2013. október 2., szerda

14.Eseménydús nap

 Sziasztok!
Mivel ma sem mentem suliba és holnap sem fogok,
volt időm megírni az új részt, remélem tetszeni fog nektek.
Próbáltam hosszabbra írni, mivel már nem sok van hátra,
az is lehet, hogy csak egy rész, de ez majd kiderül.
Köszönöm a 13 rendszeres olvasót.
Jó olvasást!





   Nem is tudom, hogy hol kezdjem? Sok minden történt az elmúlt egy évben, de azért megpróbálok semmit sem kihagyni. Szép sorjában fogok mindenkit átvenni, kezdjük először a legjobb barátnőmmel...
Sam. Nagyon megszerette a fiúkat, ahogy a fiúk is őt. Niallel egyre jobb a kapcsolata, de ez az elején nem ment ilyen fényesen, ugyanis betoppant Sam volt barátja, aki nem kis zűrt zavart hozott magával. Minden áron vissza akarta szerezni magának a barátnőmet, amit persze Niall nem nézett jó szemmel, mikor látta, hogy a barátnőjére nyomul... és sajnos Sam olyan, hogy képtelen leállítani, ezért Niall lépett. Rendesen összeverekedtek, de végül is sikerült a tervünk, mivel Adam elment. Ezek után persze minden rendbe jött közöttük és két hónapja meg is kérte a kezét, Sam pedig boldogan mondott neki igen. Én pedig nagyon örültem nekik, sosem gondoltam volna, hogy ilyen hamar megházasodik majd, de semmi ellenvetni valóm nincs, hiszen ismerem Niallt és tudom, hogy mindent megtenne Samért...
  Louisnak és Elnek sem volt könnyű ez az egy év. Alig volt idejük egymásra, ugyanis amikor Elnek nem volt fotózása, akkor a fiúk próbáltak, így persze a kapcsolatuk egy kicsit megromlott. Emlékszem arra az időszakra, amikor úgy döntöttek, hogy szakítanak, mind a ketten összetörtek. Louis nagyon sokat bénázott a próbákon és még a koncerteken sem volt önmaga, de Elnek sem volt könnyű ez az időszak. Mivel jóba lettünk napig azt kellett hallgassam, hogy mennyire hiányzik neki Lou és hogy nem érdekli már az sem, ha nagyon ritkán találkoznak, csak tudja, hogy Ő ott van neki. Képtelen voltam tovább nézni ahogy szenved, ezért elmondtam neki, hogy Lou is így gondolja... Nehezen, de sikerült rávennem, hogy eljöjjön velem a fiúkhoz és kibéküljön Louval. Abban állapodtak meg, hogy El oda költözik és így legalább kicsivel többet lehetnek együtt. Azóta ismét nagyon boldogok, élvezet rájuk nézni... én pedig végre visszakaptam a régi barátaimat, nem pedig a depiseket.
  A legnehezebb viszont Zaynnek és Pezznek volt, ez az időszak. Mivel Pezz a Littel Mix egyik tagja, turnézni kellett menjenek pontosan három hónapra, ebben az időben nem találkozhattak. Zayn teljesen ki volt készülve, hiába próbáltuk felvidítani nem sikerült, nagyon hiányzott neki Pezz, amit én meg is értek, senki sem szeretné ha nem láthatná a barátnőjét három hónapig és telefonon is ritkán beszélhetnének... De ezt is túlélték, amikor kiderült, hogy Pezz melyik napon ér haza, Zayn már kezdett újra a régi önmaga lenni, számolgatta a hátra lévő napokat és a NAGY napon teljesen be volt pörögve, nem lehetett leállítani, egész nap készült, majd este egy száll rózsával, ment ki a reptérre a barátnője ellé. Gondolom nem kell folytatnom, hogy mi történt az nap este... Most boldogok és ők is jegyesek. Már az időpontot is kitűzték, ami pár hónapon belül el is jön.
  Sajnos nem minden kapcsolatnak ment ilyen jól, ugyanis Liam és Dani szakítottak. Nagyon sajnáltam őket, mert szerintem összeillettek és én még sosem láttam őket veszekedni, de tudom, hogy ez közös megegyezés volt. Danit felkérték, hogy táncoljon az amerikai X-factorba és így nem lett volna ideje Liamre. Természetesen megértem Danit hiszen neki a tánc az élete, de szinte biztos vagyok benne, hogy élete legnagyobb hibáját követte el ezzel... Liam elég hamar összeszedte magát és már egy új barátnője is van, Sophia. Én nem nagyon bírom a csajt, mert még mindig úgy gondolom, hogy Dani neki az igazi és nem Sophia, de mivel azt látom Liamen, hogy boldog megpróbálom elfogadni a döntését.
  Nem véletlenül hagytam magamat és Harryt a végére, ebben az egy évben nagyon sok minden történt velünk, nem is tudom, hogy vissza tudok-e emlékezni mindenre. De azt tudom, hogy három fontos dolog is történt a kapcsolatunkkal. Az első az az volt, hogy véglegesen is hozzájuk költöztem, persze ebbe anyáék is beleegyeztek és Sam is velem jött. Nagyon jó dolog minden egyes nap vele aludni el és fel is kelni. Boldog vagyok, hogy így megnyíltam előtte azon a napom, hiszen neki köszönhetem azt, hogy most ilyen boldog vagyok... A második pedig az, hogy átléptünk a következő szintre is, sosem erőltette, mindig azt mondta, hogy ő addig fog rám várni ameddig csak kell. Örültem, hogy ezt mondta, de én már nem akartam tovább várni... egy kicsit persze meglepte az akcióm, de tetszett neki és én is nagyon boldog vagyok vele. A harmadik hát azt hiszem ez a legfontosabb nekem, egy hónapja amikor randizni voltunk valami olyan történt velem, amiről eddig csak álmodni mertem volna. Még sosem gondolkoztam el ezen, de mikor feltette nekem "Hozzám jössz feleségül?" kérdését, sokkot kaptam, nem attól, mert nem akarok a felesége lenni, hanem az örömtől. Pár percig meg sem tudtam szólalni, csak néztem a gyűrűt és próbáltam felébreszteni magam, mivel azt hittem, hogy csak álmodom, de nem ment, mert ez a valóság. Én természetesen igent mondtam neki. A média még nem tud az eljegyzésünkről, csak a család és a barátaink, próbáljuk titkolni, de már egyre nehezebben megy. Nem tudom, de én még mindig azt érzem, hogy nem kellene még mindenkinek elmondani... Persze ebben az egy évben nem csak szép idők voltak, hanem veszekedések is, de egyik sem tartott egy napnál tovább...
  A filmet is sikeresen befejeztük. Nehezen, de sikerült elkészülni vele... sok részt kellett újravenni, de megbirkóztunk velük. A jeleneteket már láttunk, ám a filmet összevágva még nem, már nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen lett, de ezt pár órán belül meg is fogom tudni, mivel ma lesz Londonban a Premier. Mi is itt fogjuk először látni.

  Egyedül ébredtem fel ma reggel, nem értettem, hogy hová tűnhetett Harry így kiszálltam, majd megnéztem a fürdőben, de nem volt ott. Lementem a konyhába és ott sem volt, nem értettem, hogy hol van?! Gondolom csak nem ment úgy el, hogy nem szól nekem. Miután ittam egy pohár vizet, úgy döntöttem visszamegyek a szobánkba és felhívom. El is indultam, de mire a lépcsőhöz értem, megszédültem, ami már nem az első alkalom az elmúlt időkben, nem tudom, hogy mitől lehet ez, de Harrynek jobb ha nem mondok semmit mivel tuti, hogy aggódni kezdene és akkor meg sem mozdulhatnék, de ez most más volt mint az előzőek, h nem fogozkodom meg a korlátban, akkor a földön kötöttem volna ki.
  - Ash, mi történt, jól vagy? - hallottam meg az aggódó hangját Harrynek, majd két erős kart éreztem a derekamon.
  - Harry. - suttogtam.
  - Mi a baj? - ölelt magához.
  - Nem tudom, csak hírtelen rosszul lettem.
  - Gyere menjünk fel és feküdj le egy kicsit. - látta, hogy alig van erőm megmozdulni így a karjaiba vett és az ágyig le sem tett. - Ettél már valamit?
  - Nem.
  - Ash, ugye nem azt akarod mondani, hogy tegnap dél óta nem ettél semmit sem? - nézett rám morcosan. Mikor látta, hogy nem válaszolok igennek vette, felpattant, majd kiment a szobából. Pár percen belül egy tál étellel tért vissza. - Egyél! - hallgattam rá, megettem mindent amit hozott és tényleg jobban éreztem magam. - Jobb?
  - Igen.
  - Ne csinálj többet ilyet, megijesztettél. - puszilt meg.
  - Nem fogok. - öleltem meg. - De te hol voltál? Reggel mikor felébredtem nem voltál itt...
  - Csak Paul hívott a premierrel kapcsolatban. Mindenki Louisnál volt.
  - Értem. Mikor is kezdődik?
  - Hatra ott kell lennünk. Még van pár óra addig. - mosolygott. - Tudod, már, hogy mibe jössz?
  - Persze, hogy tudom. - mondtam. - Csak nem azt gondoltad, hogy ma fogom eldönteni? - nevettem.
  - Nem, csak gondoltam segíthetek benne.
  Még egy kicsit beszélgettünk, majd elkezdtem a készülődést. Egy meleg zuhanyt vettem, nem siettem hiszen volt még egy csomó időm. Miután szárazra töröltem magam és a hajamat is, felvettem a kikészített fekete alsónemű szettet. A hajamat megszárítottam és begöndörítettem. Egy órát kimlódtam vele, de megérte. A sminkelést nem vittem túlzásba, csak szempillaspirált és egy vékony fekete csíkot húztam. Kiléptem a fürdőből, Harry pont akkor gombolta, az ingét, de amint meglátott abbahagyta és jó alaposan végigmért, majd nevetve megkérdezte.
  - Így jössz?
  - Talán. - kuncogtam.
  - Sosem engedném meg, hogy valaki így lásson rajtam kívül. - nézett a szemembe.
  - Ott a ruhám. - mutattam a szekrényre. - Nem vagyok hülye és én sem szeretném, ha más is látna így rajtad kívül.
  Egy szürke mintás ruhát vettem fel, aminek a szoknyája térden felüli volt, de hátul a földet söpörte és pántnélküli volt. Harry segített felhúzni a cipzárt, láttam a szemében, hogy már alig várja, hogy megszabadítson ettől a ruhától de sajnos addig még van egy kis idő. Felvettem egy arany magassarkút, hozzá illő kiegészítőkkel, majd a tükör ellé álltam.
  - Gyönyörű vagy. - puszilta meg a csupasz vállamat, amitől engem melegség öntött el.
  - Köszönöm. - fordultam meg és átkaroltam a nyakát. - Szeretlek.
  - Én is téged Ash. - csókolt meg. - Lassan indulnunk kell.
  Amikor megérkeztünk egy hatalmas tömeg várt ránk, még soha életemben nem láttam ennyi embert egy helyen, vagyis lehet, hogy mégis a fiúk koncertjein, de ez csak egy film premier nem koncert. Kicsit zavarban is éreztem magam és ez nem csak annak volt köszönhető, hogy ott csillogott a gyémánt gyűrű az ujjamon, hanem a rajongók miatt. Már a kapcsolatunkat sem fogadták valami jól, mi lesz akkor, ha megtudják, hogy jegyesek vagyunk? Bele sem merek gondolni, de tudom, hogy Harry megvédené...
  Nem egy közös képet készítettek rólunk és a többiekről se, majd újságírók kérdezősködtek, de az egyik sajnos észrevette a gyűrűmet, így kénytelenek voltunk bevallani, hogy igen igaz, hogy eljegyeztük egymást. Már előre látom a holnapi cikkek címét "Harry Styels eljegyezte csínos barátnőjét". Nem tudom, hogy mi lesz benne leírva, de remélem csak az amit mi most elmondtunk neki és nem találnak ki semmit másat...
  - Jól vagy? - kérdezte.
  - Persze, csak furcsa volt erről beszélni. - válaszoltam.
  - Egyszer úgyis megtudták volna. - simogatta meg az arcomat.
  Autogramokat osztogattunk, majd lassan be kellett fejeznünk ugyanis kezdődik a premier. Mikor beléptünk a moziba, teljes sötétség volt, csak néhány gyertya világított a falon. Mi a középső sorban foglaltunk helyet, ezek után jöttek a családok és barátaink, majd végül néhány rajongó, aki szerencsés volt és kapott jegyet.
  A film csodás volt. Furcsa volt visszanézni a mi jeleneteinket, de már ahogy az álmomat néztem, nevetnem kellett, pedig ettől a résztől féltem a legjobban, de visszanézve egyáltalán nem volt félelmetes...
  A premier után még buli is volt, de nem maradtunk sokáig, mivel mindenki fáradt volt. Amikor hazaértünk még arra is lusta voltam, hogy levetkőzzek, de persze Harry szívesen segített benne. Miből gondoltam volna? Azt hittem, hogy végre lefeküdhetek, de nem így történt ugyanis a fürdőbe vitt, majd megengedte a zuhanyzóban a vizet és belépet, én érthetetlenül álltam ott, majd rájöttem, hogy azt szeretné, ha együtt zuhanyoznánk le. Megadtam neki ezt az örömöt, túl lusta voltam, ahhoz, hogy ellenkezzem vele...

  Reggel fáradtan ébredtem fel, Harry még édesen aludt mellettem, de nekem muszáj volt felkelnem, mivel szomjas voltam. Szerencsére találtam egy poharat a szobába és a fürdőben ittam is egy kis vizet. Mikor kiléptem a fürdőből, Harra az ágy szélén ült... ismét forogni kezdett velem a világ, majd minden elsötétült.
  Kórházban ébredtem fel, Harra az ágyam mellett ült és a kezemet szorongatta. Láttam rajta, hogy nagyon aggódik értem.
  - Mi történt? - suttogtam.
  - Elájultál, én pedig kórházba hoztalak.
  - A többiek tudják?
  - Kint vannak, de megyek és szólok nekik és az orvosnak is, hogy felébredtél. - felállt, nyomott egy puszit az arcomra, majd kisétált, a többiek bejöttek és sorra megöleltek és elmondták nekem, hogy mennyire aggódtak miattam. Harry is visszatért az orvossal a nyomomban.
  - Hogy érzi magát kisasszony? - kérdezte kedvesen.
  - Jóbban vagyok. Mitől lettem rosszul?
  - Vért vettünk öntől... Mostanában nem lett hírtelen éhes vagy nem érezte rosszul magát?
  - De.
  - Kisasszony ön állapotos. - mosolygott az orvos.
  - Állapotos? - kérdeztem vissza.
  - Igen, gratulálok.
  - Köszönjük. - mondta Harry, én képtelen voltam megszólalni, Harryre néztem, aki csak mosolygott. Szóval nem mérges örül neki? A szemem könnybe lábadt. - Ne sírj. - puszilta meg a szemem alatti részt.
  - Kisbabánk lesz. - suttogtam.
  - Igen, így van.

4 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik. Hamarosan hozom :)

      Törlés
  2. Kedves Barátnőm!
    Nagyon jó lett és erre nem számítottam, nagyon, de nagyon várom a következő részt és hogy mik is fognak benne történni. Siess! :)
    Puszi barátnőd Réka S. :) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Barátnőm!
      Hidd el mikor elkezdtem írni én sem így terveztem ez csak jött magától, nagyon örülök, hogy tetszett a rész. Azt pedig, hogy mi történik a következőben mi fog történni hamarosan megtudod :).
      Puszi Evelyne!<3

      Törlés