Sziasztok!
Szeretnék bocsánatot kérni a késésért, de nem volt időm írni.
Most viszont beteg lettem és ma itthon is voltam, így megírtam
nektek a részt. Azt szeretném mondani, hogy ma nyitottam meg
a legújabb blogomat, ha van kedvetek nézetek be You are my Angel.
Viszont nem csak ez az egy hírem van, hanem még egy ami lehet
egyeseknek szomorú lesz, de ígérem, hogy felvidítalak titeket.
Ez a blogom hamarosan be fog fejeződni. De semmi ok a szomorkodásra
mivel már meg is nyitottam a másik blogom és ígérem, hogy még fogok is.
Köszönöm a 13 rendszeres olvasót és az előző részhez érkezett komikat!
Jó olvasást!
Eltelt egy hét, mióta elkezdődött a forgatás. Már mindenkinek megvan az első jelenete. Ma az én randimat fogjuk felvenni, amitől már nagyon félek, hiszen ahogy beleolvastam a szövegbe, azt éreztem, hogy nem lesz kedves inkább akaratos, de egy dolog megnyugtat, hogy valójában nem ilyen.
Anyáék már haza is jöttek, de azt mondták, hogy nyugodtan maradjunk Sammel a fiúknál, hiszen így könnyebben fognak menni a próbák is. Ebben igazuk is van. Anya nagyon boldog, hogy végül mégis úgy döntöttem, hogy elfogadom... azt viszont sosem gondoltam volna, hogy a Harryvel való kapcsolatomnak is örülni fog, ami még furcsább apa sem ellenezte, pedig neki sosem tetszett, ha barátom van...
Aminek a legjobban örülök, hogy végre az én barátnőm is nagyon boldog, Niall mellett. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer majd közülük fogja megtalálni a szerelmét, de mindenkit érhet meglepetés is... Tudom, hogy Niall nem fogja megbántani, ő nem olyan, de ha mégis megtenné akkor tuti, hogy nem hagynám annyiban...
A sminkesnél ülök, Ellie nagyon jó munkát végez, valahogy mindig eltalálja az ízlésemnek megfelelő sminkelést.
- Kész is vagy. - mosolyog. - Most pedig próbáld fel a ruhát amit kikészítettem neked. - mutatott a kanapén lévő ruhákra.
- Csodás. - dicsért meg Ellie.
- Köszönöm. - öleltem meg.
- Ash, kész vagy? - lépett be Harry a szobába. - Jól nézel ki. - vigyorgott.
- Igen. Te pedig pont úgy mint egy rossz fiú. - tiszta feketébe volt öltözve, a haja össze-vissza állt, még akkor is szeretném ha ilyen lenne. - gondolkoztam el.
A rendező azt mondta, hogy ez a rész lesz a legnehezebb, ugyanis sok félelmetes és erőszakos dolog fog benne történni. Ettől a jelenettől féltem a legjobban, hiszen még sosem voltam ilyen helyzetbe a való életben. Szerintem Harry könnyen el fogja játszani az ő részét, de én is bele fogok adni mindent, hogy sikerüljön.
- Állj! - kiabálja a rendező. - Ash, gyere ide egy kicsit. - egyszerűen nem megy, nem tudom beleélni magam.
- Sajnálom. - motyogtam.
- Nem tudom, miért nem sikerül ez a jelenet neked?! Oké elhiszem, hogy egy kicsit furcsa, de akkor is, figyelj oda és szedd össze magad, mert addig nem megyünk ma haza, míg fel nem vesszük ezt a részt! - morogta. Sóhajtozva mentem vissza Harryhez.
- Hé fel a fejjel, menni fog ez. - ölelt magához.
- Nem tudom, én nem vagyok benne olyan biztos.
- Én viszont tudom, hogy sikerülni fog. - puszilta meg a fejem búbját.
- Kezdjük! - kiáltotta a rendező.
"A szobámban ülök és az órát bámulom, mindjárt nyolc. A szívem egyre gyorsabban ver, de ez nem az izgalomtól van, hanem a félelemtől. Tegnap amikor bejelentette, hogy ha tetszik, ha nem elmegyek vele valahová, rám hozta a frászt. Eddig sem kedveltem, de most már mégjobban utálom... Nem értem, hogy miért kell erőltetni valamit, amit a másik személy nem akar. Mit élvez ő ebben? Már csak egy perc van hátra fel alá járkálok a szobámban, amint meghallom a csengő hangját megdermedek. Itt van, hallottam, hogy valaki beengedi, de még mindig képtelen voltam megmozdulni.
- Szia szépségem. - suttogta egy rekedtes hang a fülembe, mire én ugrottam egyet.
- Sz-szia. - dadogtam. Hogy jutott be a szobámba? - Mit keresel a szobámban? - kérdeztem.
- Anyukád azt mondta, hogy nyugodtan jöjjek fel. - mosolygott. - Mehetünk?
- Nem akarok sehová sem menni veled. - motyogtam.
- Itt nem az van amit te akarsz. - jelentette ki.
- Miért csinálod ezt? - kérdezte miközben hátráltam, de minden hiába ő jött utánam. Már nem volt hová hátrálnom, a falnak ütköztem, Ő pedig elém tornyosult. A egyik kezét a falra tette, a másikkal pedig átölelte a derekam. Az érintésétől kirázott a hideg, amit ő nagyon is élvezett. - Miért érzem azt, hogy te élvezed ha félnek tőled?
- Mert így van. - nem tudok rá nézni, inkább a cipőmet tanulmányozom. - Nézz rám. - morogja. Az állam alá nyúlt és felemelte, kényszerítve, hogy a szemébe nézzek. - Azt mondtam, hogy nézz rám. - Láttam, hogy a szeme sötéttebb lett. - Mehetünk? - kérdezte lágyan, mire én egy aprót bólintottam.
Megfogta a kezem, mintha attól félne, hogy nem követem, de ha a szívemre hallgatok nem is mentem volna vele, de az a baj, hogy a félelem győzött... A kocsiban semmit sem beszéltünk, de végig magamon éreztem a tekintetét. Egy hatalmas ház előtt álltunk meg, mi magához hozott? Minek? Mit akar velem csinálni? Ugye nem azt amire gondolok?
- Miért hoztál ide? - dadogtam.
- Ne kérdezősködj ennyit. - csattant fel.
Behúzott a lakásába, majd letámadta az ajkaimat, olyan hírtelen történt, hogy nem tudtam ellenkezni, de nem csókoltam vissza. Az ajtónak nyomott, majd nekem nyomta magát, a sírás küszöbén voltam, de visszatartottam.
- Akarlak! - suttogta a fülembe.
Zihálva ébredtem fel. Csak egy álom volt, még nem történt semmi. - nyugtatgattam magam. Harry nem ilyen, biztos vagyok benne, hogy ő nem tenne velem ilyet. Az órára néztem, dél van, pontosan nyolc órám van még... A napom hamar eltelt, anyáéknak segítettem, majd Tv-tem és hat órakor elkezdtem készülni. Mivel kint szép idő volt, nem kellett nagyon felöltözzek.
- De csinos vagy. - dicsért meg anya. - Hová mész?
- Köszönöm. Csak egy fiúval megyek ki. - motyogtam. - De kérlek ne kérdezősködj.
- Érezd jól magad. - puszilt meg, ebben a pillanatban csengettek. Remegő lábakkal mentem az ajtó felé, remélem nem úgy lesz felöltözve mint az álmomban, mert akkor a végén kiderül nem csak egy álom volt. Mikor kinyitottam az ajtót, Harry mosolyogva állt előttem, fehér póló és fekete gatya volt rajta, a kezében pedig egy vörös rózsa.
- Szia. Gyönyörű vagy. - mosolygott, majd átnyújtotta a rózsát.
- Szia. Köszönöm. - egy kicsit talán el is pirultam, egyáltalán nem olyan mint amilyen tegnap volt.
- Mehetünk?
- Persze, csak ezt leteszem. - mosolyogtam.
Igaz, hogy sosem szerettem őket, de az is igaz, hogy is ismertem egyiküket sem, de most, hogy már pár órája együtt vagyunk és sétálgatunk egy parkban, megismertem az igazi énjét, ami tetszik. Lhet, hogy rosszúl itéltem meg? Biztosan, hiszen olyan aranyos és kedves...
- Azt hiszem tévedtem veled kapcsolatban. - mosolyogtam rá.
- Hogy érted ezt?
- Amikor elhívtál nem voltál ilyen kedves és egy kicsit paráztam, meg az is ott volt, hogy nem bírtalak titeket, de most, hogy megismertelek, azt hiszem jóba is lehetünk.
- Tudod nekem két énem van, az egyik kedves a másik pedig akaratos...
- Én jobban szeretem a kedves éned. - csak most vettem észre, hogy az ujjaink össze vannak fonódva. - Ezt most hogy értsem? - mutattam rá.
- Ahogy szeretnéd. - mosolygott.
Még sétáltunk egy kicsit majd hazakisért, az ajtóban, azon gondolkoztam, hogy most mit kéne tennem, megölelnem vagy talán várjam, hogy ő cselekedjen? Nem sokáig adott időt gondolkodni, a karjait a derekam köré fonta, majd lassan közeledni kezdett felém, tudtam, hogy meg fog csókolni, csak egy baj van, hogy én is ezt szeretném. Megállt egy kicsit és várt, de nekem nem volt türelmem én tapasztottam az ajkaim az övére...
- Jó éjt. - köszönt el.
- Jó éjt. - mosolyogva léptem be a házba, hiszen tudtam, hogy teljesen más mint amilyennek képzeltem és azt hiszem bele tudnék szeretni.....
- Ennyi! - kiáltotta a rendező. - Remek munka gyerekek. - tapsolt meg minket.
- Látod én mondtam neked, hogy menni fog. - csókolt meg Harry.
- Igen, te mondtad nekem. - bújtam hozzá.
- Tudom, hogy már fáradtak vagytok, de még el kell készítenünk néhány képet . -ne már itt fogok összeesni.
Hulla fáradtam döntünk az ágyba és azonnal el is nyomott az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése