- Mind a hárman megyünk, úgyhogy te is jössz.-jelentette ki apa.
- De apa, én nem akarok oda költözni...senkit sem ismerek, ott nincsenek barátaim és utálom azt a várost.
- Ash. Nem érdekel mit mondasz, holnap este indulunk.Kész.Inkább menj fel a szobádba és pakolj össze, ha nem akarod, hogy valamid itt maradjon.-emelte magasabbra a hangját apa.
- Kösz, hogy tönkre teszitek az életemet.-kiáltottam, majd felszaladtam a lépcsőn, be a szobámba és jól becsaptam az ajtót.Azt hittem ki fog esni a helyéről, de nem,hála az égnek.
Leültem az ágyra,magamhoz öleltem az egyik párnát és zokogni kezdtem.Mi lesz velem?Miért kell itt hagynom ezt a várost? Miért akarnak magukkal vinni? Nem értem őket, felnőtt vagyok itt is maradhatnák, de nem persze, hogy nem engedik meg...miért is engednék? És mi lesz Sammel? Neki mit fogok mondani? Hogy holnap elutazok és többet nem jövök vissza, max csak látogatóba...Nem akarom itt hagyni a legjobb barátnőmet...Nem hagyhatom itt Samet. Ha én megyek jön ő is velem.Nem tudtam abbahagyni a sírást. Annyira fáj, hogy ma alszok ebben a szobában utójára, mindent itt kell hagynom...a boldogságom is itt fog maradni...Mi lesz velem Londonban? Kik lesznek a barátaim? Kinek fogom kibőgni magam? Vagy szidni azt a hülye bandát. Senkivel. Mivel tök egyedül leszek.Egyedül, a nagy világban. Csodás. Már csak ez hiányzik nekem...Zokogtam tovább....
Mire már teljesen kisírtam magam, a könnyeim megálltak, felálltam és bementem a fürdőszobába és megálltam a tükör előtt. A szemeim pirosak voltak,kábé két évet öregedtem...de sebaj úgysem fogja tudni senki sem Londonban, hogy hány éves vagyok. Megmostam az arcom, majd összekötöttem a hajam, amit sosem szoktam, de most mégis ezt tettem.Majd dobtam egy SMS-t Samnek.
"Sam azonnal gyere át sürgős...xxAsh"
Két percen belül jött is a válasz...
"Két perc és ott vagyok...xxSam"
Tényleg két perc telt el és valaki csengetett,mivel én nem voltam abban az állapotban, hogy kinyissam az ajtót anyáék engedték be Samet. Még mindig az ágyon ültem és magam elé bámultam...amikor Sam rontott be az ajtón...
- Veled meg mi történt? -kérdezte aggódóan, majd leült mellém.
- Sam...elköltözünk...elköltözünk...holnap elköltözünk Londonba...-zokogtam neki, mire ő csak átölelt.
- Miért?
- Apát áthelyezték. Én mondtam nekik, hogy nem megyek, de nem érdekli őket, hogy mit akarok, azt mondták nekem, hogy akkor is velük megyek ha nem akarok....Mi lett az én kedves és megértő szüleimmel?Mi lett velük, Sam?
- Nyugodj meg,hallod...ez nem azt jelenti, hogy soha többé nem találkozhatunk...majd sokszor meglátogatlak és majd te is hazajössz...Oké semmi sem lesz olyan mint régen de minden nap beszélünk... és akkor talán könnyebb lesz ez az egész.-nyugtathatott.
- De én nem akarok menni, én itt akarok maradni...
- Elhiszem, és meg is értelek, de semmit sem tudsz tenni ha a szüleid azt akarják, hogy velük menj.
- Hát sajnos nem...Annyira fogsz hiányozni.-öleltem át szorosan.
- Te is nekem.-puszilt meg.- Mikor mentek?
- Holnap délután indul a gépünk.
- És már elkezdtél pakolni?
- Nem, de gondoltam segítesz nekem, mert magamba sosem fejezem be...annyi cuccom van, hogy holnap estig pakoltam.-nevettem el magam.
- Ja, rohadt sok cuccod van..és persze, hogy segítek...csak adj bőröndöket és én bepakolom a ruháidat cipőidet.
- Oké.-felálltam és kivettem az ágy alól 3 bőröndöt.-Tessék, ha kell még akkor csak szólj, de tuti, hogy kellesz még.
- Na akkor én megyek is pakolni...-ölelt meg.
- Oké, én is elkezdem...
Hát a szobámban nincs olyan sok cuccom csak a sminkem és az ékszereim...meg pár könyvem...és a laptopom...Kerestem egy hatalmas bőröndöt és elkezdtem belepakolni a cuccaimat...elég hamar be is fejeztem, minden belefért egy bőröndbe, de a laptopomat még nem tettem el...
-Hogy haladsz?-kérdeztem, mikor beléptem még csak egy szekrény volt kiürítve a 3 közül és már két bőrönd tele volt. -Oké én megyek keresek még bőröndöket. -kiszaladtam és keresgéltem...még találtam ketött. -Na itt van még kettő, én elkezdem ezt a szekrényt te pedig majd a másikat.
- Oké. Mikor a francba fogsz te felvenni ennyi ruhát?
- Hát gondolom majd Londonban...de nincs is annyira sok rucim. -felálltam és hátrébb mentem. -Oké talán mégis, de nem számit legalább mindig van miből válasszak. -nevettem. Majd újból elkezdtem a pakolást.
Két és fél órát pakoltuk a ruháimat, míg végül sikerült úgy bepakolni, hogy beleférjen öt hatalmas bőröndbe az összes cuccom...majd leestünk az ágyra hulla fáradtan.
- Kivagyok.-mondta a barátnőm fáradtan.
- Én is.-ásítottam.- Amm nem akarsz ma itt aludni, utolsó este?-kérdeztem.
- Dehogynem. Pontosan ezt terveztem..eszem ágába sincs hazamenni mikor te holnap elutazol és ki tudja mikor találkozunk újra...
- Oké, és köszönök mindent. -öleltem át.
- Semmiség.-mosolygott. -És mit tervezel az első ott töltött napodon, mit fogsz csinálni?
- Hát szerintem bejárom a környéket, megnézem a kávézókat és a plázákat...
- Jó program...este pedig majd mindent részletesen elmesélsz...
- Persze, pont ahogy szoktuk....megígérem.
- Ajánlom, hogy be is tartsd. Most pedig aludjunk, mert én hulla fáradt vagyok.
- Oké, csak keresek neked egy pizsit és én is átöltözök.-mindketten átöltöztünk és lefeküdtünk az ágyamba. Lehet, hogy hülyén fog hangzani de átöleltük egymást mint régen mikor még kicsit voltunk...mindketten féltünk a vihartól sajnos én nem nőttem ki csak Sam. De ez van....így álomba szenderültünk.
Reggel anya hangjára ébredtünk.Igaz máskor mindig boldog voltam mikor arra ébredek, hogy a nevemet mondogatja, de az nem a mai nap volt...nem az a nap amikor itt hagyom azt a város amit szeretek.
- Ash,Sam ébredjetek.-mondta mosolyogva én pedig kinyitottam a szemem. -Na végre 3 óra múlva indul a gép ideje felkelni.
- Jól van már.-mérgelődtem.- Sam ébredj.
- Mi van?
- 3 óra múlva indul a gépem.
- A francba...hogy aludhattunk ilyen sokáig?
- Szerintem azért mert 4kor feküdtünk le, későig pakoltunk....
- Igaz. Na de gyere, ezt csak a szülinapodon akartam neked odaadni, de már nem biztos hogy találkozunk így inkább most adom oda, remélem tetszeni fog. -Sam a táskájához rohant és kivett belőle egy kis dobozkát. Majd nekem nyújtatta. -Nyisd ki.
Elvettem tőle a dobozt. Szépen be volt csomagolva, óvatosan levettem a tetejét és kinyitottam. Két gyönyörű nyaklánc volt benne az egyik a Best a másik Friend felirattal.
- Sam ez gyönyörű.Köszönöm.-öleltem át és adtam neki egy puszit.
- Tudtam, hogy tetszeni fog.
- Igen, sohasem fogom levenni, megígérem.-mosolyogtam rá és még egyszer megöleltem.Majd a falra néztem a közös képeinkre. -Ni.-mutattam rájuk.
- Remélem ezt az új szobádba is kirakod. Hogy legalább legyen pár emlékünk...nekem is a szobámban van, amikor hiányozni fogsz akkor azt fogom bámulni.
- Olyan aranyos vagy. -pusziltam meg. - Biztos lehetsz benne, hogy ki fogom rakni. De most ideje felöltözni, majd enni valamit mert mindjárt indul a gép.
- Igaz én addig felöltözök és lemegyek anyudékhoz, hogy elbúcsúzzak tőlük, lent találkozunk.
- Oké.
Bementem a fürdőbe,ahová ma utójára jövök be. Bebújtam a zuhany alá, gyorsan végeztem is magamra csavartam a törölközőt és kimentem az alsóneműért és a kikészített ruhámért. Majd vissza a fürdőbe és felvettem őket.
Mivel Londonban sokat esik az eső melegen öltöztem. Egy fekete csőnacit egy fehér majóval és rá pedig egy kötött kardigánt a lábamra pedig egy fekete lapos csizmát.Kiegészítőnek pár karkötőt és egy baglyos nyakláncot választottam. Majd felraktam az alap sminket és megfésültem a hajam és már kész is voltam.Már csak be kellett pakolja a kedven fekete szögecses táskába.Beletettem a kimaradt sminkem a telóm a MP4-esem és naplóm.Igen naplót írok, de senki sem tud róla,úgyhogy ez az én nagy titkom. Felkaptam a táskám és a laptopom és már indultam is lefele.
- Jó reggelt. -köszöntem, de nem avval a nagy vigyorral a számon amit annyira szeretnek.
- Szia, kicsim.-mondta apa és akart adni egy puszit de én elhúzódtam. -Hát jó.
- Mi a reggeli?-kérdeztem anyát.
- Lekváros kenyér kakaóval jó lesz?
- Persze.
Gyorsan "megreggeliztünk" és már indultunk is a reptérre Sammel. Igaz ő nem jön velünk, de azt mondta semmi képen sem hagyná ki a búcsút...Gyorsan megérkeztünk. a felszállásig még húsz perc maradt, letettem a bőröndjeimet apa mellé és félrehívtam Samet.
- Sam, ígérd meg nekem, hogy vigyázol magadra és ha akármi történik azonnal felhívsz?!
- Megígérem, de te is bármikor érted, nem számit hány óra ha magányos vagy vagy nem tudsz aludni hívj fel nyugodtan.-szorosan magához ölelt, megfogadtam magamnak, hogy nem fogok sírni, de megszegtem az ígéretemet...mert mindkettőnknek potyogni kezdtek a könnyei.
- Persze, hogy felhívlak, meg is fogod unni, annyiszor foglak hívni. -nevette mire ő is nevetni kezdet. Már nem sírtunk.-Nagyon szeretlek téged, Sam.
- Én is szeretlek,Ash.Hiányozni fogsz, de amint tudlak meglátogatlak ígérem.-még egyszer szorosan magához ölelt és megpuszil.Aztán elváltunk, ki tudja mennyi időre.
A repülő felé vettük az irányt én még párszor hátranéztem, néztem ahogy Sam integet nekem, majd kimentem az ajtón és kibuggyant egy könnycseppem, amit gyorsan le is töröltem. A csomagjainkat letettük és felszálltunk. Az én jegyem az ablak mellé szólt az anyué és apué pedig mellém. Leültünk.
- Kicsim,én tényleg sajnálom...-mondta apa.
- Hagyjál.-nem érdekelt mit akar mondani, bedugtam a fülesem és egész utón Sam és az én kedvenc számaimat hallgattam.
- A repülőgép hamarosan leszáll kérem kapcsolják be az öveiket.-oké bekapcsoltam és vártam hogy megérkezzünk arra az átkozott helyre.
A gép leszállt, de vele egyszerre még egy másik gép is. Csodás gondoltam ez egy magán gép volt. Vajon kik lehetnek benne. Leszálltam a repülőről és akkor megpillantottam az 5 srácot akik nevetve szálltak le, Ez nem lehet igaz. Még csak most érkeztem és máris találkozom velük Elcseszett élet. Miért most kellett nekik is jönni? Áááá de utálom Londont. Megfogtam az egyik kézitáskám és elindultam. A srácok előttem mentek, nem vettem észre, hogy az egyik megállt előttem és jól neki mentem. A francba már miért pont én? Jó nagyot estem.
- Bocsi jól vagy?-kérdezte a göndör hajú srác akinek asszem Harry a neve, vagy mi.
- Fantasztikusan.-mondtam mérgesen,a kezét nyújtotta hogy segítsen felállni, de én nem fogadtam el. -Nem kell a segítséged.
- Most mi bajod van? -kérdezte.
- Te,vagy inkább úgy mondom, hogy ti...de nem számit erigy és éld a te kis nyálas életedet. -egy szót sem szólt csak meredt rám nagy szemekkel, aztán megfordul és elment.
A csomagjaimmal kiküszködtem magam a reptér elé, majd apa bepakolt egy taxiba és megmondta a címet, hogy hová vigyen én hátul ültem anyával apa pedig elöl. Az eső is esett, pont megfelelő idő volt a hangulatomhoz. A taxi elindult én pedig az ablakból bámultam kifelé......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése