3.London

Itt egy újabb rész, de a következő csak 2 koment után jön...Remélem tetszeni fog :)

  Egy hatalmas ház előtt álltunk meg. Gyönyörű volt, sokkal szebb mint a New York-i. De sosem fogom igazán az otthonomnak érezni...de ez van. Sosem az lesz amit én akarok, hanem amit apa akar, természetes hiszen ő az úr a háznál...Na de mindegy ebbe most inkább ne menjünk bele.

  Mind a hárman kiszálltunk a kocsiból, apa kivette a csomagjainkat...én pedig anyával csak álltam és bámúltam az új otthonunkat...

  - Ez gyönyörű...-suttogtam, nem akartam, hogy meghallják...de késő volt mert anya mellém lépet és megölelt.Én is visszaöleltem, hiszen ő semmiről sem tehet, apa miatt jöttünk ide, nem miatta. Rá nem haragszom.

  - Látod, nem is lesz itt olyan rossz.-mosolygott rám anya.

  Lassan apa is megérkezett a bőröndökkel. Majd szép lassan becipeltük őket a házba. Belülről és nagyon szép volt. Hatalmas előszobával...majd ahogy bejebb mentem jobb oldalomon a napali volt...fekete fehéren a falak pedig fehérek. A bal oldalomon pedig a konyha...amit nem igazán néztem meg, mert én nem sokat vagyok ott csak amikor eszek. Észrevettem, hogy van egy üvegajtó a napali végében, odasétáltam, majd megálltam előtte és majdnem leesett az álam. Egy hatalmas medencét láttam magam előtt. Imádok úszni, imádom a medencéket...sajnos a régi házunknál nem lehetett medencét csináltatni, de itt most van... Már alig várom, hogy kipróbáljam...Na de egy pillanat, hol az én szobám? Vajon tetszeni fog? Remélem, mert ha nem az első repülővel visszamegyek. Oké csak viccelek, anyáék ismerik az izlésemet úgyhogy biztosan tetszeni fog.

  - Apa!-kiáltottam, mire megfordúlt. -Merre van a szobám?-kérdeztem.

  - Felmész az emeletre és az utolsó ajtó...-mondta.-Remélem tetszik...-nekem több sem kellett elindúltam fel a lépcsőn....

                                                  "Harry szemszöge" 

  Nem tudom kiverni a fejemből azt a lányt.Miért utál ennyire minket?Hiszen nem is ismer.Miért itél el minket, anélkül, hogy ismerne?És mi van azzal, hogy mejek és éljem a nyálas kis életem? Ha tudná, hogy milyen nehéz a mi életünk akkor nem ezt mondaná, abban biztos vagyok...De már nagyon kiváncsivá tett, hogy mivel haragítottuk így magunkra. Hát majd kiderül, egyszer biztosan találkozunk még, mert ha jól látom, most költöztek ide...a gondolatmenetemet Liam szakította félbe.

  - Haver, mi van veled?-bökött meg. -Nagyon csendben vagy.

  - Semmi, csak gondolkoztam. -nevettem el magam, mire Lou fürkészni kezdett, hát igen ő mindig tudja, hogy mikor hazudok, nem hiába vagyunk jó barátok.

  - Ki bántott, drágám?-kérdezte szipogva.Habár én jól tudtam, hogy mire akar kilyukadni, de azt várhatja úgysem mondom el neki.

  - Lou, semmi bajom és nem bántott senki. -nevettem.

  - Nekem nem úgy látszik.-és bevágta a durcit.- Tudom én, hogy lány van a dologban.-szipogta.

  - Milyen lány?-kérdeztem nevetve.Igaz ők nem láttak ami korábban történt.

  - Hát az aki neked ment és elesett. -húzta fel az egyik szemöldökét Zayn.Oké.Akkor mégis látták. Mi a fenét mondjak nekik, hogy a csaj utál minket?

  - Ja, hogy ő...az sem tudom, hogy ki volt...

  - Ne hazudj nekem Harry, tudom, hogy bejön neked.-Louis néha az agyamra megy a hülyeségeivel.

  - Nem tévedsz, csak fel akartam segíteni, mivel miattam esett el, de ő nem fogadta el és én otthagytam.

  - Miért nem fogadta el?-kérdezte Liam.

  - Azt mondta, hogy utál minket, csak nem ezekkel a szavakkal.-mondtam ki.

  - Mi?-kérdezték egyszerre.

  - Hát igen én is így reagáltam, de nem mondott semmit, hogy miért csak azt hogy menjek és éljem tovább a nyálas kis életem.

  - Egyre jobban bírom ezt a csajt.-mondta Lou nagy vigyorral a száján.

  - Miért?-kérdeztem érthetetlenűl.

  - Mert ez egy kihívás el fogjuk érni, hogy megkedveljen minket.Majd meglátjátok.-vigyorgott továbbra is.

  - Ha te mondod.-megérkezdtünk a studióhoz....

                                                    "Ash szemszöge"

  Felszaladtam a lépcsőn, megkerestem az utolsó szobát és benyitottam...köpni-nyelni nem tudtam. Imádtam. Kétszer akkora volt mint a régi és sokkal szebb.

  A fal halványkék volt, de az ágyam hátánál fehér, ami nagyon tetszett...jó összeállitás. A butorok fehérek voltak. Az ágy a szoba közepén volt, jól megnéztem magamnak és már el is képzeltem, hogy ráugrok a pihe puha ágyikóra, de nem tettem inkább körbefordúltam párszor majd benyitottam az egyik ajtón ami a szobába volt, de még ezen kivül volt egy. Vajon miért van két ajtó? Hát mindjár kiderül. Kinyitottam az egyiket és egy hatalmas fürdőszobában találtam magam, majd a másikat. Az az ajtó egy szobába vezetett teli ruhákkal.*.*

                                  

  Szerintem minden tini álma egy ilyen gardrób. Igen az enyém is az, és végre megkaptam...itt végre mindenem el fog férni...az összes cuccom. Hát oké, akkor kezdjünk pakolni. Először a ruhákat szedtem ki és vágtam be a szekrénybe vagy válfára akasztottam és úgy. Ezután jöttek a cipők, amik alig fértek kell, de nagy nehezen belepaszíroztam őket a szekrénybe...majd az égszerek,könyveim és végül a sminkeim. Hát 4 óra alatt be is fejeztem az egészet, majd kidőltem az ágyon. Igazam volt tényleg nagyon puha.De jó lesz benne aludni.A francba, nem hívtam fel Samet. Óóó most tuti, hogy ki fog nyirni. A fenébe.Hamar bekapcsoltam a gépem és felmentem a Skypera.Ááá fent van, azonnal felhívtam.

  - Szia, Sam.-visitottam.

  - Szia Ash.-mosolygott.

  - Sam, annyira hiányzol.-mondtam kicsit szomorkásan, de nem akartam sírni így inkább elteremtem a témát. -Megmutassam a szobám?

  - Te is nagyon hiányzol nekem, meg, de előtte még szeretnék valamit mondani neked...-jaj ne ennek sem lesz jó vége, na de valahogy csak túl fogom élni.

  - Minden rendben?-kérdeztem aggódóan.

  - Hát nem is tudom, hogy mondjam el.-nagy levegőt vett. -Szakítottam Adammel....

  - Mi?Miért?Hiszen szereted nem?

  - Igen szeretem, de nem tudnánk jó pár szász kilóméterre lenni egymástól?

  - Ezt, hogy érted?

  - Ash, anyát rávettem és Londonba fogok költözni...-kiáltotta.Mire én ugrándozni kezdtem, majdnem leestem az ágyról.

  - Áááááááááá, ez annyira király.-ugráltam.

  - Le ne ess.-nevetett, mire én visszaültem és hatalmas vigyorral a számon bámúltam őt.- Örülsz?

  - Ezt még kérded?-nevettem. -Igen, nagyon örülök...már alig várom, hogy lássalak.-majd anya ronott be a szobámba.

  - Mi ez a hatalmas ricsaj?-kérdezte.

  - Anya, Sam is Londonba költözik -vigyorogtam.

  - Szia,Sam.-mosolygott anya. -Mikör jösz?

  - Csókolom. Hát hétvégén már ott is leszek, szóval 3 nap múlva.

  - Úúúú,már alig várom.

  - És hol fogsz lakni?-kérdezte anya.

  - Hát azt még nem tudom.-tűnődött el a barátnőm.

  - Akkor jó, mert én már tudom, hogy hol fogsz.-válaszolt.Mire mindketten kérdőn néztünk rá. -Nálunk, hatalmas a ház és szerintem Ash nagyon boldog lenne.

  - Áááá, köszi anyaaaaa.-ugortam a nyakába.

  - Köszönöm.-ugrándozott Sam is.

  - Szívesen, de én most hagylak titek beszélgetni.-és kiment.

  - Ezt el sem hiszem, velünk fogsz lakni...így már nem is olyan rossz London...habár az az öt nyálgép idegesít, de velük nem kell törődni.

  - Mi?Találkoztál velük?

  Mindent elmeséltem Samnek, ő is dűhös lett...nem akarta elhinni, hogy már első nap találkoztam velük, hát hidd el én sem...De mindketten fáradtak voltunk, így elbúcsúztunk és megbeszéltük, hogy holnap a kis városnézésem után beszélünk.Én pedig álmosan dőltem be az ágyba.

  Reggel, esőcseppekre ébredtem.Esik, ne már és mi lesz a felderítéssel?Szomorúan kiszálltam az ágyból, lezuhanyoztam majd a gardróbonban álva azon gondolkoztam, hogy mit is vegyek fel?! De hamar megtaláltam és magamra kaptam. Egy fekete nacit fekete pólóval és egy farmer felsővel.

  Lesiettem a lépcsőn és a konyhába mentem.

  - Szép jó reggelt.-vigyrogtam anyára.

  - Neked is kicsim.-mosolygott.- Mitől van ilyen jó kedved?

  - Hát az egyik oka az Sam a másik pedig, hogy ma felderítő útra megyek, csak ne esne az eső.

  - Kicsim, az előbb állt meg.

  - Úúú, de jó. Mi a reggeli?

  - Gofri.

  - Nyámi.

  Leültem, gyorsan megreggelíztem. Élbúcsúztam anyától majd a kezembe vettem a nagy világot. Minden új volt az emberek, az útcák, a házak...minden, de egy cseppet sem voltam szomorú hiszen a legjobb barátnőm is ide költözik sőt még velünk is fog lakni, így szeltem át London útcáit.Persze közben bámészkodtam.

  Észre sem vettem, hogy milyen messzire jöttem. Egy hatalmas plázával találtam magam szembe. Pláza. Jeeee. Jöhet a vásárlás. Ahogy beértem rögtön kiszúrtam egy boltot tele csodás cuccokal. Szinte a félét fel is vásároltam így kábé 25 szatyorral jöttem ki és persze megint nem figyeltem magam elé és nekimentem valakinek.

  - Bocsi.-motyogtam, mire megfordúlt. Ezt nem hiszem el. Ezek mindenűt ott vannak? Ááá, nem hiszem el. El akartam onnan menni, de nem tudtam mivel megfogta a csuklómat. Csodás előről minden.

  - Miért rohansz ennyire?-kérdezte hatalmas vigyorral a száján.

  - Mit érdekel az téged?

  - Ne legyél már ilyen. Mi nem csináltunk neked semmit. Adhatnál nekünk egy esélyt, hogy bebizonyitsuk, hogy nem olyanok vagyunk amilyennek képzelsz minket.-mondta, mire a hátánál megjelent Louis. Igen tudom a nevüket, de még mindig utálom őket.

  - Gyere, meghívunk egy sütire.-mosolygott rám.

  - Már csak az kéne, hogy én veletek sütizzek.-motyogtam.

  - Most miért legalább megismernél minket.-mondta a göndörke.Soha.Inkább a halál.

  - Azt várhatjátok.-nevettem.

  - Na gyere szépen nem fogunk bántani téged.-vigyorgott Louis.

  - Louis, engedj el.

  - És ha nem mi lesz?

  - Sikítani fogok.-de nem engedett el.

  - Ashley, nyugodj már meg.-mondta Harry.

  - Mi? Te honnan tudod a nevem?-kérdeztem érthetetlenűl.Ő pedig a nyakláncomra mutatott.- Na jó, semmi kedvem hozzátok engedjetek el.-mondtam már kikelve magamból.

  - Akkor enged meg, hogy segítsünk neked, látom sok csomagod van.

  - Kösz nem kell...-há kiszabadúltam és futásnak eredtem, de éreztem, hogy valaki utánam szalad. Miért jön utánam?Akadj már le rólam....