Akadj már le rólam, Harry Styles. Minden vágyam az volt, hogy egy csomó szatyorral szaladgáljak...de nem hagyhatom neki, hogy utolérjen. Látni se akarom. Tovább futottam,mire teljesen eltévedtem a plázában. Hát ez szuper. Már csak ez hiányzott.
- Áááá, a francba.- egy jó nagyot estem. Mégis mi a fenét keres egy zacskó a földön? Na ne. Ugye nem ment ki a bokám. Közben megérkezett a drága követőm is, aki miatt elestem.
- Jól vagy?-kérdezte és a kezét nyújtotta, de én csak ültem a földön.
- Nem, nem vagyok jól.-mondtam mérgesen.-Minek kellett utánam gyere?
- Mert beszélni akarok veled, és te mindig eltűnsz.
- Hát, kösz. Miattad estem el...
- Óóó, gyere már Ashley, fogad el a kezem, nem harapok.-kuncogott, mire megjelentek az aranyos gödröcskéi. Miket beszélek én itt? Dehogy aranyos...
- Nem.-mondtam.- Nem tudok felállni,mivel szerintem kiment a bokám.-motyogtam. Mire ő lehajolt és felemelt, és szorosan fogta a derekam.
- Sajnálom, ez miattam történt.-sóhajtott egyet. -Hazaviszlek.
- Igen, miattad.-vágtam rá.- Nem kell hazavinned majd hívok egy taxit.
- Ash, ne csináld már csak segíteni akarok.
- Ashley. Kösz, de nem kell a segítséged.
- Oké.-elengedte a derekam, mire én felnyögtem és majdnem megint el is estem, de elkapta a kezem és magához húzott. Most meg mégis mit képzel magáról, engem csak ne ölelgessen.- Hát, nekem nem úgy néz ki, hogy eljutnál a taxiig egymagadba, hadd vigyelek haza.-erősködött.
- Engedj el.-durciztam, mire már alig tartott.-...ne inkább ne.- felnevetett és az ölébe vett. -Na jó ezt te sem gondolod komolyan, tegyél le.
- Leteszlek amint a kocsihoz érünk.-nevetett.
- De én nem akarok veled sehová sem menni.-akaratoskodtam.-Harry, tegyél le.
- Hát pedig fogsz.Mindjárt leteszlek, ne aggódj.-megérkeztünk egy fekete kocsihoz, majd kinyitotta az anyós ülést és betett, ő pedig beült a másik oldalra.- Hová?-kérdezte mosolyogva. Elmondtam neki az utca nevét és már el is indult.
- Ettől én még nem foglak kedvelni, csak hogy tud.
- De már nem is utálsz annyira.-nevetett.
- Tévedsz.-ő csak mosolygott.
- Bármit megtennék, hogy megkedvelj minket.
- Oké. Akkor akadjatok le rólam.
- Az lehetetlen.-nevetett.
- Miért? Egyáltalán nem nehéz, csak többet nem jöttök oda hozzá nem beszéltek velem és már meg is van oldva.
- Csak mi beszélni szeretnénk veled.
- Csodás.-motyogtam.
- Ash. Mi nem olyanok vagyunk amilyennek képzelsz minket...mi teljesen normálisak vagyunk.
- Már mondtam, hogy Ashley. És nem hiszek neked, mind nagyképűek vagytok.
- Aha, értem és ha én nagyképű lennék hazahoztalak volna?
- Nem.
- Na látod.-nem nem látom, mert szerintem akkor is azok vagytok.- Megérkeztünk.-kiszállt és kinyitotta az ajtót, majd segített kiszállni és bekísért az ajtóig, ahol anya állt.
- Veled meg mi történt?-kérdezte aggódóan.
- Elestem.Ő-mutattam a göndörre.-pedig hazahozott.
- Harry Styles.-mutatkozott be.
- Emma Simson. Köszönöm,hogy hazahoztad a lányom.
- Semmiség.-mosolygott.
- Én most felmegyek.Szia.-köszöntem el, meg sem vártam, hogy válaszoljon, bementem az ajtón, majd felkecmeregtem a lépcsőn, be a szobámba és leültem az ágyra.
Igazam volt a bokám feldagadt és rohadtul fáj. De azért kedves volt tőle, hogy hazahozott. Mégis miket beszélek én itt? Teljesen megvesztem? Vagy a fejem is beütöttem?Miért érzem azt, hogy kezdem megkedvelni? Nem az nem lehet. Én utálom őket. Úgyhogy ehhez tartom magam. Nem fogom megkedvelni őket, abban biztos vagyok Kinéztem az ablakon és meglepetésemre a fekete Audi még mindig itt volt. Mit keres még itt? Ugye nem anyával beszélget. De. Hát ez egyszerűen nagyszerű. Anyát ismerve, Harry már mindent tud rólam....
Előkotortam a telóm, a táskából, majd Samet tárcsáztam.Hiába hagytam csörögni, nem vette fel.Mi a fenét csinálhat? Mindig felszokta venni, ha hívom, most miért nem? Remélem nincs semmi baja...
Az ágyon feküdtem, amikor anya bejött a szobámba.
- Kicsim, jól vagy?-kérdezte.
- Jól vagyok, csak fáj a bokám...szerintem kiment...-odajött és megnézte.
- Ez nem ficam, ne aggódj...megyek és hozok neked rá borogatást és akkor holnapra már jobb lesz.-el is ment, én meg ott maradtam magamba a gondolataimmal, amik sajnos még mindig Harryn jártak. Miért gondolok mindig rá? Ez nem fair.Képtelen vagyok kiverni a fejemből, a mosolyát, az igéző szemit, a kócos haját...mindent. Ash!Állj már le. Még a végén kiderül, hogy nem is utálom...és azt nagyon nem szeretném... mivel semmi kedvem sincs,megkedvelni...Közben anya is visszajött.
- Köszi, anya.-mosolyogtam,majd szóra nyitottam a számat, de megcsuktam, végül pedig kinyitottam és megkérdeztem. - Mit beszéltetek Harryvel?
- Hát csak kérdezett pár dolgot rólad... de ne aggódj nem mondtam semmi cikit sem rólad, neki.
- Aha és ezt el is fogom hinni neked? Ismerlek anya...
- Jó, kicsim. Én most megyek hagylak pihenni..-már az ajtóban volt mikor visszafordult.-Majdnem elfelejtettem mondani. Harry azt mondta, hogy adjam át neked, hogy van egy ajánlatuk számodra. Nekem nem mondta el, de azt mondta, hogy holnap átnéznek és megbeszélik veled a részleteket.
- Nekem nem kell semmi sem tőlük. Ugye megmondtad neki, hogy ne jöjennek?
- Miért mondtam volna?Harry kedves fiúnak tűnik és szerintem a barátai is azok.
- De én nem akarok velük beszélni...és te holnap már dolgozni is mész...igaz nem akarsz egyedül hagyni 5 fiúval?-kérdeztem boci szemekkel.
- Már 18 vagy és különben is tudsz te vigyázni magadra...
- Én biztos, hogy nem fogok nekik ajtót nyitni.-makacskodtam.
- Ash, ne csináld már.Ne legyél gyerekes.Különben is miért utálod őket ennyire?- erre én csak szemet forgattam és legyintettem egyet.- Oké, ha nem akarsz róla beszélni, akkor én hagylak is.-kiment az ajtón.
Hát ez aztán nagyon jó lesz. Holnap egyedül leszek itthon és még a lábam is fáj, de ez még semmi ha belegondolok, hogy még az az 5 nyálas srác is átjön...Vajon mit akarnak tőlem? Miért nem szállnak már le rólam? Elegem van belőlük. Már amikor Londonba érkeztem is találkoztam velük, ma meg a plázába... mit ártottam a Világnak,hogy ezt érdemlem? És nem csak miattuk kell aggódjak, hanem Sam miatt is, még mindig nem veszi fel a telóját...Nem akarok rosszra gondolni, de ilyet nem csinálna ha nem lenne valami komoly baja...ezekkel a gondolatokkal merültem álomba.
Reggel a csengőre ébredtem. Csodálatos még csak 12 óra és már itt is vannak? Felültem az ágyból és már épp kiakartam mászni, mikor anya nyitott be. Azt mondta, hogy itt vannak a fiúk, de neki menni kell...én pedig öltözzek fel és menjek le hozzájuk és legyek kedves velük. Hát oké. Különben sincs más választásom. És egy kicsit kíváncsi is vagyok, hogy mit akarnak tőlem... A fürdőbe mentem, ahol arcot majd fogat mostam. Felraktam egy kis alap sminket és kifésültem a hajam. Majd a gardróbba mentem és kiválasztottam egy laza szerelést.
Ami nem volt más mint egy fekete csőnaci és egy szürke "Make Love" felíratú póló. Sajnos cipőt még nem tudtam felvenni, mivel még mindig fájt a bokám, járni is alig tudtam.Így csak zoknit húztam a lábamra majd elbicegtem a lépcsőig ahonnan már rögtön megpillantottam a vendégeimet, akik mosolyogva integettek nekem... én pedig csak álltam és bámultam őket.
Elindultam lefelé a lépcsőn, de ne nagyon sikerült...fél lábbal elég nehéz lesz lemenni ezen a hosszú lépcsőn. De Harry észrevette a bénázásomat.Felállt és felszaladt a lépcsőn és megállt mellettem, majd rám nézet, a gyönyörű szemivel, amibe egy pillatara elvesztem.Hé.Ash. Elég.Térj már magadhoz.
- Megengeded?-nyújtotta felém az egyik kezét, mire én bólintottam...ő pedig az ölébe vett és lesétált velem a lépcsőn, a többiek csak nagyra nyílt szemekkel bámultak...Harry letett a kanapéra majd leült mellém.
- Köszi.-motyogtam, ő pedig felém fordította a fejét és megmutatta nekem a csodálatos mosolyát.Hűűűű. Ilyen szépet még sosem láttam...Mi a fenét csinálok én? Teljesen megörültem. Ahs, hallod állisd már le magad.-mondtam magamnak.
- Na akkor kezdjük.-vigyorgott Louis.
- De mégis mit akartok tőlem? Miért nem hagytok már békén?-kérdeztem kicsit idegesen.
- Mindjárt megtudod, angyalom.-nézett a kék szemeivel az enyémbe Louis.
- Nem vagyok az angyalod.
- Na ezt hadjuk inkább.-mire bólintottam.-Tudod, nekünk hamarosan lesz egy filmünk...-mondta Liam.
- És arra gondoltunk, hogy...-folytatta Niall.
- Nem lenne-e kedved...-Zayn
- Szerepelni benne?-fejezte be végül Harry, nem néztem rá, de éreztem a tekintetét magamon.Én egy filmben szerepeljek velük? Az ki van zárva. Nem ment el az eszem. De mégis miért pont én kellek nekik?-Na?
- Először is, semmi kedvem veletek egy filmben szerepelni...-erre mindenkinek lefagyott az arcáról a mosoly.-...másodszor pedig azt szeretném megtudni, hogy miért pont én kellek nektek?
- Ezt majd én elmondom.-lelkesedett Louis.- A film egy olyan lányról szól amilyen te vagy...már egy csomó meghallgatás volt, de egyik sem volt az igazi...de mikor megláttunk téged, akkor eldöntöttük, hogy te kellesz nekünk...pont így képzeltük el Roset...
- Miért milyen lány vagyok én? És ki a fene az a Rose?-kérdeztem,mire senki nem szólt semmit, majd Harry szólalt meg.
- Ash, a film egy csajról szól aki nem szeret minket...és te sem vagy oda értünk, úgy viselkedsz velünk mintha mi lennénk a világ legrosszabb emberei...és a film is erről szól...pont egy ilyen lányról mint te...ezért szeretnénk, hogy te legyél a Főszereplő.-mosolygott.
- Fogad el kérlek, én nem bírok ki még egy olyan lány aki ahogy bejön már el is síkitja magát...-fogta a fejét Niall.
- Nem tudom mit mondjak...mindig is az volt az álmom, hogy egyszer egy filmben szerepeljek...de nem veletek gondoltam...-láttam az arcukon, hogy ezzel megbántottam őket.Megsajnáltam ezt az öt szerencsétlent. Még mindig nem akarok velük együtt szerepelni, de ha nem fogadom el, akkor örökké bánni fogom.- Igaz, hogy a karaktere nagyon hasonlít rám, de...
- Ash. Nem kell most rögtön válaszolnod.-mondta Harry.- Aludj rá egyet.
- Szerintem nem kéne elszalasztanod ezt az esélyt.- már Louis is komoly volt, pedig ha jól tudom ő a nagy móka mester...lehetséges, hogy igazuk van és félreismertem őket?
- Figyeljetek. Én tényleg el szeretném fogadni az ajánlatotokat, de előtte szeretném látni a forgató könyvet... ha nem baj.
- Akkor ez azt jelenti, hogy tetszik a forgató könyv akkor elvállalod?-lelkesedett Louis.Harry pillantottam és ő pont engem nézett a perverz mosolyával.
- Igen, azt jelenti.-mosolyogtam, mire mindenki felállt és rámugrodt. Hát ez pompás. Mindjárt megfulladok. Mégis miért megyek én bele ilyen hülyeségbe. És miért kezdem azt érezni hogy teljesen félreismertem őket? Kezdem azt érezni, hogy kedvesem és viccesek...nem egoisták...de mi van ha ez csak színjáték? Na de majd kiderül. - Srácok, megfulladok.-végre leszálltak rólam. Levegő.Hihi. -Köszönöm, már azt hittem, hogy ki akartok nyírni.-nevettem.
- Dehogyis. Csak nagyon örülünk, hogy elfogadod.-mosolygott Liam.-Viszont nekünk most mennünk kell.-elindultak az ajtó felé, de Harry nem ment velük, ő ott állt előttem és meg sem mozdult.- Harry, gyere.
- Várjatok meg kint.-szólt oda nekik, mire ők kimentek én meg kettesben maradtam Harryvel.-Látod, nem olyanok vagyunk amilyennek elképzeltél minket.
- Még nem mondok semmi, mivel még egyáltalán nem ismerlek titeket.-egy lépéssel közelebb jött hozzám, mire az én szívem gyorsabban kezdett verni. - De az tény, hogy már annyira nem utállak titeket.
- Örülök, hogy ezt mondod.-még egy lépéssel közelebb jött.
- Harry!-néztem fel a szemébe, alig volt közöttünk pár centi.- Micsinálsz?-suttogtam.Mire ő elkapta a derekam és magához ölelt.-Harry...
- Köszönöm.-mondta.
- Mit?
- Hogy itt vagy nekünk.-nyomott egy puszit az arcomra, amibe én bele is pirultam és csak az önelégült mosolyát láttam.- De nekem most mennem kell.
- Harry.-kaptam a keze után.-Felviszel a szobámba?-kérdeztem lesütött szemekkel.Mire ő felkapott és elvitt a szobámig.-Köszönöm.
- Délután eltudnál jönni a stúdióba és ott megmutatjuk neked a forgató könyvet?-kérdezte.
- Én elmennék, de nem tudok.-mutattam a bokámra, mire ő elnevette magát.
- Érted jövök 5-re.-mosolygott.
- Oké. De csak hogy tud, még mindig nem vagytok a szívem csücskei.-mire ő elnevette magát, intett egyet és már el is tűnt.
Mi a fene ütött belém? Amikor Harry közelébe vagyok, hozzá szeretnék bújni és beletúrni abba a göndör hajába.És amikor megölelt éreztem a csodálatos illatát, a dobogó szívét és melegséget. Ez mégis mit jelent? Csak abban tudok reménykedni, hogy nem szerelmet. Igaz? Nem jelenthet szerelmet?
Ha jól belegondolok, akkor teljesen másak...nem olyanok amilyennek én képzeltem őket.Aranyosak és kedvesek...az órára pillantottam, fél négy volt...így elkezdtem készülődni, kerestem valami normális ruhát.
Egy fehér csőnaci és egy szürke kinyúlt pólónál döntöttem, a nyakamba aggattam egy virágos sálat és felvettem a csizmám, ami szorította a lábam és egy kicsit fájt, de azért kibírható. Szép lassan kimentem a szobámból és megálltam a lépcső előtt. Hogy fogok lemenni én itt? Szép lassan nekiindultam és úgy 5 perc alatt le is értem. Hurrá. Bementem a konyhába és ittam egy kis narancslevet, majd csináltam egy szendvicset és mire megettem, már csengettek is. Nagy nehezen elballagtam az ajtóig és kinyitottam. Harry állt velem szembe, hatalmas vigyorral a száján.
- Szia.-mosolygott.
- Helló.-köszöntem vissza majd behívtam. -Egy pillanat és már mehetünk is, csak lehozom a telóm.-de megálltam.- A fenébe.
- Mi az?-kérdezte Harry a hátam mögül.
- A telóm az emeleten van.-motyogtam, mire ő elém lépett és elindult a lépcső felé.
- Lehozom neked.-egy perc sem telt el és már itt is volt, átnyújtott a telom.
- Köszi.-mosolyogtam rá.
- Mellesleg szép a szobád.-suttogta a fülembe, mikor elhaladt mellettem, én erre inkább nem mondtam semmit. -Mehetünk?
- Igen.-elindultam szép lassan, de Harry mellettem termett és felemelt. Ismét az ölébe voltam, kivitt egészen a kocsijáig, majd beültünk és el is indultunk a stúdióba. Hamar odaértünk. Mikor kiszálltam már nem engedtem meg neki, hogy megint az ölébe vigyen be... hanem csak rátámaszkodtam és így könnyebben ment a járás. Megálltunk az egyik ajtó előtt, majd kinyitotta és előre engedett. A fiúk már mind itt voltak.
- Sziasztok!-köszöntem.
- Szia.-mondták egyszerre.
- Veled meg mi történt?-kérdezte Liam.
- Csak a bokám, nem akar múlni.-leültem a kanapéra, Louis mellé és levettem a csizmám.
- Voltál már orvosnál?-kérdezte Harry.
- Nem, de anya azt mondta, hogy pár nap és elmúlik.
- Tessék itt a forgató könyv.-nyomta a kezembe Zayn.Én belelapoztam, tetszett a történet...tényleg illik rám, de ekkor megakadt a szemem az egyik résznél. Többször is elolvastam, nem akartam hinni a szememnek. Ezt nem gondolják komolyan, én ezt tuti, hogy nem teszem meg...
- Mi az?-kérdezte Harry.- Mitől lettél ennyire fehér?
- Ezt ugye nem gondoljátok komolyan?-kérdeztem és megmutattam nekik, de ők csak nevettek én pedig félve néztem a mellettem álló személyre.-Igaz egy csak egy vicc? Nem kell, hogy megcsókoljalak téged?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése