Reggel arra ébredtem, hogy valaki mellkasán fekszek.Úr Isten. Mit keres Harry mellettem? Csak azt ne mond, hogy mi egész éjjel együtt aludtunk. Az nem lehet igaz. Egyáltalán,hogy kerültem a szobámba, mert ha jól emlékszem akkor a nappaliban beszélgettünk, majd én sírva fakadtam és másra nem emlékszem...az utolsó emlékem, hogy Harry az ölébe vett és úgy próbált megnyugtatni...
Ki akartam bújni az öleléséből, de tudtam, hogy akkor biztosan felébredne...és én mégis mi a fenét mondanák neki? Hát ez az fogalmam sincs...Maradtam, meg sem mozdultam...csak néztem milyen édesen alszik.Ilyenkor ártatlannak tűnik...de ha jól bele gondolok akkor az is...mert nem olyan amilyennek mutatja magát. Tegnap este megismertem az igazi énjét, ami tetszik...egy ilyen srácba bele tudnák szeretni...De mégis mi a fenét hordok itt össze? Én nem leszek belé szerelmes. Én aztán biztosan nem. Keressen magának valaki másat, akit kihasználhat...mert én biztos, hogy nem leszek az a személy. Nekem nem egy, egy éjszakás kaland kell...és remélem ezt felfogta, a tegnap estéből...Hiszen én hülye, mindent elmondtam neki. Miért mondtam el, hogy én még nem csókolóztam? És, hogy ő volt a kedvencem? Minek mondtam neki ezeket el? Miért bíztam meg benne? Miért érzem magam biztonságban mellette? Kezdek megijedni saját magamtól. Nem tudom, hogy mi történik velem. De amikor a közelében vagyok boldognak érzem magam. Talán ez lehet a szerelem? De miért pont belé kell szerelmes legyek? Miért nem lehetne egy normális srác, akiért nincs oda a fél világ?
Harry mocorogni kezdett alattam. Ébredezik. Most mit csináljak? Jobb ötletem nincs, tehát tetetni fogom, hogy még alszok. Behunytam a szemem, és próbáltam ellazulni, hogy ne tűnjön fel neki a kis színjátékom. Közelebb húzott magához. Miért csinálta ezt? Most meg puszit ad? Én vagyok hülye, vagy ő az? Miért ölelget és puszilgat?
Kész én nem bírom tovább, érzem, hogy engem néz a gyönyörű szemeivel. Ezt nem tudom tovább tűrni, utálom ha valaki alvás közben figyel, de persze ezt nem tudhatta, de akkor is...Lassan mocorogni kezdtem, majd kinyitottam a szemem. Igazam volt, egy igéző zöld szempárral találtam magam szembe. Mikor észrevette, hogy felébredtem, mosolyogni kezdett.
- Jó reggelt álomszuszék.-mosolygott.
- Én nem vagyok álomszuszék...-nyújtottam rá a nyelvem.- Muszáj nézned miközben alszom?-kérdeztem durcásan.
- Igen.-vágta rá, mire én felhúztam az egyik szemöldököm.- Aranyos vagy amikor alszol és én nem tudok ellenállni, ha egy lány ilyen aranyosan alszik...- suttogta a fülembe.
- Nem vagyok aranyos.- motyogtam. - Különben is hogy kerültünk fel a szobámba? És miért aludtál itt? Vagy ha már itt aludtál akkor miért nem a vendégszobában, miért pont velem kellett aludnod?-raktam fel neki a kérdéseimet.
- De a vagy.- én kimásztam az öleléséből, arrébb csúsztam és felé fordultam ő is így tett és egymás szemét néztük, majd megszólalt. - Este álomba sírtad magad és anyukád azt mondta hajnalban, hogy hozzalak fel és, hogy én is maradjak itt...és én teljesítettem a kérését.
- De anya nem azt kérte, hogy velem aludj, csak hogy itt maradhatsz.
- Ez igaz, csak én veled szerettem volna aludni...és nem bántam meg, hogy így tettem.-na erre elpirultam. - Olyan aranyos vagy mikor elpirulsz.-mosolygott, majd közelebb jött.
- Én nem pirultam el.-vágtam rá. -Harry, ne gyere közelebb.-utasítottam, de mint aki meg sem hallotta. -Harry! Állj.
- Miért?-kérdezte szomorúan. Nekem pedig megesett a szívem rajta és adtam neki egy puszit az arcára. - Én is adhatok?-kérdezte vigyorogva.
- Nem!-nevettem.- Csak én adhatok.
- Ez tetszik.-vette át a perverz vigyorát. -És akkor kaphatok még egyet?
- Nem!-mosolyogtam rá.
- Biztos vagy te benne?-bólintottam.-Hát jó, te akartad.-gonoszul vigyorgott rám.
Majd felém kerekedett, fogalmam sincs, hogy, hogy is csinálta, de felém hajolt és az arca közeledett felém. Megfog csókolni...megfog csókolni...de én nem akarom...vagy mégis? Ébredj már fel Ash!-kiabáltam magamra.
- Nem foglak megcsókolni...ne aggódj.-vigyorgott pimaszul.- Ez csak a büntetésed.-majd a takaró alá nyúlt és csikizni kezdett.
Akik még nem tudják rólam, csikis vagyok, de ez nem is kifejezés rá. Nagyon csikis vagyok...mindig megcsikiznek ha valamit elakarnak érni, mert tudják, hogy beadom a derekam. De Harry honnan tudja? Vagy csak jók a megérzései. Síkitozni kezdtem, már a könnyeim folytak a nevetéstől, de nem hagyta abba, folytatta. Nem baj ezt még visszakapja, abban biztos vagyok.
- Feladod?-kérdezte, de közben egy percre sem engedett el.
- Harry, hagyd abba.-sikítottam.- Igen, igen feladom, csak hagyd abba. Kérlek.-végre befejezte. De még mindig felettem volt. Mégis mire vár? Miért nem száll le rólam?
- Akkor kérem a jutalmamat.
- Hogy mit?-kérdeztem durcásan.- Ezek után te még jutalmat akarsz?
- Ühüm.-hát jó addig úgysem szállna le rólam. Nagy nehezen rávettem magam és nyomtam egy puszit az arcára.Mire ő elégedetten mosolygott vissza rám, majd leszállt rólam.- Nem vagy éhes?
- Talán egy kicsit...-gondolkoztam el.- Csinálsz nekem reggelit?
- Kapok valamit érte?
- Kérdésre nem illik kérdéssel válaszolni.-nyújtottam rá a nyelvem.
- Leharapom.
- Lássam, a múltkor sem csináltál semmit.-nevettem.
- De most fogok.-vigyorgott pimaszul.Majd közelebb hajolt hozzám, alig volt pár centi kötünk. Azt hittem megcsókol, de nem csak egy puszit adott az arcomra, de nekem abba is sikerült belepirulnom.Elégedetten nézett rám elérte a célját. Habár fogalmam sem volt, hogy mi volt ezzel a célja. - Palacsinta jó lesz?-kérdezte.
- Igen.-feleltem félénken.
- Akkor fél óra és kész a reggeli.-mosolygott majd kiment az ajtón.
Mi a fenét csinálok? Miért vagyok vele ilyen kedves? És miért érzem ilyen jól magam vele? Olyan érzéseket kelt fel bennem amiről még azt sem tudtam, hogy léteznek és ez a frászt hozza rám...mondjam el ezt neki? De azzal semmit sem érnék...csak magamat aláznám meg. Semmiképpen sem tudhatja meg, hogy kezdek belezúgni...Ezt nem tudhatja meg. El kell titkolnom előle. Muszáj.
Kiszálltam az ágyból és észrevettem, hogy már szinte teljesen jól tudok járni.Legalább van valami jó hír is. A fürdőbe mentem, vettem egy gyors zuhanyt...egy száll törölközőben mentem ki tiszta alsóneműért, szerencsémre Harry nem volt bent. Gyorsan vissza mentem és felvettem a kikészített ruhámat, ami nem volt más mint egy fekete csőnaci és egy egyszerű krém póló. A nyakamba akasztottam egy horgonyos láncot, de persze Best-es nyakláncom is rajtam volt, majd felvettem a mamuszom, ami pont passzolt a pólómhoz. megfésültem a hajam és megszárítottam. Egy kis alap smink és már kész is voltam.
Mivel Harry még nem jött szólni, hogy kész a kaja, gondoltam leülök és megnézzem mi van a Twitter-en. Meglepetésemre 5 új követőm volt. Hát ez nem lehet igaz, miért követtek be a fiúk? Kövessem vissza őket? De ha nem teszem megharagudnak. Mit csináljak? El szeretném fogadni őket, de akkor mit mondok Samnek, hogy hirtelen megkedveltem őket és hogy megszegtem az igéretm...De hát ez így is van. Megkedveltem őket, főképpen Harryt és így megszegtem a Samnek tett igéretem. De várjunk csak. Hiszen ma érkezik. A fenébe teljesen , megfeledkeztem róla. Fel kell hívnom. Hol a mobilom? Miért van az, hogy amikor kéne akkor sosincsen meg? Hol lehet? Áááá. Megvan. De mi a fenét keresett az ágy alatt. Gyorsan tárcsáztam Sam számát, két csengés után fel is vette.
- Szia.-kiáltott bele.
- Szia! Mi volt veled? Miért nem vetted fel a telód?-kérdeztem.
- Ash, bocsi csak tudod pakoltam...egész nap azt csináltam és későn vettem észre, hogy hívtál..és nem akartalak felébreszteni.
- Nem aludtam...
- Akkor mit csináltál?
- Beszélgettem.-tuti, hogy meg fogja kérdezni, hogy kivel. Akkor mit mondok neki? Nem hazudhatok. Az igazat kell mondjam..úgyis rájönne pár óra múlva...
- Na és szabad tudnom, hogy kivel?
- Igen, de nem fogsz neki örülni...-itt elhallgattam nagy levegőt vettem majd kimondtam.- Harryvel.
- Harry? Ugye nem azt akarod mondani, hogy Harry Stylesal?-kérdezte kicsit mérgesen.
- Én mondtam, hogy nem fogsz neki örülni...
- Megszegted az ígéreted, Ash. Ezt nem hiszem el...
- Sajnálom Sam, de ígérem, hogy mindent elmondok mikor itt leszel...
- Remélem jó magyarázatot találsz rá...
- Hidd el, hogy jó magyarázatom van.
- Csak vele beszéltél?
- Nem a többiekkel is, de egyáltalán nem olyanok amilyennek képzeltük őket, szerintem te is megfogod őket kedvelni...
- Az kizárt dolog.-makacskodott, mintha csak magamat láttam volna.
- Én is ezt mondtam és látod, hogy mi lett belőle.
- De én nem te vagyok.
- Tudom, de ismerlek. Mikor indulsz?
- 2 óra múlva, és 5-re ott is leszek, ki tudsz jönni elém?
- Persze, ki nem hagynám.
- Köszi, de nekem mennem kell, hamarosan találkozunk. Szia,szeretlek.
- Alig várom. Szia, én is téged.-majd leraktam, mivel Harry nem jött fel, gyorsan visszajelöltem a fiúkat és lementem hozzá.
.png)
Amikor leértem, nagy meglepetésemre...Harry egy szál boxerben volt. Megvillantotta előttem az izmos felsőtestét, a tetoválásait. Majdnem elájultam a látványtól...még életemben nem láttam ilyen szépet...Ash szállj már le a Földre, ő sosem lesz a tied...ő híres te pedig nem. De akkor sem tudok ellenállni ennek a csodás látványnak. Összeszedem magam és úgy teszek mintha semmi sem történt volna.
- Harry?-mire felém fordult.
- Hmm?
- Megtennéd, hogy felöltözöl?-kérdeztem félénken.
- De én nem vagyok szégyenlős.-jött közelebb, mire én hátráltam egy lépést.
- Én meg nem vagyok kíváncsi az izmos kocka hasadra.- a francba, ezt hangosan mondtam ki?
- Szóval tetszik?-kérdezte vigyorogva.
- Nem.-vágtam rá, talán túl gyorsan. Ő közelebb jött, de nekem már nem volt hová menekülnöm így szembe álltam vele, lesütöttem a szemem...ő pedig megölelt. A szívem majd kiugrott a helyéről, alig kaptam levegőt. A lábaim is kezdték feladni a szólgálatott, de ő nem eresztett el. - Harry?-dadogtam.
- Igen? Még mindig tagadod?
- Nem, csak engedj el.-elengedett és hátrált egy lépést.
- Jól áll neked ez a szín.-mi? Milzen szín?- Mármint az arcodon.-mutatott rám.
- Ne szemétkedj Harry, ez csak a te hibád... duzzogtam, majd leültem az asztalhoz. Harry kihozta a palacsintákat majd leült velem szembe, én nem mertem felemelni a fejem, nem akartam a szemébe nézni.
- Valami baj van?-kérdezte mire mindketten végeztünk a reggelinkkel és egyikünk sem szólt egy szót sem.
- Dehogyis.-próbálkoztam
- Mond már.-akaratoskodott.
- Hívd ide a fiúkat, meghoztam a döntésemet.- Harry kisétált a konyhából én pedig még egyszer átgondoltam a döntésemet. Vajon jól cselekszem? Megfogom-e bánni? Remélem nem, nem szeretném megbánni...5 perc múlva Harry is visszajött.
- 15 perc és itt vannak.-mondta, majd az arcomat kezdte fürkészni.
- Nem mondok semmit sem, amíg a fiúk nincsenek itt.-néztem, azóta először a szemébe.
- Rendben, de tudod, hogy azt reméljük, hogy elfogadod?
- Igen tudom.
A 15 perc hamar eltet végre Harry is felöltözött, majd megjöttek a fiúk, nagy levegőt vettem, majd kinyitottam az ajtót, amit teljesen megbántam, mert négyen ugrottak a nyakamba egyszerre.
- Szia.-köszöntöttek.
- Sziasztok.-mosolyogtam vissza. -Gyertek be.
Mind leültünk a kanapéra és várták a döntésemet, már pár perce senki sem szólalt meg, én pedig féltem a döntésemtől, de Liam megtörte a csendet.
- Hogyan döntöttél?-nézett mélyen a szemembe.
- Oké, elmondom.-nagy levegő.Menni fog.-biztattam magam. -Szóval a döntésem, nem más mint...hát...úgy döntöttem...hogy...elfogadom.- Hatalmas újongás tört ki a fiúk között, majd valaki elkapta a derekam és megpörgetett a levegőben. A göndörke volt az, először az volt a célom, hogy ellenkezem, de nem tudtam megtenni én is boldog voltam, hogy elfogadtam az ajánlatukat, nem is kicsit...örülök, hogy Harry lesz benne a barátom, mert vele jövök ki eddig a legjobban, de azért a csóktól még mindig félek. - Harry, tegyél le...-kiáltottam. Ő letett majd szorosan magához ölelt és a fülembe súgta.
- Soha nem fogod megbánni, hogy elfogadtad.
- Remélem.-majd elengedett.
- Ash, nem lenne kedved este eljönni a koncertünkre?-kérdezte kíváncsian Louis.
- Persze én megyek, de csak akkor ha hozhatom egy barátnőmet is.
- Ha csinos jöhet.-ugrándozott Niall.
- Az.
A fiúk lassan elmentek, mert még próbálniuk kell a koncert előtt, így egyedül maradtam...és arra vártam, hogy végre indulhassak a reptérre Samért. Már 4 napja nem láttam, borzasztóan hiányzik. Mi mindig együtt voltunk, mindent együtt csináltunk, de ez most újra kezdhetjük Londonban a fiúkkal, akikkel biztos vagyok, hogy nagyon jól ki fog jönni...az elején én is tiltakoztam és mégis megkedveltem ezt az öt majmot. Ránéztem az órára. Végre. Fél öt. Indulhatok. Már alig fél óra és újra láthatom a legjobb barátnőmet. Felkaptam a kocsi kulcsomat és rohantam is ki az ajtón, beültem és elindultam. A reptérre az út 25 perc, de hamar eltet és megérkeztem. Kiszálltam. Besiettem és akkor...akkor megpillantottam egy szőke lányt, aki nem volt más mint Sam, rohanni kezdtem felé és.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése