5.Én nem csókollak meg....

  - Ash, ez csak egy csók.-nevetett a mellettem álló személy.

  - Neked lehet, de nekem egyáltalán nem...-sütöttem le a szemem.

  Mindenkinek volt már olyan pillanata, mikor valami olyat kértek tőle amit még sosem tett.Hát én most pont egy ilyen pillanatott éltem meg.Igaz, hogy már 18 vagyok, de még sosem volt igazi csókom...csak szájra puszi...eddig egyetlen srácnak sem engedtem meg, mert olyan csókot nem szerettem volna, amiből később csak az derűl ki, hogy kihasznált...De most. Most azt akarják, hogy megcsókoljam a göndörkét...semmi érzelem nélkül...én nem akarom, hogy ilyen legyen az első csókom. De mit mondjak nekik? Az igazat semmiképpen sem, mert akkor csak jót röhögnének rajtam, de hazudni....azt sosem tudtam.

  - Ezt meg, hogy érted?-kérdezte érthetetlenül, persze, hogy nem érti.

  - Nem számit...még gondolkozom...azon hogy elfogadjam-e és holnap megmondom a válaszom.

  - Reméljük jól döntesz majd.- mosolygott Louis, de közben még mindig magamon éreztem Harry tekintetét.-Ash, nem maradsz és hallgatsz meg minket?-vigyorgott.

  - Hát nem is tudom.-forgattam a szemem, de amikor végignéztem rajtuk és mindenki kiskutya szemekkel bámult nem tudtam nemet mondani.-Rendben maradok...-különben sem jutnák le azon a hosszú lépcsősoron.-nevettem.

  - Ezt a beszéd.-kiáltott fel Zayn. A fiúk felálltak és elindultak a helyükre, én pedig kényelembe helyeztem magam és úgy hallgattam őket.

  Nem is olyan rosszak, sőt nagyon jók. Öt különböző hang, de mégis jól szólnak együtt. De a legjobban Harry mély hangja tetszik, nem is vettem észre, hogy egy ideje őt bámulom, de mire rájöttem ő is észrevette és egy huncut mosolyt küldött felém. Az elején még bulizós számokat énekeltek, de aztán áttértek a szerelmesekre More Than This, Moments, Loved You First, Little Things...Lehet, hogy csak képzelődöm, de miközben Harry énekelt végig  engem nézett, mintha nekem énekelné az egészet, én persze lesütöttem a szemem majd nagy levegőt vettem és felnéztem, de még mindig engem bámult...felhúztam az egyik szemöldököm és kérdőn néztem rá, de ő csak mosolygott.

  A fiúk tartottak 15 perc szünetet. Én még mindig a kanapén ültem és azon magam elé bámultam, azon gondolkoztam, hogy Harry miért bámult végig?! Valahogy nem tudom felfogni. Vagy lehet, hogy csak nem akarom? Valaki leült mellém, és átkarolt, ki más lehetett volna, mint  Harry.

  - Hogy tetszett?-kérdeztem hatalmas vigyorral. Én pedig felé fordultam és már megint elvesztem a csodálatos szemeibe.

  - Jók voltatok.-mosolyogtam, mire észhez tértem.-De azt sosem mondtam, hogy nem szeretem a zenéteket, azzal semmi bajom nincs csak veletek...vagyis csak volt.-motyogtam.

  - Csak volt?-nyíltak nagyra a szemei.- Szóval már kedvelsz minket?

  - Én ezt szóval sem mondtam, csak már kezdem megismerni az igazi éneteket és egyáltalán nem olyan amilyen én képzeltelek titeket. De most ne kezdj el nekem kombinálni, mert még visszaszívom amit az előbb mondtam.-nyújtottam rá a nyelvem.

  - Leharapom.-nevetett.

  - Lássam.-húztam fel az egyik szemöldököm, mire ő egyre jobban közeledett felém, már alig volt köztünk pár centi amikor valaki megszólalt a hátunk mögül.

  - Micsináltok kis galambjaim?-kuncogott Louis.Majd Harryre nézett.- Te, pedig ha lehet ne előttem csalj meg, oké? -vágta be a durcit.

  - De hát én csak téged szeretlek.-mosolygott rá Harry. Óóó istenem mibe keverettem?

  - Na én inkább megyek.-álltam fel.De Harry megfogta kezem és visszarántott maga mellé.

  - Ne siess ennyire, még nincs vége a próbának.

  - Tudom, de nem akarok zavarni...-motyogtam, mire ő az állam alá tette a mutatóujjat és felemelte a fejem, hogy a szemembe tudjon nézni.

  - Egy ilyen szép lány mint te sosem zavar minket.-hát szépnek tart, ez már azért kezd nekem gyanús lenni, de nem akarok semmit sem mondani erre és hála az égnek Liam megmentett.

  - Harry, folytatjuk.-mire felállt mellőlem és visszaült a helyére.

  Újra elkezdtek énekelni, lenyomtak pár számot amikor jött egy szerelmes szám. Elkezdték énekelni, Liam kezdte és Harry folytatta a szemembe nézve énekelte el azt a pár sort és éreztem, hogy ezek nekem szólnak.

  /Under the lights tonight,Turned around, and you stole my heart,with just one look when I saw your face I fell in love Took a minute girl, to steal my herat tonight.Just one look,yeah. Been waiting for a girl like you/
  Miért kell ezt csinálja, miért énekel nekem ilyen részeket? Miért kell ezt csinálja? Nem bírtam tovább kibuggyant az első könnycseppem, majd sorra a többi is, kirohantam az ajtón amilyen gyorsan csak tudtam....

                                                                "Harry szemszöge"


  Hová tűnt Ash? Miért rohant ki? És miért sírt? Nem értem ezt a lányt, de azt tudom, hogy egyre jobban kezdem megkedvelni. Felálltam a székről és az ajtó felé vettem az irányt. Utána kell menjek. Ezt kell tennem, ha nem akarom elveszíteni. Nem érdekel a próba semmi sem érdekel, csak azt akarom, hogy mellettem legyen...Tudtam, hogy nem mehetett messzire, mivel alig tud járni ezért körbenéztem a környéken, de sehol sem volt...majd a lépcső felé haladtam, ahol egy halk zokogást hallottam. Tudtam, hogy ő az, odamentem és igazam volt. Ő volt az. A lépcsőn ült és sírt. Sosem szerettem ha a lányok sírnak, az nem áll jól nekik... odamentem hozzá és a vállára tettem a kezem, mire ő megrezzent.
  - Nyugi csak én vagyok.-ültem le mellé.- Mi a baj? Ki bántott?
  - S-semmi.-zokogta. Tudtam, hogy hazudik, ezért tovább kérdezgettem.
  - Ash, nekem elmondhatod. Megbízhatsz bennem...én csak segíteni akarok neked.-próbálkoztam, mire ő felemelte a fejét. A látvány egy kicsit megrémisztett, a szemei pirosak voltak a sírástól...-Ash, nyugodj meg.-húztam magamhoz, ő pedig visszaölelt.

  Először meglepődtem, hiszen ő ilyet nem csinálna...csak ha komoly a baj.Kezdett egy kicsit megnyugodni és megszólalt.
  - Sajnálom...-motyogta.- Nem akartam elrontani a próbátokat.
  - Ezzel most ne foglalkozz, inkább mond el, hogy mi bántja a lelked.-mosolyogtam rá.- Igaz nem mi vagyunk az oka, hogy sírsz?
  - Nem. Nem ez teljesen más miatt van....-dadogta.Én pedig vártam, hogy folytassa.-Miért néztél végig a szemembe miközben énekeltél?-kérdezte alig hallhatóan.
  - Mert, kedvellek téged.-mondtam, mire ő felkapta a fejét és a szemeimbe nézett.
  - De miért? Én végig bunkó voltam veled. Mindent megtettem, hogy megutálj és mégis kedvelsz? Miért?
  - Ash, én pont ezért kedvellek téged, mert nem vagyok olyan mint a többi lány. Más vagy, teljesen más. És ez tetszik. Nem akarsz megszerezni magadnak, nem sikítozol és normálisan viselkedsz a közelünkben...ez nem sok lányról mondható el...-láttam rajta, hogy meglepte amit mondtam, de én csak egy puszit nyomtam az arcára, mire ő elmosolyodott.
 

  - Harry, én erre nem tudom, hogy mit mondjak neked...nem akarlak megbántani...de most hogy ezt elmondtad nekem...én nem tudom, hogy mit mondjak rá...és még ott van a film is...

  - Semmit, majd ez kiderül később...de azt tudnod kell, hogy én megszeretnélek ismerni.-fürkésztem az arcát, hogy hátha rájövök valamire.

  - Én is megszeretnélek ismerni...-erre én csak rá mosolyogtam.

  - De mit értesz hogy ott van még a film is?-kérdeztem.

  - Hát...a filmbe megkell csókoljalak és mivel most ezt elmondtad nekem...fogalmam sincs, hogy mit csináljak...

  - Azon ne aggódj, hamar túl leszünk rajta...és gyengéd leszek.-mosolyogtam.

  - Jó tudni, hogy a perverz Harry visszavesz magából.-nevetett, olyan aranyos amikor nevet. Azt hiszem kezdek beleszeretni ebbe a lányba...

  - Na..-nevettem.

  - Harry, nekem haza kell mennem...-állt fel.

  - Hazaviszlek.-ajánlottam fel.

  - Nem kell, apa lent vár rám...amikor feljöttem írtam neki egy SMS-t hogy nem tud értem jönni és mondta, hogy 15 perc és jön...úgyhogy gondolom már itt van....

  - Hát jó, de akkor legalább azt engedd meg, hogy levigyelek a lépcsőn.

  - Rendben, egyedül úgysem menne valami fényesen.- a karjait a nyakam köré fonta én pedig gyengéden felemeltem és lassan lesétáltam vele a lépcsőn, majd letettem.- Köszönöm.

  - Semmiség. 

  - Szia.

  - Hé.-mire megfordult.- Igaz holnap látunk?-kérdeztem.

  - Igen. -mosolygott.- Na szia.

  - Szia.-majd visszamentem a többiekhez, akik kíváncsian néztek rám....

   

                                                       " Ash szemszöge"

   -Szia, apa.-köszöntem neki, miközben beültem.

  - Szia, angyalom.-nyomott egy puszit az arcomra.- Jobban vagy?

  - Igen, már nem fáj annyira...

  - Örülök.-majd elindultunk.

  Az út csendesen telt, ezért volt időm azon gondolkozni amit Harry mondott. Azt mondta, hogy kedvel engem...és az a baj, hogy én is őt...be kell valljam magamnak, hogy én is kedvelem őt. És ez nagy félelmet kellt bennem. És ez még semmi...de a filmben van egy pár csók jelenetünk is...és nekem ez lenne az első...fogalmam sincs, hogy mit csináljak...elszeretném fogadni...de hogy. Ha megcsókolom akkor ő lesz az első és tuti, hogy észre fogja venni, hogy valami nincs rendben velem...talán el kellene neki mondjam az igazat és akkor segíteni...nem tudom. De ezen még ráérek gondolkozni, később mert megérkeztünk.

  Kiszálltam a kocsiból, majd bebicegtem a házba, anya a konyhába volt és főzött.Odamentem hozzá és hátulról megöleltem.

  - Szia, kicsim.-mosolygott.

  - Szia. Mi ez a finom illat?-kérdeztem.

  - Spagetti. A kedvenced.

  - Nyamiiii.

  - Mi volt a fiúkkal?-kérdezte.

  - Csak azt szeretnék, hogy játsszak velük egy filmben amiben az egyik srác barátnőjét kellene eljátsszam...-mondtam el egyszerre.

  -  Ez csodás, és melyik fiúnak leszel a barátnője?-ennél a kérdésnél a cipőmet kezdtem nézegetni.- Harryé, igaz?

  - Igen az öve...

  - Én mit fog csinálni? Elfogadod?

  - Pont ez a baj még én sem tudom, de holnapig gondolkozok rajta...-mondtam majd leültem az asztalhoz és a naracslét kezdtem szürcsölgetni...amikor valaki csengetett. Mondtam anyának, hogy majd én kinyitom, lassan haladtam az ajtó fele. Ki lehet az ilyenkor? Hiszen még senkit sem ismerünk, majd mikor odaértem, lenyomtam a kilincset mire az ajtó kinyílt és egy hatalmas vigyorgóval találtam magam szembe.

  - Hát te?-kérdeztem