10.Együtt?

  Sziasztok! El sem hiszem, hogy alig másfél hete nyitottam a blogot és máris van 3 rendszeres olvasóm és 323 látogatóm. Köszönöm Nektek! Örülök, hogy ennyire várjátok már az új részeket és hát már nem kell várni, esetleg csak a holnapira, mert a mai itt van. Jó szórakozást hozzá! 
                                                 Puszi!




   El sem hiszem, hogy végre megtörtént. Végre túl voltam az első csókomon, amit pont attól a személytől kaptam, akire egész életemben vártam. Végre eljött értem a "szőke hercegem, a Fehér lovon". Oké ez vicces és gyerekes, de akkor is ez az igazság. Amióta megláttam a Tv-be tudtam, hogy nekem csak ő kell... az egyáltalán nem érdekelt, hogy híres, mert én nem azért szerettem bele, hanem önmagáért. Mert aranyos, kedves  és segítőkész. Még akkor is ha te bunkó vagy vele, ő kedves marad. Ezt imádom benne a legjobban. Igaz, hogy alig "ismerem" pár napja, de tudom, hogy nem olyan amilyennek az újságok írták....
  A csókja édes volt. Egyben volt vadító és gyengéd. A puha ajkai mohon falták az enyémet. Egy percre sem váltak el egymástól, de ezt hiába nem szerettük volna, mivel már nem volt levegőnk muszáj volt...Lassan távolodott tőlem, majd szorosan átölelt. Olyan jó érzés volt a karjai között lenni, biztonságban éreztem magamat, mintha mindig is erre vártam volna... de ez így is van, hiszen mindig is rá vártam. Gyengéden eltoltam magamtól és az igéző zöld szempárba néztem, amibe ismét sikerült elvesznem... és bele is pirultam, de ő csak mosolyogott rám...Boldog volt és én is az voltam. Majd hirtelen felemelt és az ölébe ültetett, szorosan magához ölelt, majd a fülembe súgta.
  - Szeretlek!-én ebbe ismét belepirultam. - Látod én mondtam, hogy gyengéd leszek.
  - Harold, gúnyolódunk?-kérdeztem nevetve. - Ugye tudod, hogy bármikor visszavonhatom azt amit az előbb mondtam?
  - Tudom,  de ha vissza is vonnád, nem hinnék neked, mert az előbb bebizonyítottad nekem, hogy szeretsz... vagy tévedek?
  - Mégis mivel bizonyítottam be?-kérdeztem mint aki nem érti, hogy miről beszél.
  - Tudod te az nagyon jól... hiszen azt mondtad, hogy még senkinek sem engedted meg, és nekem mégis. -mosolygott.
  - Ühüm és honnan tudod, hogy nem hazudtam arról?-kérdeztem gonosz mosollyal a számon.
  - Mert tudom. -majd közeledett felém. Tudtam, hogy ismét megfog csókolni...és igazam volt. Mindketten belemosolyogtunk a csókunkba, majd miután elváltak az ajkaink szorosan hozzábújtam és beszívtam a csodálatos illatát. - Látod, erről beszéltem. -hát igen igaza van, tényleg kezdek belezúgni... -De most már szerintem vissza kéne menni a többiekhez, tuti, hogy aggódnak értünk.-mire én csak bólintottam egyet és kiszálltam az öléből.
  Ő is felállt, majd olyat tett amire én nem is számítottam...Megfogta az apró kezem és összekulcsolta az ő hatalmas "mancsával".

  Meglepődtem rajta, majdnem el is húztam, de nem tettem meg...csak mosolyogva néztem a kezeinket. Kinyitotta nekem az ajtót és előreengedett, majd ő is kilépett én pedig megpusziltam...ő meg csak mosolygott mint a tejebetök. Így haladtunk előre a hosszú folyosón. Azon gondolkoztam, hogy most mi együtt vagyunk? Vagy, hogy mit is fogunk mondani a többieknek? Mert szerintem ahogy meglátnak minket rögtön leesik nekik az összekulcsolt ujjainkból, mi is a szitu. Ááá már előre félek Samtől, a fiúk örülni fognak, de Sam. Ő ki fog akadni, majd ordibálni fog velem, hogy mégis mit gondolok és miért nem mondtam neki semmit és ha őt elveszítem az nem élném túl. De erre nem szabad gondolnom, minden rendben lesz, senki sem fog kiakadni. Már alig volt már méter a színfalakig én pedig egyre jobban kezdtem izgulni, amit persze Hazza is észrevett.

  - Mi a baj?-kérdezte.

  - Csak félek, hogy a többiek mit fognak mondani a többiek mikor meglátnak minket így.-mutattam a kezünkre.

  - Ne aggódj, örülni fognak.-szorította meg a kezem.

  Lassan megérkeztünk, a lányok is itt voltak már avagy a fiúk barátnői. Gondolom. Sam is ott volt épp nevettek valamin, amikor Louis hírtelen felénk fordult és huncut mosolyt csalt a szájára, majd elordította magát, amitől én egy kisebb infarktust kaptam.

  - Nézetek!-kiabálta és felénk mutatott, majd lassan mindenki odakapta a fejét, én pedig vörösödni kezdtem.. lassan sétáltunk oda hozzájuk. -Tudtam, hogy össze fogtok jönni.-mosolygott Lou.

  - Amm...-csak ennyit tudtam kinyögni zavaromban.

  - Persze Lou, hiszen te mindent tudsz.-nevetett Harry, a kezem pedig megszorította, hogy nyugodjak már meg. Próbálkoztam.

  - Gratulálunk!.-kiáltották egyszerre. Mindenki mosolygott még Sam is, először csak azt hittem, hogy rosszul látok, de nem mert mosolygott...Mi lehet vele?

  - Köszi srácok!-mondta Harry, majd egyenként mindenki odajött és megölelt minket, először a fiúk majd a lányok, akik be is mutatkoztak.

  - Helló Perrie vagyok.-ölelt meg.

  - Szia Dani.

  - Szia Eleanor.

  - Sziasztok, Ashley, de csak Ash.-mosolyogtam rájuk. Majd végül Sam jött oda hozzám.- Sam, te nem is haragszol rám?-kérdeztem tőle halkan. Mire ő megfogta a kezem és arrébb húzott.

  Egyre jobban kezdtem izgulni, hogy most biztosan kicsinál. Nem tudom, hogy mi lehet vele, de amióta meglátta a fiúkat nagyon jó kedve van...ezt biztosan megfogom tőle kérdezni.

  - Hallgatlak.-mondtam félénken, mire ő csak nevetett.

  - Nyugi, nem fogom leharapni a fejedet.-mosolygott. - Örülök nektek, különben pedig Louis mindent elmondott...de azért majd a te verziódat is hallani szeretném.

  - Amm...mi a fene van veled?-kérdeztem nevetve. -Nem kiabálsz boldog vagy? A fiúkkal meg úgy beszállsz mintha ezer éves barátok lennétek.

  - Hát tudod, igazad volt megkedveltem őket...

  - Látod én megmondtam neked.-öleltem meg, ekkor kezdett el rezegni a telóm, anya hívott.- Anya hív mondtam Samnek.-mire ő megfordult és visszament.

  - Szia drágám!-köszöntött anya.

  - Szia!

  - Hogy vagy? Megérkezett már Sam?

  - Jól vagyok, igen pár órája, most volt vége a fiúk koncertjének és szerintem most bulizni megyünk...

  - Rendben kicsim, hallom nagyon boldog vagy és ennek örülök.

  - Igen az vagyok. Mikor jösztök vissza?

  - Hát, szerdán...sok dolgunk van és apád is idejött szóval egyedül lesztek Sammel, de ne szedjétek szét a házat.-nevetett.

  - Olyannak ismersz?

  - Dehogyis. De most mennem kell...majd még hívlak. Puszi.

  - Oké. Puszi.-majd leraktam. Valaki hírtelen átölelt hátulról én pedig ugrottam egyet, majd Harry édes illatát éreztem.

  - Minden rendben?-kérdezte.

  - Persze, csak anyáék nem jönnek haza csak szerdán.

  - Ez pont jókor jött.-mosolygott.

  - Ez hogy érted?

  - Mert akkor ezt a pár napot nálunk töltitek Sammel, eszem ágába sincs titeket kettesben hagyni abba a nagy házban...-majd megcsókolt.

  - Én benne vagyok.

  Visszamentünk a többiekhez, mindent elmondtam nekik...a fiúk örültek, hogy ezt a pár napot velük fogjuk tölteni. Majd arra jutottunk, hogy elmegyünk megünnepelni, hogy összejöttünk Harryvel. Egy privát klub előtt állt meg a limo...kiszálltunk belőle. Harry összekulcsolta az ujjainkat, majd beléptünk a klubba. Sok híresség volt itt, kezdem magam furán  érezni, de Harry jelenléte megnyugtatott. A bár pulthoz mentünk és megrendeltük az első körünket. Már nem is tudom hányadik kör ment, de már mindenki bevolt állva... sokat táncoltunk, röhögtünk...sőt én Harry ölében kötöttem ki, fogalmam sincs, hogy hogyan, de nem is érdekelt. Majd jött az én egyik számom és kipattantam az öléből megfogtam a kezét és magam után rántottam a táncparketre...alig volt vége a táncnak és mi heves csókcsatába kezdtünk....Már csak arra emlékszem, hogy a fiúk házába érünk hulla fáradtan a csajok is itt maradtak és mindenki ment a szobájába és pedig a Harryébe... ahol újra csókolózni kezdtünk majd az ágyon kötöttünk ki....