"Harry szemszöge"
Már az utolsó számunkat énekeltük, amikor történt velem valami. A hangom hírtelen elment, nehezen vettem a levegőt és ezt a többiek is észrevették. Ash arcán láttam az aggodalmat, nem értette, hogy történhetett velem, ahogy én sem értettem. A koncertnek vége lett, elbúcsúztunk a közönségtől...én próbáltam magam boldognak mutatni, kisebb nagyobb sikerrel.Amiután lejöttünk a színpadról nem tartottam a fiúkkal a lányokhoz. Nem kérdeztek tőlem semmit, csak megveregették a vállamat és tovább mentek. Ennek viszont örültem, hogy megértik, hogy most egyedül kell legyek. Csak mentem előre a hosszú folyosón, majd az utolsó ajtón beléptem és leültem az egyik székre, a fejemet lehajtottam és bámultam a semmibe. Vajon miért történt most ez? Mit gondolnak rólam most a rajongóink, a fiúk és persze mit gondol rólam Ash? Biztosan azt hiszi, hogy nincs is hangom, hogy végig csak hazudtunk neki, de ez nem így van, csak ma nem tudom mi történt.
Ajtónyillást hallottam. Miért nem hagynak már egyedül? Már épp azon voltam, hogy felállok és leüvöltöm a fejét, amikor hírtelen átölelt valaki. Az édes illatából...rögtön rájöttem, hogy ki az. Ash volt. De miért jött ide? Nem utál engem? Pár másodperc elteltével visszaöleltem, majd végre megszólaltam.
- Sajnálom...-suttogtam, a könnyeimmel küzdödve.
- Semmit sem kell sajnálod, hallod?
- De hát elrontottam...-hiába próbálta elhitetni velem, hogy semmi sem történt én csak mentem a magam feje után.
- Nem.Harry figyelj rám.-majd a kezeit az arcomhoz érintette és felemelte, majd a szemeimbe nézet.- Nem rontottad el, senki sem haragszik rád, ilyen megesik.
- De velem még sosem történt ilyen...-már a sírás határán voltam, de magamban tartottam őket.-Soha.
- Nyugodj meg.-ismét a kezei közzé vette az arcom és felemelte, majd mélyen a szemembe nézett és közeledni kezdett felém és megpuszilt, a számon.
Miért tette ezt? Hiszen azt mondta, hogy ezt ő nem szokta megengedni senkinek sem, és most mégis megtette?Az ajkai puhák voltak, azt éreztem, hogy vissza kell csókolnom, de nem tudtam megtenni, pedig akartam volna, de tudtam ha megteszem akkor elvesztem a barátságát és azt semmi pénzért sem akarom...
Lassan távolodni kezdett tőlem, én pedig kikerekedett szemekkel néztem rá, egy picit elvörösödött ami nagyon jól áll neki. Hírtelen felálltam, mert észrevettem, hogy el akar menni, hátulról átöleltem és a fülébe súgtam.
- Köszönöm.-ő erre megfordult és szorosan hozzám bújt.- De miért csináltad ezt?
- Nem akartalak ilyen szomorúnak látni téged és gondoltam, hogy ez segít elfelejtetni veled azt ami az előbb történt.-mosolygott rám.
- Ash!-szorosan magamhoz öleltem és beszívtam a haja csodálatos illatát.- Köszönöm.-pusziltam meg az arcát.- Tudom, hogy neked nehéz lehetett ezt megtenned.
- Érted megtenném bármikor...
Ezt,, hogy érti? Bármikor? Talán ő is érez irántam valamit? El kell neki mondjam, muszáj...De, hogy kezdjek bele? Csak úgy mondjam a szemébe, hogy beleszerettem? Hülyének nézne,de nem érdekel elmondom neki, méghozzá most azonnal.
- Ash, szeretnék neked valamit mondani...-megfogtam a kezét és a kanapé felé húztam.Majd leültünk és én mélyen a szemébe néztem.- Már egy ideje szeretném neked ezt elmondani, csak nem tudom, hogy hogyan is tegyem meg...de most azt érzem, hogy itt az ideje.-nagy levegőt vettem.-Ash, amióta megláttalak valami megfogott benned. Ezt már mondtam neked a tegnap is...és most, hogy jobban megismertelek...kezdem azt érezni...hogy....lehetséges, hogy....beléd szerettem.-mondtam végre ki a lényeget.
Figyeltem a reakcióját, egyben volt boldog és szomorú. Láttam rajta, hogy nagyon meglepte amit mondtam neki, de szerintem legbelül ő is érez valamit irántam...Percek teltek el még mindig nem mondott semmit, még pislogni sem pislogott.Kezdtem megijedni...
- Jól vagy?-kérdeztem.
- Ööö, tessék?-motyogta.-Bocsi csak elbambultam.
- Azt amit az előbb mondtam neked komolyan gondoltam...
- Te komolyan belém estél?-kérdezte félénken.
- Igen. Az első pillanattól fogva...
- É-értem...Harry....nekem is el kell valamit mondanom neked...tudod én mindig is téged tekintettelek a szőke hercegemnek...amikor megláttalak az X-factorban, azóta tudtam, hogy te vagy az a személy akit keresek....és ez vicces, mert te nem vagy szőke...de ez nem számit....és én is kezdem azt érezni, hogy talán...ömm...én is kezdek beléd esni...-dadogta, mire nekem hatalmas mosoly kerekedett a számra.
- Te is szeretsz?-kérdeztem.
- Azt hiszem, hogy igen....
"Ash szemszöge"
El sem hiszem amit Harry mondott nekem. Nem tudom elhinni, hogy belém esett. Hiszen én nem vagyok híres és szép sem én csak egy lány vagyok, egy átlagos lány...De a szavai sokkoltak. Percekig nem tudtam neki semmit sem mondani...Láttam rajta, hogy aggódik értem így megpróbáltam magam összeszedni...Én is elmondtam neki, hogy többet érzek iránta mint szimpla barátság.
Sikerült teljesen elfelejtetnem vele a koncerten történteket...ennek nagyon örültem, de összezavarodtam... hiszen én mindent elmondtam neki...hogy hogyan is érzek iránta. Ő csak mosolygott rám...miután kimásztam a sokkból én is visszamosolyogtam rá...Egyre jobban közeledett felém, már alig volt köztünk pár centi, amikor a szemembe nézett, de én nem húzódtam el...ő pedig ezt igennek vette és megtörtént.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése