnőm megforgatta a szemeit, tudta, hogy mit akarok mondani.- nem fogott meg...nem olyan srác amilyenre én várok.Igaz nagyon helyes és kedves, de ő nem az én hercegem...
- Ash!Már egy csomószor mondtam neked, hogy ne vár a szőke hercegedet a fehér lovon, mert sosem fog eljönni érted.-háborodott fel a barátnőm. -Oké, nem akartam ilyen lenni, de tudod, hogyha minden egyes srácot visszautasítasz akkor magadra fogsz maradni és hidd el azt nem szeretnéd...-mondta.Közben megérkezett a frappuccinonk.
- Tudom, és igazad van, de nem akarok olyan srácokkal járni akik nem vesznek komolyan...nekem olyan srác kell aki helyes,kedves és törődik veled.Aki mindig észreveszi ha valami bánt és mindig melletted áll.-így képzelem el azt a srácot akivel szívesen járnék.- És én várni akarok rá, mert tudom...-valaki a mellettünk lévő asztalnál egy hatalmasat sikított.Mi a fene baja van?A frászt hozta rám.Talán megörült.
- Ezt nem hiszem el.Ezt nem hiszem el.-visította.Már az agyamra megy én mindjárt odamegyek és befogom a száját.
- Mi az, Sara?-kérdezte a mellette ülő csaj.
- Anya hívott, hogy megjött a koncert jegyem, holnap utazok Londonba.És végre találkozni fogok a One Directionnal.El sem tudom hinni.-vísította.Áááá.Már értem szóval a nyálgunyárokról van szó.Igen én így hívom őket,mivel ki nem állhatom azt a bandát...a hangjukkal semmi bajom, de azzal ahogy viselkednek és a személyeségük.Na azt ki nem állhatom.Utálom őket.
- Ááá ez nem igaz...-mordult fel Sam.Ő sem bírja őket.-Miért van az ha egy lány meghallja azt a hülye bandának a nevét egyből síkitani kezd?Magyarázd meg nekem kérlek,Ash.-erre mégis mit mondjak..én sem tudom.
- Fogalmam sincs,hidd el nekem is rohadtul elegem van belőlük...ha az egyikkel szembemennék az utcán tuti, hogy fellökném vagy egy kocsi elé dobnám.-tudom, hogy kegyetlen vagyok,de nem érdekel.Igaz, hogy nem is ismerem őket, de szerintem ha megismerném sem lennék oda értük...A barátnőm erre nevetni kezdett.
- Azt szívesen megnézném én is.-nevettem vele.- Na jó, de nekem lassan mennem kell, Adammel találkozok...-ő a pasija, nagyon jól kijönnek egymással és látszik is hogy imádják egymást.
- Oké.-szomorodtam el.Szóval ezt a délutánt is magamba fogom tölteni.
- Ne szomorkodj.-nyomott egy puszit az arcomra.-Ha szeretnél este átjöhetsz és megnézhetünk valami filmet.
- Miért menjek, hogy nézzem, hogy enyelegtek?-kérdeztem nevetve.Már sokszor voltam ott mikor Adam is és mindig gyertya tartónak éreztem magam, hát kösz inkább leszek egyedül.
- Oké,ahogy akarod.Szia.-ölelt meg.
- Szia, jó szórakozást.-mondtam után.
Hat csodás.Már megint egy unalmas nap elé nézünk.És ez csak azért van,mert szingli vagyok.Ez a szinglik sorsa egyedül lenni egész nyáron, vagy a barátnőjével és annak a barátjával...nem is tudom melyik a rosszabb.Na de ez van.Én döntöttem úgy hogy a szőke herceget várom.Lassan felálltam,majd fizettem és kimentem az ajtón egyenesen a BMW-mhez. Beszálltam és haza indultam.
- Szia kicsim, hogyhogy ilyen hamar?-kérdezte anya, mire én csak legyintettem és felmentem a szobámba. Ilyenkor jobb ha nem beszélek senkivel mert biztosan összevesznék...Leültem az ágyamra, ledobtam a lábamról a bakancsot majd nekidőltem a falnak és az ölebe vettem a Laptopomat.Gondoltam felnézek Twitter-re,hátha ott találok valaki akivel beszélhetek...de semmi...egyedül vagyok, hát oké akkor rakjunk ki egy képet.
"Éljenek a szinglik, ha te is az vagy akkor örülj velem" xx Ash...
Letettem a gépet és lefeküdtem az ágyra és a plafont kezdtem tanulmányozni...de nem találtam rajta semmi érdekeset így hamar meguntam...Arra gondoltam, hogy megnézek egy filmet.Így is tettem.Az elején még oda is figyeltem, de utána már nem igazán kötött le...de azért végignéztem..habár fogalmam sincs, hogy miről szólt...de nem is érdekelt..Na mindegy.
Mivel anya úgyis itthon van lementem hozzá, de meglepetésemre nem egyedül volt apa is itthon volt. Gyorsan odaszaladtam hozzá és megöleltem majd leültem a pulthoz és a narancslémet szürcsölgettem,amikor anya megszólalt.
- Kicsim beszélnünk kell veled.-na csodás ezt a szöveget csak akkor mondja nekem ha valamit csináltam vagy ha valami baj történt.Na már csak ez hiányzik...
- Miről van szó?-kérdeztem félve.
- Angyalom,apádat áthelyezték és mind a hárman Londonba költözünk, holnap este indul a gépünk......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése