2013. augusztus 27., kedd

Új blog

Sziasztok!
Most nem fejezettel jöttem mivel még mindig tart a szünet, de hamarosan az is következik.
Most egy új bloggal jelentkezem, amit ma kezdtem el, remélem oda is benéztek.
Szerintem megéri, ha ezt szeretitek akkor azt is fogjátok, megígérem, lehet, 
hogy még jobban, mint ezt. Szeretettel várlak titeket.
Jó olvasást! Szaeretlek titeket!

2013. augusztus 19., hétfő

11.Első közös napunk

Sziasztok!
Először is szeretnék bocsánatot kérni, hogy két hétig nem jelentkeztem új résszel,
de most itt vagyok és mindent beleadok, hogy kihozzak magamból egy 
jó részt, ami elnyeri a tetszéseteket.
A következő rész 4 komi és pár pipa után jön.
Jó olvasást!



  Ez már a második nap mikor egy fiú mellett ébredek, pontosabban Harry puszijaira. Amik annyira édesek, hogy sosem leszek képes velük betelni. Lehet, hogy keménynek mutatom magam meg persze "bunkónak", de legbelül egy érzelmekkel teli lány lakozik, aki most mindent félretesz és próbálja élvezni az életet. Sosem gondoltam volna, hogy amint Londonba költözök máris lesz egy pasim, aki amúgy pont világsztár, szerepelni fogok a filmjükben és boldog leszek. Ha valaki ezt mondta volna nekem egy hónappal ezelőtt jól kinevettem volna, de most nézzünk szembe a tényekkel. Londonban vagyok, ahová el sem szerettem volna jönni. Szerelmes vagyok, pedig még sosem voltam. A legjobb barátnőm is ide költözött, pedig azt hittem, hogy egyedül leszek, de nem egyáltalán nem vagyok egyedül. Itt vannak nekem a fiúk és Sam is.
  - Jó reggelt, Ash.-nyomott egy puszit Harry a szám sarkába.
  - Jó reggelt, Harry.-mosolyogtam rá.
  - Hogy aludtál?
  - Istenien, de egyetlen egy bajom van.-néztem rá szomorúan, mire ő aggódó pillantásokat vetett rám.
  - Micsoda?
  - Rohadtul fáj a fejem a tegnapi sok pia után.-nevettem fel.
  - Keresek gyógyszert neked és azt hiszem magamnak is.-kiszállt mellőlem és elindult az ajtó felé, de mielőtt kiment volna, visszanézett.- Szeretlek!-tátogta, mire én mosolyogva küldtem neki egy puszit.
  Kómásan kiszálltam az ágyból és körbenéztem a szobában, amiben ahhoz képest, hogy egy fiú lakik rend volt. Furcsálltam, sosem néztem volna ki Harryől, hogy rendszerető. A szekrényen képek sorakoztak, amiket én nézegetni kezdtem. Volt pár képe a fiúkkal, szüleivel, Gemmával... de a legédesebbek azok a kiskori képei voltak, egy különösen megtetszett.
  Ezen a képen olyan aranyos, még kicsi korában is milyen édes kölyök volt, miért nem laktunk közelebb egymáshoz? Na de ezen már változtatni úgysem tudunk, az a lényeg, hogy már egymásra találtunk és ha rajtam múlik sosem fogom elengedni, remélem, hogy ő is így gondolja. 
  Mivel még álmos voltam visszabújtam az ágyba és vártam, hogy Harry hozzon valami fájdalomcsillapitót. Nem kellett sokáig várnom, mert amint lefeküdtem már be is jött én pedig csak mosolyogtam rá.
  - Mitől van ilyen jó kedved? Már nem a fejed?
  - De, csak szétnéztem a szobádba és találtam egy képet, amin még kicsi vagy, de pont ugyanolyan aranyos mint most is és nem tudom kiverni a fejemből.
  - Szóval aranyos vagyok?-nézet rám hatalmas vigyorral.
  - Igen az vagy.-vettem be a gyógyszert.
  - Megyek csinálok reggelit, gondolom éhes vagy... és a srácok is hamarosan ébredezni fognak.-mosolygott.
  - Igen, éhes vagyok.-válaszoltam.-Addig én megyek és lezuhanyozom, ha nem baj.
  - Nyugodtan, az ajtó mögött találod. Szolgáld ki magad.
  - De az a baj, hogy nincs nálam semmi ruha....
  - Megyek és kérek neked Eltől, és majd az ágyra teszem.
  - Oké és köszönöm.-öletem meg.
  A fürdőbe indultam, beálltam a zuhanyzó alá és gondolkozni kezdtem. Hírtelen mindenem meglett, amire egész életemben vártam. Végre boldognak érzem magam. De vajon meddig fog tartani a boldogságom? Örökké? Vagy talán hamarosan véget fog érni? Remélem, hogy nem így lesz, soha többé nem akarok senkit sem elveszíteni... Harry tusfürsőjét használtam, amitől pontosan olyan illatom volt mint neki. Kiszálltam, törölközőbe göngyöltem magam, majd kiléptem a szobába, szerencsémre Harry nem volt bent. Felvettem a kikészített alsóneműt, majd magammal vittem a ruhákat  fürdőbe. Megszárítottam a hajam. Egy ideig néztem magam a tükörben, majd feltettem egy kis alapsminket, mivel ez mindig van a táskámban. Majd magamra kaptam el ruháit.
  Felülre egy fekete toppot és egy színes miniszoknyát kaptam magamra, amit egy fekete övvel rögzítettem. Elnek csodálatos ízlése van, sokban hasonlít az enyémre, mivel cipőm nem volt más a magassarkúmat vettem fel hozzá.
  Kész lettem, gondoltam lemegyek és megnézem micsinál Harry. Így is tettem, nehezen de sikerült megtalálnom a konyhát. Beléptem, az asztal végében Louis és El ücsörgött kómásan.
  - Jó reggelt.-köszöntem.
  - Neked is.-mondták.
  - Jól áll rajtad a ruha.-dicsért meg El.
  - Köszönöm.
  Lassan mindenki lejött. Ahogy szétnéztem mindenki másnapos volt, de legjobban az én barátnőm Sam. Aki gondolom semmire sem emlékszik a tegnap estéből, pedig lenne mire. Hiszen elég közel kerülte egymással Niall-el. Sebaj, majd én elmondom neki, hogy mi is történt a bulin. A reggeli csendesen telt, Liam felajánlotta, hogy elmosogat, így mindenki a nappaliba ment. Épp Harry előtt haladtam el, hogy mellé üljek, mikor ő megfogta a derekamat és az ölébe húzott. Először furácsáltam, de ha együtt vagyunk akkor nincs mit. A nyakamat kezdte puszilgatni, amitől én mosolyogni kezdtem, majd a fejem a mellkasába fúrtam, mivel éreztem, hogy a többiek minket bámulnak.
  - Na és mit csináljunk ma?-kérdezte Louis.
  - Lányok nektek mihez lenne kedvetek?-kérdezte Zayn.
  - Hát mi lenne, ha tartanánk egy medencés bulit így tizen, mivel kint jó idő van.-mosolygott Dani.
  - Benne vagyunk!-mondtuk a többiekkel egyszerre, majd egy jót nevettünk ezen.
  - De mi előtte Sammel hazamegyünk a ruháinkért.-szálltam ki Harry öléből.
  - Elviszlek titeket.-állt fel ő is.
  Szóval így hármasban hazaindultunk, nem igazán beszélgettünk, mivel nem tudtuk, hogy miről is beszélhetnénk. Hazaérve felrohantam a szobámba, elővettem egy kisebb kézitáskát és ruháimat kezdtem pakolni, csak egy fürdő rucit és egy miniruhát hagytam kint amint fel fogok venni, az El ruháit pedig betettem a táskába kimosom, majd visszaadom neki.
   Gyorsan magamra kaptam a zászlós dresszem, rá egy fekete mintás minirucit és sárga kardigánnal. Hamar kész is voltam lementem és Harryt kerestem, de sehol sem találtam. A konyhában volt narancslevet ivott.
  - Már azt hittem eltűntél.-nevettem.
  - Nem, de ti készen vagytok?
  - Igen.-kiabált ki Sam.
  Felvettük a cipőinket, majd indultunk is vissza a többiekhez. Mire odaértünk már mindenki a medencében volt, a lányok sikítoztak, mivel a fiúk a vízbe dobálták őket, én is gyorsan kibújtam a rucimból. Épp hogy végeztem Harry a hátára kapott és szaladt velem a medence fele és persze bele is lökött.
  - Ezt még visszakapod.-fenyegettem meg. Majd kimásztam és leültem El mellé az egyik napozóágyra. Pár pillanat múlva Sam is a vízben landolt hála Niallnek. Mi röhögni kezdtünk, amit persze rögtön meg is bántunk mivel a fiúk felénk tartanak, felkaptak és mind a négyünkkel egyszerre ugrottak be a vízbe, de én okos voltam és Harry nyakába ültem így nehezen tudott feljönni a víz tetejére.
  Az első együtt töltött délutánunk valahogy így telt. Később még inni is kezdtünk, de nem vittük túlzásba. Majd táncoltunk, nagyon jó volt ez a mai nap, kár, hogy anyáék hamarosan hazajönnek és akkor haza kell mennünk, pedig én itt szeretnék maradni velük.
  A bulinak lassan vége lett, a lányok elbúcsúztak majd hazamentek, én pedig megkerestem Samet.
  - Helló csajszi.-ültem le mellé a kertben.
  - Szia.
  - Mi a baj?
  - Ááá semmi.-legyintett.- Csak tudod, nem emlékszem , hogy mit is csináltam pontosan a tegnapi buliban.
  - Akarod, hogy elmeséljem?-mire ő bólintott.- Hát elég sokat ittál, egy csomót táncoltál Niallel, elég közel kerültetek egymáshoz és asszem, de ez nem biztos, de ahogy én láttam elcsattant egy csók is.
  - Csodás.-mordult fel. -Vajon ő is emlékszik rá?
  - Mi lenne ha megkérdeznéd tőle?
  - Igazad van, megfogom kérdezni.
  - Okés, jössz?-álltam fel.
  - Még maradok egy kicsit.
  - Hát jó, de én megyek mert fáradt vagyok. Jó éjt és hé ne csüggedj minden rendben lesz.-nyomtam egy puszit az arcára, majd felmentem Harry szobájába.
  Mivel ő pont dusholt én leültem az ágyra és vártam, hogy kész legyen. Pár percen belül ki is jött, egy törölközőben. A szemeim kikeredet, képtelen voltam levenni róla a szemem, de ő csak vigyorgott rám. Jellemző élvezi, hogyha kínozhat. Kivett egy boxert a szekrényéből, majd magára húzta.
  - Basszus Harry..-kiáltottam fel.-...nem tűnt fel, hogy én is itt vagyok?-kérdeztem.
  - Tudom, hogy itt vagy, de engem nem zavar.-mosolygott.
  - Haha.-nevettem.-Lefekszünk?
  - Igen.-az asztalhoz ment és a telójáért nyúlt, majd valamit nézett rajta és mosolyogni kezdett.
  - Mi olyan érdekes?-kérdeztem.
    Mire ő felém mutatta a telefonját és egy közös kép termett előttem, nem is tudtam, hogy képet csinálnak, pedig pózolunk, na ez érdekes, de tetszik ez a kép.
  - Nekem is átküldöd?
  - Igen, hogy legyen mit nézzél ha nem vagyok veled.
  - Vicces vagy Harold.
  Átküldte a képet, majd mind a ketten bebújtunk az ágyba és közel húzott magához majd a fülembe suttogta, amitől engem kirázott a hideg.
  - Jó éjszakát Ash........

2013. augusztus 4., vasárnap

10.Együtt?

  Sziasztok! El sem hiszem, hogy alig másfél hete nyitottam a blogot és máris van 3 rendszeres olvasóm és 323 látogatóm. Köszönöm Nektek! Örülök, hogy ennyire várjátok már az új részeket és hát már nem kell várni, esetleg csak a holnapira, mert a mai itt van. Jó szórakozást hozzá! 
                                                 Puszi!




   El sem hiszem, hogy végre megtörtént. Végre túl voltam az első csókomon, amit pont attól a személytől kaptam, akire egész életemben vártam. Végre eljött értem a "szőke hercegem, a Fehér lovon". Oké ez vicces és gyerekes, de akkor is ez az igazság. Amióta megláttam a Tv-be tudtam, hogy nekem csak ő kell... az egyáltalán nem érdekelt, hogy híres, mert én nem azért szerettem bele, hanem önmagáért. Mert aranyos, kedves  és segítőkész. Még akkor is ha te bunkó vagy vele, ő kedves marad. Ezt imádom benne a legjobban. Igaz, hogy alig "ismerem" pár napja, de tudom, hogy nem olyan amilyennek az újságok írták....
  A csókja édes volt. Egyben volt vadító és gyengéd. A puha ajkai mohon falták az enyémet. Egy percre sem váltak el egymástól, de ezt hiába nem szerettük volna, mivel már nem volt levegőnk muszáj volt...Lassan távolodott tőlem, majd szorosan átölelt. Olyan jó érzés volt a karjai között lenni, biztonságban éreztem magamat, mintha mindig is erre vártam volna... de ez így is van, hiszen mindig is rá vártam. Gyengéden eltoltam magamtól és az igéző zöld szempárba néztem, amibe ismét sikerült elvesznem... és bele is pirultam, de ő csak mosolyogott rám...Boldog volt és én is az voltam. Majd hirtelen felemelt és az ölébe ültetett, szorosan magához ölelt, majd a fülembe súgta.
  - Szeretlek!-én ebbe ismét belepirultam. - Látod én mondtam, hogy gyengéd leszek.
  - Harold, gúnyolódunk?-kérdeztem nevetve. - Ugye tudod, hogy bármikor visszavonhatom azt amit az előbb mondtam?
  - Tudom,  de ha vissza is vonnád, nem hinnék neked, mert az előbb bebizonyítottad nekem, hogy szeretsz... vagy tévedek?
  - Mégis mivel bizonyítottam be?-kérdeztem mint aki nem érti, hogy miről beszél.
  - Tudod te az nagyon jól... hiszen azt mondtad, hogy még senkinek sem engedted meg, és nekem mégis. -mosolygott.
  - Ühüm és honnan tudod, hogy nem hazudtam arról?-kérdeztem gonosz mosollyal a számon.
  - Mert tudom. -majd közeledett felém. Tudtam, hogy ismét megfog csókolni...és igazam volt. Mindketten belemosolyogtunk a csókunkba, majd miután elváltak az ajkaink szorosan hozzábújtam és beszívtam a csodálatos illatát. - Látod, erről beszéltem. -hát igen igaza van, tényleg kezdek belezúgni... -De most már szerintem vissza kéne menni a többiekhez, tuti, hogy aggódnak értünk.-mire én csak bólintottam egyet és kiszálltam az öléből.
  Ő is felállt, majd olyat tett amire én nem is számítottam...Megfogta az apró kezem és összekulcsolta az ő hatalmas "mancsával".
  Meglepődtem rajta, majdnem el is húztam, de nem tettem meg...csak mosolyogva néztem a kezeinket. Kinyitotta nekem az ajtót és előreengedett, majd ő is kilépett én pedig megpusziltam...ő meg csak mosolygott mint a tejebetök. Így haladtunk előre a hosszú folyosón. Azon gondolkoztam, hogy most mi együtt vagyunk? Vagy, hogy mit is fogunk mondani a többieknek? Mert szerintem ahogy meglátnak minket rögtön leesik nekik az összekulcsolt ujjainkból, mi is a szitu. Ááá már előre félek Samtől, a fiúk örülni fognak, de Sam. Ő ki fog akadni, majd ordibálni fog velem, hogy mégis mit gondolok és miért nem mondtam neki semmit és ha őt elveszítem az nem élném túl. De erre nem szabad gondolnom, minden rendben lesz, senki sem fog kiakadni. Már alig volt már méter a színfalakig én pedig egyre jobban kezdtem izgulni, amit persze Hazza is észrevett.
  - Mi a baj?-kérdezte.
  - Csak félek, hogy a többiek mit fognak mondani a többiek mikor meglátnak minket így.-mutattam a kezünkre.
  - Ne aggódj, örülni fognak.-szorította meg a kezem.
  Lassan megérkeztünk, a lányok is itt voltak már avagy a fiúk barátnői. Gondolom. Sam is ott volt épp nevettek valamin, amikor Louis hírtelen felénk fordult és huncut mosolyt csalt a szájára, majd elordította magát, amitől én egy kisebb infarktust kaptam.
  - Nézetek!-kiabálta és felénk mutatott, majd lassan mindenki odakapta a fejét, én pedig vörösödni kezdtem.. lassan sétáltunk oda hozzájuk. -Tudtam, hogy össze fogtok jönni.-mosolygott Lou.
  - Amm...-csak ennyit tudtam kinyögni zavaromban.
  - Persze Lou, hiszen te mindent tudsz.-nevetett Harry, a kezem pedig megszorította, hogy nyugodjak már meg. Próbálkoztam.
  - Gratulálunk!.-kiáltották egyszerre. Mindenki mosolygott még Sam is, először csak azt hittem, hogy rosszul látok, de nem mert mosolygott...Mi lehet vele?
  - Köszi srácok!-mondta Harry, majd egyenként mindenki odajött és megölelt minket, először a fiúk majd a lányok, akik be is mutatkoztak.
  - Helló Perrie vagyok.-ölelt meg.
  - Szia Dani.
  - Szia Eleanor.
  - Sziasztok, Ashley, de csak Ash.-mosolyogtam rájuk. Majd végül Sam jött oda hozzám.- Sam, te nem is haragszol rám?-kérdeztem tőle halkan. Mire ő megfogta a kezem és arrébb húzott.
  Egyre jobban kezdtem izgulni, hogy most biztosan kicsinál. Nem tudom, hogy mi lehet vele, de amióta meglátta a fiúkat nagyon jó kedve van...ezt biztosan megfogom tőle kérdezni.
  - Hallgatlak.-mondtam félénken, mire ő csak nevetett.
  - Nyugi, nem fogom leharapni a fejedet.-mosolygott. - Örülök nektek, különben pedig Louis mindent elmondott...de azért majd a te verziódat is hallani szeretném.
  - Amm...mi a fene van veled?-kérdeztem nevetve. -Nem kiabálsz boldog vagy? A fiúkkal meg úgy beszállsz mintha ezer éves barátok lennétek.
  - Hát tudod, igazad volt megkedveltem őket...
  - Látod én megmondtam neked.-öleltem meg, ekkor kezdett el rezegni a telóm, anya hívott.- Anya hív mondtam Samnek.-mire ő megfordult és visszament.
  - Szia drágám!-köszöntött anya.
  - Szia!
  - Hogy vagy? Megérkezett már Sam?
  - Jól vagyok, igen pár órája, most volt vége a fiúk koncertjének és szerintem most bulizni megyünk...
  - Rendben kicsim, hallom nagyon boldog vagy és ennek örülök.
  - Igen az vagyok. Mikor jösztök vissza?
  - Hát, szerdán...sok dolgunk van és apád is idejött szóval egyedül lesztek Sammel, de ne szedjétek szét a házat.-nevetett.
  - Olyannak ismersz?
  - Dehogyis. De most mennem kell...majd még hívlak. Puszi.
  - Oké. Puszi.-majd leraktam. Valaki hírtelen átölelt hátulról én pedig ugrottam egyet, majd Harry édes illatát éreztem.
  - Minden rendben?-kérdezte.
  - Persze, csak anyáék nem jönnek haza csak szerdán.
  - Ez pont jókor jött.-mosolygott.
  - Ez hogy érted?
  - Mert akkor ezt a pár napot nálunk töltitek Sammel, eszem ágába sincs titeket kettesben hagyni abba a nagy házban...-majd megcsókolt.
  - Én benne vagyok.
  Visszamentünk a többiekhez, mindent elmondtam nekik...a fiúk örültek, hogy ezt a pár napot velük fogjuk tölteni. Majd arra jutottunk, hogy elmegyünk megünnepelni, hogy összejöttünk Harryvel. Egy privát klub előtt állt meg a limo...kiszálltunk belőle. Harry összekulcsolta az ujjainkat, majd beléptünk a klubba. Sok híresség volt itt, kezdem magam furán  érezni, de Harry jelenléte megnyugtatott. A bár pulthoz mentünk és megrendeltük az első körünket. Már nem is tudom hányadik kör ment, de már mindenki bevolt állva... sokat táncoltunk, röhögtünk...sőt én Harry ölében kötöttem ki, fogalmam sincs, hogy hogyan, de nem is érdekelt. Majd jött az én egyik számom és kipattantam az öléből megfogtam a kezét és magam után rántottam a táncparketre...alig volt vége a táncnak és mi heves csókcsatába kezdtünk....Már csak arra emlékszem, hogy a fiúk házába érünk hulla fáradtan a csajok is itt maradtak és mindenki ment a szobájába és pedig a Harryébe... ahol újra csókolózni kezdtünk majd az ágyon kötöttünk ki....

2013. augusztus 3., szombat

9.Mit érzek iránta????

  Sziasztok, meghoztam az új részt.Bocsi, hogy ilyen rövidre sikerült, de sok minden történik benne.De ígérem, hogy a következő hosszabb lesz.Jó szórakozást hozzá és ha van kedvetek akkor nézzetek be a legújabb blogomba is. http://moment-in-time-roxy-hazza.blogspot.ro/


                                    "Harry szemszöge"



  Már az utolsó számunkat énekeltük, amikor történt velem valami. A hangom hírtelen elment, nehezen vettem a levegőt és ezt a többiek is észrevették. Ash arcán láttam az aggodalmat, nem értette, hogy történhetett velem, ahogy én sem értettem. A koncertnek vége lett, elbúcsúztunk a közönségtől...én próbáltam magam boldognak mutatni, kisebb nagyobb sikerrel.Amiután lejöttünk a színpadról nem tartottam a fiúkkal a lányokhoz. Nem kérdeztek tőlem semmit, csak megveregették a vállamat és tovább mentek. Ennek viszont örültem, hogy megértik, hogy most egyedül kell legyek. Csak mentem előre a hosszú folyosón, majd az utolsó ajtón beléptem és leültem az egyik székre, a fejemet lehajtottam és bámultam a semmibe. Vajon miért történt most ez? Mit gondolnak rólam most a rajongóink, a fiúk és persze mit gondol rólam Ash? Biztosan azt hiszi, hogy nincs is hangom, hogy végig csak hazudtunk neki, de ez nem így van, csak ma nem tudom mi történt.
  Ajtónyillást hallottam. Miért nem hagynak már egyedül? Már épp azon voltam, hogy felállok és leüvöltöm a fejét, amikor hírtelen átölelt valaki. Az édes illatából...rögtön rájöttem, hogy ki az. Ash volt. De miért jött ide? Nem utál engem? Pár másodperc elteltével visszaöleltem, majd végre megszólaltam.
  - Sajnálom...-suttogtam, a könnyeimmel küzdödve.
  - Semmit sem kell sajnálod, hallod?
  - De hát elrontottam...-hiába próbálta elhitetni velem, hogy semmi sem történt én csak mentem a magam feje után.
  - Nem.Harry figyelj rám.-majd a kezeit az arcomhoz érintette és felemelte, majd a szemeimbe nézet.- Nem rontottad el, senki sem haragszik rád, ilyen megesik.
  - De velem még sosem történt ilyen...-már a sírás határán voltam, de magamban tartottam őket.-Soha.
  - Nyugodj meg.-ismét a kezei közzé vette az arcom és felemelte, majd mélyen a szemembe nézett és közeledni kezdett felém és megpuszilt, a számon.
  Miért tette ezt? Hiszen azt mondta, hogy ezt ő nem szokta megengedni senkinek sem, és most mégis megtette?Az ajkai puhák voltak, azt éreztem, hogy vissza kell csókolnom, de nem tudtam megtenni, pedig akartam volna, de tudtam ha megteszem akkor elvesztem a barátságát és azt semmi pénzért sem akarom...
Lassan távolodni kezdett tőlem, én pedig kikerekedett szemekkel néztem rá, egy picit elvörösödött ami nagyon jól áll neki. Hírtelen felálltam, mert észrevettem, hogy el akar menni, hátulról átöleltem és a fülébe súgtam.
  - Köszönöm.-ő erre megfordult és szorosan hozzám bújt.- De miért csináltad ezt?
  - Nem akartalak ilyen szomorúnak látni téged és gondoltam, hogy ez segít elfelejtetni veled azt ami az előbb történt.-mosolygott rám.
  - Ash!-szorosan magamhoz öleltem és beszívtam a haja csodálatos illatát.- Köszönöm.-pusziltam meg az arcát.- Tudom, hogy neked nehéz lehetett ezt megtenned.
  - Érted megtenném bármikor...
  Ezt,, hogy érti? Bármikor? Talán ő is érez irántam valamit? El kell neki mondjam, muszáj...De, hogy kezdjek bele? Csak úgy mondjam a szemébe, hogy beleszerettem? Hülyének nézne,de nem érdekel elmondom neki, méghozzá most azonnal.
  - Ash, szeretnék neked valamit mondani...-megfogtam a kezét és a kanapé felé húztam.Majd leültünk és én mélyen a szemébe néztem.- Már egy ideje szeretném neked ezt elmondani, csak nem tudom, hogy hogyan is tegyem meg...de most azt érzem, hogy itt az ideje.-nagy levegőt vettem.-Ash, amióta megláttalak valami megfogott benned. Ezt már mondtam neked a tegnap is...és most, hogy jobban megismertelek...kezdem azt érezni...hogy....lehetséges, hogy....beléd szerettem.-mondtam végre ki a lényeget.
  Figyeltem a reakcióját, egyben volt boldog és szomorú. Láttam rajta, hogy nagyon meglepte amit mondtam neki, de szerintem legbelül ő is érez valamit irántam...Percek teltek el még mindig nem mondott semmit, még pislogni sem pislogott.Kezdtem megijedni...
  - Jól vagy?-kérdeztem.
  - Ööö, tessék?-motyogta.-Bocsi csak elbambultam.
  - Azt amit az előbb mondtam neked komolyan gondoltam...
  - Te komolyan belém estél?-kérdezte félénken.
  - Igen. Az első pillanattól fogva...
  - É-értem...Harry....nekem is el kell valamit mondanom neked...tudod én mindig is téged tekintettelek a szőke hercegemnek...amikor megláttalak az X-factorban, azóta tudtam, hogy te vagy az a személy akit keresek....és ez vicces, mert te nem vagy szőke...de ez nem számit....és én is kezdem azt érezni, hogy talán...ömm...én is kezdek beléd esni...-dadogta, mire nekem hatalmas mosoly kerekedett a számra.
  - Te is szeretsz?-kérdeztem.
  - Azt hiszem, hogy igen....



                                            "Ash szemszöge"





  El sem hiszem amit Harry mondott nekem. Nem tudom elhinni, hogy belém esett. Hiszen én nem vagyok híres és szép sem én csak egy lány vagyok, egy átlagos lány...De a szavai sokkoltak. Percekig nem tudtam neki semmit sem mondani...Láttam rajta, hogy aggódik értem így megpróbáltam magam összeszedni...Én is elmondtam neki, hogy többet érzek iránta mint szimpla barátság.
  Sikerült teljesen elfelejtetnem vele a koncerten történteket...ennek nagyon örültem, de összezavarodtam... hiszen én mindent elmondtam neki...hogy hogyan is érzek iránta. Ő csak mosolygott rám...miután kimásztam a sokkból én is visszamosolyogtam rá...Egyre jobban közeledett felém, már alig volt köztünk pár centi, amikor a szemembe nézett, de én nem húzódtam el...ő pedig ezt igennek vette és megtörtént.....

2013. augusztus 1., csütörtök

Csak rajtatok múlik

Sziasztok! Ti döntitek el, hogy mikor jöhet a következő rész. Én holnap fogom megírni és amint meglesz a 2 hozzászólás fel is teszem. Hogyha tetszik a történet és sokan olvassák akkor hamar meglesz ha nem akkor várni kell rá majd egy kicsit. De ígérem, hogy amint meglesz felteszem.

  Várom a hozzászólásaitokat és remélem minnél több követőm lesz. Eddig három van, de én többet szeretnék...hiszen csak akkor lehetek benne biztos, hogy jó a blogom, ha sokan olvassák. Nem? Számítok rátok.

                                                                                  Puszi.