2013. október 3., csütörtök

15.Boldogitó igen (Epilógus)

Sziasztok!
Elérkezett az a nap mikor megválok az egyik történetemtől,
nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar eljön majd, de egyben
vagyok nagyon boldog és egyben pedig szomorú. Hiszen nagyon
szerettem ezt a történetet, de sajnos nem folyathatom, de így legalább lesz időm
a többi blogomra is, és persze a befejezett blogok után, új blog következik.
Ez pedig boldoggá tesz. Nagyon szépen köszönöm azoknak,
akik végig követték a történetet és azoknak is akik csak most kezdték el.
Köszönöm a 14 rendszer olvasót és az összes részhez érkezett bíztató
komikat. Remélem tudjátok, hogy mennyire boldoggá tesztek azzal, hogy
olvassátok a blogjaimat és mindig bíztattok, hogy folytassam.
Nem tudom, hogy mit mondhatnák még...
Csak annyit, hogy köszönöm, hogy vagytok nekem!<3
Várom a véleményeiteket az egész történetről, már nagyon kíváncsi vagyok
rá, hogy mit gondoltok összességében az egészről.
Jó olvasást!
                         Puszil titeket Evelyne!





*4 évvel később*


  A dolgok nem pont úgy alakultak, ahogy szerettük volna, ugyanis a gyerekek hamarabb jöttek, mint a házasság. Igen többes számban beszélek, mivel ikreink születtek egy gyönyörű kislány, Abby, akinek göndör barna haja van, Ő az apjára hasonlít és Lucas, aki pedig rám hasonlít. Nagyon szeretjük őket, az időnk nagy részét csakis velük töltjük, de hogy a barátainkat se hanyagoljuk el minden hétvégén valakinél összegyűlünk és a kicsikéink pedig együtt játszanak. Igen ebben a négy évben mindenki megházasodott és gyerekeik is lettek. Louiséknak egy gyönyörű kislányuk, aki Lou mosolyát és El szemét örökölte. Zaynéknek, egy kisfiúk, aki tisztára olyan mint Zayn, csak szőke a haja. Nialléknak egy gyönyörű kislányuk született aki teljesen olyan mint Sam, még kiskorában. Liamet pedig nem véletlenül hagytam a végére, ugye mondtam, hogy szakítottak Danivel, de csak egy évig bírták külön egymástól, ugyanis mikor Dani bejött hozzám a kórházba és Liam is ott volt. Sophiával a kapcsolatuk nem alakult jól és szakítottak. Liam félrehívta Danit és kézen fogva tértek vissza, mindenki nagyon örült, hiszen tudjuk, hogy ők egymásnak vannak teremtve. Ők is összeházasodtak és négy hónapja született meg a kislányuk, aki Dani göndör haját örökölte.
  A mai nap életem egyik legboldogabb napja, ugyanis ma megyek hozzá életem szerelméhez.  Egyszerre kavarodnak bennem a boldog és a szomorú érzések, egyszerre érzem magam a világ legszerencsésebb emberének, de ugyanakkor a legszerencsétlenebbnek is, pedig semmi okom rá, de a többiek mondták nekem, hogy ők is ugyanígy érezték magukat, az esküvőjük napján. Ilyenkor olyan vagy mint egy hisztis tinédzser akinek semmi sem felel meg, de hogyne lennék ilyen mikor ez életem egyik legfontosabb eseménye? Örülök, hogy így történt minden, örülök, hogy Londonba költöztük és igaz, hogy nagyon utáltam érte a szüleimet, de ha nem így lett volna, akkor nem ismerem meg Harryt és most nem lennék ilyen boldog. Összességében az volt életem legjobb döntése mikor ide költöztem anyáékkal.
  Anya teljesen fel van pörögve, nagyon sokat segített nekem az esküvő szervezésében csak úgy mint a többiek is. Minden tökéletes lesz, az esküvő a szabadban lesz, mivel a mai napra gyönyörű időt mondtak... A ruhámat is anya segítségével választottam ki.
  A ruhám, hófehér és a szoknyáján pedig fehér csipkés anyag található, magam után húzom, mivel hosszú. Sokat kellett benne járni tanuljak, hogy a nagy napon ne essek majd el benne... A ruhám már rajtam van, a hajam oldalra van kötve, laza hullámokkal. A sminkem halvány nem akartam nagyon kicsípni magam, mert a ruhám így is hercegnős...
  Mivel már csak fél órám maradt hátra, egyre jobban izgulok, fel alá járkálok a szobában, anya elment megnézni, hogy Harry, hogy áll. Persze Harry még nem látott ebben a ruhában és azon vagyok, hogy ne is lásson egészen a nagy pillanatig, nem vagyok babonás, de szerintem az úgy szép, ha csak akkor lát engem, mikor apa majd az oltárhoz vezet. 
  - Ash, ne izgulj már ennyire. - hallottam a hátam mögül Dani hangját. Észre sem vettem, hogy bejött.
  - Sajnálom, de csak, hogy tudd te is ilyen voltál ezen a napon. 
  - Tudom, de hidd el nincs miért aggódnod, minden tökéletes lesz. Te is gyönyörű vagy. - mosolygott. 
  - De...
  - Nincs de, szép vagy és csodás lesz a mai napod. - jött közelebb és megölelt. - Harry is izgul, de a fiúknak sikerül lenyugtatniuk, nagy nehezen. - egy kicsit megnyugtatott, hogy nem csak én vagyok ilyen, hanem a kedves párom is.
  - Oké, rendben. Minden tökéletes lesz. - mondogattam magamnak.
  - Pontosan. - mosolygott Dani.
  - Ash, hogy állsz? - lépett be anya és a többiek.
  - Kész vagyok, azt hiszem.
  - Remek, ugyanis indulnunk kell. - tessék, már? Ash szedd már össze magad. - korholtam magam.
  Apa lépett be a szobába. Mosolyogva nézett végig rajtam. A többiek megöleltek, majd sok sikert kívántak és kimentek. Kettesben maradtam apával, aki egy kis hegyi beszédet tartott nekem, nem igazán tudtam rá figyelni ugyanis az izgulás teljesen elvette a fejem. Annyi maradt meg a szavaiból bennem, hogy legyen nagyon boldog. Majd belém karolt és elindultunk.
  Előttem botorkáltak az én angyalkáim, Lucason egy fekete öltöny volt, Abbyn pedig egy halványrózsaszín ruhácska. Ők szórták előttünk a rózsaszírmokat. Amint végeztek indult a zene és bekövetkezett az én kivonulásom apával az oldalamon. Nagy levegőt vettem, majd elindultunk, minden szem rám szegeződött, Harry arcán egy hatalmas vigyor jelent meg, ahogy végigmért. 
  Ahogy közeledtünk az oltárhoz egyre gyorsabban vert a szívem. Amikor odaértünk apa megölelt és sok sikert kívánt, majd Harryvel is kezet fogott.
  - Tedd őt boldoggá! - suttogta Harrynek.
  - Azon leszek. - apa visszament a helyére, Harry pedig megfogta a kezem és szembefordultunk a pappal.

***

  - Én Harry Styles esküszöm az élő Istenre, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy, örök Isten, hogy Ashley Simson-t, akinek most Isten színe előtt kezét fogom, szeretem. Szeretet-ből veszem el őt Isten törvénye szerint, feleségül. Hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek, vele tűrök, vele szenvedek, és őt sem egészségében, sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában, holtomig vagy hol-táig, hitetlenül el nem hagyom, hanem teljes életemben hűséges gondviselője, segítőtársa leszek. Isten engem úgy segítsen. Ámen. - ismételte Harry a pap után.
  
***

  - Harry Styels elfogadod-e hitvesedül a jelenlevő Ashley Simson-t....? - kérdezte pap Harrytől.
  - Elfogadom. - válaszolta határozottan, majd felém fordult és most engem is megkérdezett.
  - Elfogadom. - mosolyogtam.
  - Ezennel házastársakká nyílvánitalak titeket, csókoljátok meg egymást! - Harry felém fordult, majd gyengéden megcsókolt, a közönség tapsolni kezdett, majd egyszerre kiabálták be, hogy " Éljen az ifjú pár".
  Mindig is ilyen esküvőt szerettem volna, ahol csak a közeli rokonok és barátaink vannak itt. Csodás nap volt és tudom, hogy amíg csak élek sohasem fogom ezt elfelejteni. Két csodás gyermekünk van és végre minden tökéletes az életemben. Érzem, hogy ez sosem fog megváltozni és az itt tett esküt mind a ketten be is fogjuk tartani.
  Most következik az első közös táncunk, amit sikeresen el si tudtunk végezni, hiszen táncórára jártunk. Boldog vagyok és Harry is azt látom, ahogy körülnéztem mindenhonnan boldogságot éreztem. Gyerekek szaladgálnak  és párok táncolnak mindenhol. Cosdás élet ellé nézünk előre tudom.
  - Szeretlek! -csókolt meg Harry.
  - Szeretlek! - suttogtam a szájába.


THE END

5 megjegyzés:

  1. Kedves barátnőm Evelyne!
    Nagyon sajnálom, hogy vége lett a blognak viszont nagyon jó részek voltak egytől egyig és ez a rész is fantasztikus volt. Azt is tudom, hogy mivel ennek a blogodnak vége, még ott a többi és újat is nyitottál. Nagyon jó blog volt!
    Puszi barátnőd Réka S. :) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Réka!
      Én is sajnálom, hogy vége lett, de igazad van, még van jó néhány blogom ezen kivül és ehhez még egy új is jött. Nagyon örülök, neki, hogy tetszett ez a történet. Arra is emlékszem, hogy erre a blogomra kértem legelőször Kritikát Tőled és egy részben ennek köszönhető, hogy barátnők lettünk, ezért is nehéz megválni tőle. Még egyszer köszönöm, hogy nyomon követted ezt a blogot és hogy segítettél nekem mindenben. Köszönöm!
      Puszi Barátnőd!

      Törlés
  2. Kedves Evelyne!
    Igazat megvalva ma kezdtem el olvasni a sztorit. Nagyon tetszett és eszméletlen jó! Most egyik szemem sír,másik nevet. Sír mert vége, nevet mert egy ilyen jó blogot olvashatott! Egyébként nagyon tehetséges vagy és csak így tovább!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Névtelen!
      Örülök, hogy tetszik és sajnálom, hogy be kellett, hogy fejezzem, de sok blogom van és nem nagyon van időm mindegyikre. Ha van kedved akkor nézz be a többibe is és remélem majd ott sem fogok neked csalódást okozni. Köszönöm a szavaid :) És szeretettel várlak a többi blogomba is! :)

      Törlés
  3. Igazabol en meg csak most talaltam meg a blogodat.
    Fantasztikus *.*
    Nagyon izgalmas reszek voltak ;-)

    VálaszTörlés