-Hát te?-kérdeztem az előttem álló göndörkétől. Vajon miért jött ide,Harry? Hiszen már 9 óra is elmúlt. Rossz előérzetem van, érzem, hogy valamit akar és nem tudom mit csináljak engedjem be vagy ne? Melyik lenne a jó döntés?
- Gondoltam átjövök és megnézem, hogy hogy vagy, a délutáni után.-mosolygott rám. Hát jó, ha csak azért jött, hogy lássa, hogy hogy vagyok akkor nem leszek bunkó és beengedem. Kiálltam az ajtóból és intettem neki, hogy jöjjön be. Így is tett.
- Már jobban vagyok. -mondtam neki, miután helyet foglaltunk a kanapén. - Kérsz valamit inni?-kérdeztem.
- Nem kérek semmit.
- Oké.Harry. Nyögd ki szépen, hogy miért is jöttél valójában...- néztem rá.
- Már mondtam, csak látni akartam, hogy hogy vagy...meg meg akarlak ismerni és arra gondoltam, hogy talán dumálhatnánk....mivel a bokád még mindig nincs jól,ezért nem akartalak elhívni így gondoltam átjövök és majd itt dumálunk.-megakar ismerni?Miért? Hát persze, hiszen nemrég mondta, hogy kedvel...gondolom ezért. De miért pont ma? És mégis mit mondjak neki?
- Nekem oké. Akkor ismerj meg.-mosolyogtam rá. Fogalmam sincs, hogy miért csinálom ezt. Talán én is meg akarom ismerni őt? Nem az nem lehet. Vagy mégis? Miért van az, hogy ahányszor belenézek abba a zöld szempárba, minden megszűnik körülöttem...és mikor a szájára nézek meg...Ash,állj. Te nem vagy ilyen. Te nem lehetsz belé szerelmes. Az kizárt.
- Hogy kerültél Londonba?-tette fel az első kérdését.
- Hát én igazából New York-ban születtem és mostanáig ott is éltem, de apát áthelyezték így Londonba kellett költözzünk...aminek én egyáltalán nem örültem...
- Miért? Hiszen London szép hely.
- Igen az, csak tudod...én...vagyis..am-dadogtam.
- Ash jól vagy?
- Igen, szóval én azért utáltam ezt a város mert itt laktok...nem akartam idejönni és nem akartam megválni a legjobb barátnőmtől sem...kérlek ne értsd félre de én tényleg nem bírtalak titeket...
- De azért amiért minket nem bírsz a várost ne ítéld el. És miért nem bírtál minket?-kérdezte kíváncsian.
- Hát akkor kezdem az elején...Amikor megláttalak titeket az X-factorban...még kedveltelek titeket...te voltál a kedvencem...-itt elhallgattam és vártam a reakcióját, de ő csak mosolygott.- Végig követtelek titeket és nagyon boldog voltam, hogy eljutottatok a döntőig...ott sok SMS-t küldtem rátok, mivel azt szerettem volna ha ti nyeritek meg, de sajnos nem sikerült a tervem, mert kiestettek...De utána feltörtetek, a hírek csak rólatok szóltak...majd megjelent az első számotok...idáig kedveltelek titeket...de utána az újságokban és a tévében is csak rosszat hallottam rólatok...főképpen rólad és a csajaidról...A legjobb barátnőm is kedvelt titeket, de ezek után ő is eltávolodott tőletek...és megfogadtuk egymásnak, hogy bármi is lesz mi utálni fogunk titeket...amikor egy kávézóban voltunk egy csaj hatalmasat sikított, csak mert megtudta, hogy megvan a jegye a koncertetekre én már azon voltam, hogy odamegyek hozzá és leordítom a fejét...de sikerült visszafognom magam, Sam segített így csak egymás között szidtunk titeket.- szóra akarta nyitni a száját, de én gyorsabb voltam. - Majd anya és apa bejelentette, hogy Londonba költözünk...én nem akartam ide jönni így hisztiztem, de semmit sem segített, másnap este már a gépen voltunk...és amikor megérkezett és kiszálltam észrevettem, hogy a ti magán gépetek van mellettünk majd ki is szálltatok...nem akartam elhinni, hogy még csak most érkeztem meg de máris szembemegyek veletek... ti mentetek elől én pedig próbáltam minnél lassabban menni, hogy ne érjelek titeket utol...hát rossz döntés volt, mert megálltatok én pedig neked mentem...innen pedig tudod a többit.
- Hidd el, nem olyanok vagyunk amilyeneknek a sajtó kitesz minket...igaz, hogy nekem tényleg sok csajom volt akkoriban és még most is...de most úgy érzem, hogy inkább egyedül szeretnék lenni...ám ez nehéz mert ha egy lánnyal beszélek, már rögtön össze is hoznak vele...
- Hát ilyen a hírességek élete..-kacsintottam rá.
- Amikor nekem jöttél a reptéren és megláttalak egyből éreztem, hogy benned van valami...van valami ami nekem kell...hogy te más vagy mint a többiek. Aztán pedig ott volt a pláza is...nagyon örültem, hogy újra látlak...de amikor beszélni akartam veled elszaladtál...de én utánad mentem...és sajnálom, hogy ez miattam történt.-mutatott a bokámra.
- Túlélem. De kérlek ha lehet legközelebb ne szaladj utánam, bár már nem igazán szaladnák el előletek.- mosolyogtam rá, mire ő is vigyorogni kezdett.
- Szóval kezdesz megkedvelni minket?
- Azt hiszem, hogy....igen.-mondtam, majd lesütöttem a szemem, de meglepetésemre Harry átölelt. Én pedig nem is tudom, hogy miért de visszaöleltem.
Ezek után sokat beszéltünk még, nem is tudom, hogy hány óra lehet, de egy biztos hogy késő, de nem érdekelt minket jól megvoltunk. Elmesélte nekem az X-factor előtti életét, ami nagyon tetszett, hiszen nekem az a srác tetszett nem az aki most itt ül mellettem...aztán beszélt a fiúkról és a közös életükről...egy csomót nevettem, annyi hülyeséget csináltak, hogy azt el sem tudom mondani, de ezek után rá kellett, hogy jöjjek Harry szinte semmit sem változott...csak a nő ügyein, ugyanaz a kedves hülye gyerek maradt aki volt. Majd rátértünk arra a témára amit én legszívesebben elkerültem volna, messziről.
- Hogy fogsz dönteni a filmmel kapcsolatban?
- Még nem tudom...szeretném elfogadni, de félek...-motyogtam, mire ő felemelte a fejem és a szemembe nézett.
- Mitől?
- Hogy valamit elrontok, vagy megbántalak titeket...amit nem akarok...és legfőképpen a csóktól.- de ezt már csak suttogva mondtam, és abban reménykedtem, hogy Harry nem hallotta meg, hát sajnos tévedtem, mert hallotta...
- Miért félsz a csóktól?-kérdezte miközben az arcomat fürkészte, ami gondolom mindent elárult neki... csodás most meg hallgathatom életem végéig.- Mi? Ugye nem azt akarod mondani, hogy te még nem csókolóztál?-mire én egy aprót bólintottam. - De hát gyönyörű vagy, hogyhogy még nem...
- Hát már sokszor próbáltak rávenni...de én nem adtam magam olyan könnyen...
- Ezt, hogy érted?
- Hát tudod én még mindig a szőke hercegre várok...sok fiú udvarolt már nekem és volt amelyik tényleg tetszett is, de nem éreztem semmit sem a közelében...nem érzetem magam különlegesnek mellette...így elhajtottam magamtól őket és ez így megy évek óta...sosem engedtem, hogy egy szájra puszinál több legyen...és ez a téma irtó kínos nekem és fogalmam sincs, hogy miért is mondom el neked...és igen ezért félek attól a csóktól...mert nekem az lenne az első.-miután kimondtam ezeket a szavakat, Harry átölelt és belepuszilt a hajamba. Ez mit akar jelenteni? Most mi van? Nem értek semmi.
- Szóval azt akarod mondani, hogy az lenne az első csókod? És velem?-kérdezte hatalmas mosollyal a száján.-mire én bólintottam.-Ash, ne aggódj...minden rendben lesz...ezért nehogy úgy döntsél, hogy nem fogadod el a szerepet.
- De most már még inkább azt szeretném, hogy ne fogadjam el...ezek után, hogy tudnám a barátnődet játszani?-kérdeztem tőle könnyes szemekkel.
- Normálisan, majd segítek és akkor minden rendben lesz.-mire én sír kezdtem, nem is tudom, hogy miért csak most valahogy ehhez volt kedvem. -Ash, miért sírsz?-szorosan magához ölelt én pedig csak sírtam... majd azt éreztem, hogy Harry az ölébe emel és a hátamat simogatja. Próbál megnyugtatni, de nem sikerül neki. Én csak tovább sírtam, míg végül elaludtam.
"Harry szemszöge"
Nagyon megkedveltem ezt a lányt. Örülök, hogy mesélt nekem az életéről. Megnyílt előttem és ez azt jelenti, hogy kezd megkedvelni...Én is beszéltem neki magamról amit ő boldogan hallgatott végig, majd a filmre tértünk meg akartam tudni, hogy miért fél ennyire attól a csóktól. De amit hallottam az lesokkolt. Nem akartam hinni a fülemnek. Mert azt mondta, hogy még nem csókolózott. Egy ilyen szép lányról soha életemben nem tudtam volna ezt elképzelni.
De valahogy örültem is neki, mivel ha elvállalja a szerepet, akkor tőlem kapja az első csókját. Tudom, hogy ez hülyén hangzik, de örülök neki, hogy én lehetek az első...mindet megfogok tenni, hogy ne érezze magát kényelmetlenül... Hírtelen sírni kezdett én pedig átöleltem, majd az ölembe tettem, de ő nem ellenkezett tovább sírt míg végül el nem aludt. A kanapén ültem vele az ölembe, tudtam, hogy itt nem hagyhatom mert itt egyáltalán nem lenne jó ha mind a ketten elaludnánk...megnéztem, hogy hány óra...végigbeszéltünk az egész éjszakát hajnal volt majdnem 7 óra. Észre sem vettem. Majd arra lettem figyelmes, hogy valaki jön lefelé a lépcsőn. Óvatosan odakaptam a fejem, hogy ne ébresszem fel Ash-t. Emma jött lefelé a lépcsőn, mikor észrevett minket felénk közeledett.
- Micsináltok itt?-kérdezte halkan.
- Beszélgettünk, majd Ash elaludt.- mondtam miközben ásítottam egyet.
- Értem. De szerintem kényelmesebb lenne, ha felmennétek Ash szobájába és ott aludnátok. -mosolygott Emma.
- Szerintem is, de nekem haza kéne mennem...-mondtam de a szavamba vágott.
- Most szépen felmész és te is lefekszel aludni, hiszen látszik rajtad, hogy milyen álmos vagy...
- Köszönöm.
- Majd ha Ash felébred mond meg neki, hogy ma későn jövök, az apukája pedig elutazott üzleti útra.- egy aprót bólintottam majd lassan felálltam, Ashel az ölemben. Próbáltam minnél lassabban menni, hogy ne ébresszem fel. A lépcsőnél mocorogni kezdett, de csak a nyakamat ölelte át, ami valljuk be nekem nagyon tetszett, majd tovább szuszogott. Felértünk az emeletre, bementem a szobájába lettem az ágyra és én is mellé feküdtem. Magamhoz húztam. A fejét a mellkasomon pihentette én pedig átkaroltam a derekát. Egy ideig figyeltem a szuszogását, majd én is álomba merültem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése