Új blog

Sziasztok! 

Most nem résszel érkezem amint látjátok, hanem egy újabb bloggal.

Nem tudom, már meg sem számolni, hogy hány van, de azt tudom, hogy 

még lesz. De az már biztos, hogy nem a közeljövőben, az új blogig még

minimum kettőt be fogok fejezni, addig csak ezek lesznek. Remélem tetszeni

fog nektek! A prológus már fent van és amint az időm engedi, az első részt

is felteszem. Itt a blog linkje: Love is a lie, or not?

Hamarosan majd a Trailer is elkészül hozzá, de még nem tudom, hogy mikor.

A szereplők is folyamatosan bővülni fognak! Ennyit szerettem volna mondani!

Itt egy kis ízelítő:

"Kislány korom óta híres akartam lenni. Megkaptam! Az álmom valóra vált, a színpadon élem az életem nagy részét. De nem minden ment fényesen, ezért a menedzserem kitalált egy hülyeséget, ami nekem nagyon nem tetszett, de nem volt mit tennem, el kellett fogadjam, hiszen, ha nem teszem meg elveszíthetem a rajongóimat. Nem szeretném őket cserben hagyni, így belementem a játékba!"

15.Boldogitó igen (Epilógus)

Sziasztok!

Elérkezett az a nap mikor megválok az egyik történetemtől,

nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar eljön majd, de egyben

vagyok nagyon boldog és egyben pedig szomorú. Hiszen nagyon

szerettem ezt a történetet, de sajnos nem folyathatom, de így legalább lesz időm

a többi blogomra is, és persze a befejezett blogok után, új blog következik.

Ez pedig boldoggá tesz. Nagyon szépen köszönöm azoknak,

akik végig követték a történetet és azoknak is akik csak most kezdték el.

Köszönöm a 14 rendszer olvasót és az összes részhez érkezett bíztató

komikat. Remélem tudjátok, hogy mennyire boldoggá tesztek azzal, hogy

olvassátok a blogjaimat és mindig bíztattok, hogy folytassam.

Nem tudom, hogy mit mondhatnák még...

Csak annyit, hogy köszönöm, hogy vagytok nekem!<3

Várom a véleményeiteket az egész történetről, már nagyon kíváncsi vagyok

rá, hogy mit gondoltok összességében az egészről.

Jó olvasást!

                         Puszil titeket Evelyne!

*4 évvel később*

  A dolgok nem pont úgy alakultak, ahogy szerettük volna, ugyanis a gyerekek hamarabb jöttek, mint a házasság. Igen többes számban beszélek, mivel ikreink születtek egy gyönyörű kislány, Abby, akinek göndör barna haja van, Ő az apjára hasonlít és Lucas, aki pedig rám hasonlít. Nagyon szeretjük őket, az időnk nagy részét csakis velük töltjük, de hogy a barátainkat se hanyagoljuk el minden hétvégén valakinél összegyűlünk és a kicsikéink pedig együtt játszanak. Igen ebben a négy évben mindenki megházasodott és gyerekeik is lettek. Louiséknak egy gyönyörű kislányuk, aki Lou mosolyát és El szemét örökölte. Zaynéknek, egy kisfiúk, aki tisztára olyan mint Zayn, csak szőke a haja. Nialléknak egy gyönyörű kislányuk született aki teljesen olyan mint Sam, még kiskorában. Liamet pedig nem véletlenül hagytam a végére, ugye mondtam, hogy szakítottak Danivel, de csak egy évig bírták külön egymástól, ugyanis mikor Dani bejött hozzám a kórházba és Liam is ott volt. Sophiával a kapcsolatuk nem alakult jól és szakítottak. Liam félrehívta Danit és kézen fogva tértek vissza, mindenki nagyon örült, hiszen tudjuk, hogy ők egymásnak vannak teremtve. Ők is összeházasodtak és négy hónapja született meg a kislányuk, aki Dani göndör haját örökölte.

  A mai nap életem egyik legboldogabb napja, ugyanis ma megyek hozzá életem szerelméhez.  Egyszerre kavarodnak bennem a boldog és a szomorú érzések, egyszerre érzem magam a világ legszerencsésebb emberének, de ugyanakkor a legszerencsétlenebbnek is, pedig semmi okom rá, de a többiek mondták nekem, hogy ők is ugyanígy érezték magukat, az esküvőjük napján. Ilyenkor olyan vagy mint egy hisztis tinédzser akinek semmi sem felel meg, de hogyne lennék ilyen mikor ez életem egyik legfontosabb eseménye? Örülök, hogy így történt minden, örülök, hogy Londonba költöztük és igaz, hogy nagyon utáltam érte a szüleimet, de ha nem így lett volna, akkor nem ismerem meg Harryt és most nem lennék ilyen boldog. Összességében az volt életem legjobb döntése mikor ide költöztem anyáékkal.

  Anya teljesen fel van pörögve, nagyon sokat segített nekem az esküvő szervezésében csak úgy mint a többiek is. Minden tökéletes lesz, az esküvő a szabadban lesz, mivel a mai napra gyönyörű időt mondtak... A ruhámat is anya segítségével választottam ki.

  A ruhám, hófehér és a szoknyáján pedig fehér csipkés anyag található, magam után húzom, mivel hosszú. Sokat kellett benne járni tanuljak, hogy a nagy napon ne essek majd el benne... A ruhám már rajtam van, a hajam oldalra van kötve, laza hullámokkal. A sminkem halvány nem akartam nagyon kicsípni magam, mert a ruhám így is hercegnős...

  Mivel már csak fél órám maradt hátra, egyre jobban izgulok, fel alá járkálok a szobában, anya elment megnézni, hogy Harry, hogy áll. Persze Harry még nem látott ebben a ruhában és azon vagyok, hogy ne is lásson egészen a nagy pillanatig, nem vagyok babonás, de szerintem az úgy szép, ha csak akkor lát engem, mikor apa majd az oltárhoz vezet. 

  - Ash, ne izgulj már ennyire. - hallottam a hátam mögül Dani hangját. Észre sem vettem, hogy bejött.

  - Sajnálom, de csak, hogy tudd te is ilyen voltál ezen a napon. 

  - Tudom, de hidd el nincs miért aggódnod, minden tökéletes lesz. Te is gyönyörű vagy. - mosolygott. 

  - De...

  - Nincs de, szép vagy és csodás lesz a mai napod. - jött közelebb és megölelt. - Harry is izgul, de a fiúknak sikerül lenyugtatniuk, nagy nehezen. - egy kicsit megnyugtatott, hogy nem csak én vagyok ilyen, hanem a kedves párom is.

  - Oké, rendben. Minden tökéletes lesz. - mondogattam magamnak.

  - Pontosan. - mosolygott Dani.

  - Ash, hogy állsz? - lépett be anya és a többiek.

  - Kész vagyok, azt hiszem.

  - Remek, ugyanis indulnunk kell. - tessék, már? Ash szedd már össze magad. - korholtam magam.

  Apa lépett be a szobába. Mosolyogva nézett végig rajtam. A többiek megöleltek, majd sok sikert kívántak és kimentek. Kettesben maradtam apával, aki egy kis hegyi beszédet tartott nekem, nem igazán tudtam rá figyelni ugyanis az izgulás teljesen elvette a fejem. Annyi maradt meg a szavaiból bennem, hogy legyen nagyon boldog. Majd belém karolt és elindultunk.

  Előttem botorkáltak az én angyalkáim, Lucason egy fekete öltöny volt, Abbyn pedig egy halványrózsaszín ruhácska. Ők szórták előttünk a rózsaszírmokat. Amint végeztek indult a zene és bekövetkezett az én kivonulásom apával az oldalamon. Nagy levegőt vettem, majd elindultunk, minden szem rám szegeződött, Harry arcán egy hatalmas vigyor jelent meg, ahogy végigmért. 

  Ahogy közeledtünk az oltárhoz egyre gyorsabban vert a szívem. Amikor odaértünk apa megölelt és sok sikert kívánt, majd Harryvel is kezet fogott.

  - Tedd őt boldoggá! - suttogta Harrynek.

  - Azon leszek. - apa visszament a helyére, Harry pedig megfogta a kezem és szembefordultunk a pappal.

***

  - Én Harry Styles esküszöm az élő Istenre, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy, örök Isten, hogy Ashley Simson-t, akinek most Isten színe előtt kezét fogom, szeretem. Szeretet-ből veszem el őt Isten törvénye szerint, feleségül. Hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek, vele tűrök, vele szenvedek, és őt sem egészségében, sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában, holtomig vagy hol-táig, hitetlenül el nem hagyom, hanem teljes életemben hűséges gondviselője, segítőtársa leszek. Isten engem úgy segítsen. Ámen. - ismételte Harry a pap után.

  

***

  - Harry Styels elfogadod-e hitvesedül a jelenlevő Ashley Simson-t....? - kérdezte pap Harrytől.

  - Elfogadom. - válaszolta határozottan, majd felém fordult és most engem is megkérdezett.

  - Elfogadom. - mosolyogtam.

  - Ezennel házastársakká nyílvánitalak titeket, csókoljátok meg egymást! - Harry felém fordult, majd gyengéden megcsókolt, a közönség tapsolni kezdett, majd egyszerre kiabálták be, hogy " Éljen az ifjú pár".

  Mindig is ilyen esküvőt szerettem volna, ahol csak a közeli rokonok és barátaink vannak itt. Csodás nap volt és tudom, hogy amíg csak élek sohasem fogom ezt elfelejteni. Két csodás gyermekünk van és végre minden tökéletes az életemben. Érzem, hogy ez sosem fog megváltozni és az itt tett esküt mind a ketten be is fogjuk tartani.

  Most következik az első közös táncunk, amit sikeresen el si tudtunk végezni, hiszen táncórára jártunk. Boldog vagyok és Harry is azt látom, ahogy körülnéztem mindenhonnan boldogságot éreztem. Gyerekek szaladgálnak  és párok táncolnak mindenhol. Cosdás élet ellé nézünk előre tudom.

  - Szeretlek! -csókolt meg Harry.

  - Szeretlek! - suttogtam a szájába.

THE END

14.Eseménydús nap

 Sziasztok!

Mivel ma sem mentem suliba és holnap sem fogok,

volt időm megírni az új részt, remélem tetszeni fog nektek.

Próbáltam hosszabbra írni, mivel már nem sok van hátra,

az is lehet, hogy csak egy rész, de ez majd kiderül.

Köszönöm a 13 rendszeres olvasót.

Jó olvasást!

   Nem is tudom, hogy hol kezdjem? Sok minden történt az elmúlt egy évben, de azért megpróbálok semmit sem kihagyni. Szép sorjában fogok mindenkit átvenni, kezdjük először a legjobb barátnőmmel...

Sam. Nagyon megszerette a fiúkat, ahogy a fiúk is őt. Niallel egyre jobb a kapcsolata, de ez az elején nem ment ilyen fényesen, ugyanis betoppant Sam volt barátja, aki nem kis zűrt zavart hozott magával. Minden áron vissza akarta szerezni magának a barátnőmet, amit persze Niall nem nézett jó szemmel, mikor látta, hogy a barátnőjére nyomul... és sajnos Sam olyan, hogy képtelen leállítani, ezért Niall lépett. Rendesen összeverekedtek, de végül is sikerült a tervünk, mivel Adam elment. Ezek után persze minden rendbe jött közöttük és két hónapja meg is kérte a kezét, Sam pedig boldogan mondott neki igen. Én pedig nagyon örültem nekik, sosem gondoltam volna, hogy ilyen hamar megházasodik majd, de semmi ellenvetni valóm nincs, hiszen ismerem Niallt és tudom, hogy mindent megtenne Samért...

  Louisnak és Elnek sem volt könnyű ez az egy év. Alig volt idejük egymásra, ugyanis amikor Elnek nem volt fotózása, akkor a fiúk próbáltak, így persze a kapcsolatuk egy kicsit megromlott. Emlékszem arra az időszakra, amikor úgy döntöttek, hogy szakítanak, mind a ketten összetörtek. Louis nagyon sokat bénázott a próbákon és még a koncerteken sem volt önmaga, de Elnek sem volt könnyű ez az időszak. Mivel jóba lettünk napig azt kellett hallgassam, hogy mennyire hiányzik neki Lou és hogy nem érdekli már az sem, ha nagyon ritkán találkoznak, csak tudja, hogy Ő ott van neki. Képtelen voltam tovább nézni ahogy szenved, ezért elmondtam neki, hogy Lou is így gondolja... Nehezen, de sikerült rávennem, hogy eljöjjön velem a fiúkhoz és kibéküljön Louval. Abban állapodtak meg, hogy El oda költözik és így legalább kicsivel többet lehetnek együtt. Azóta ismét nagyon boldogok, élvezet rájuk nézni... én pedig végre visszakaptam a régi barátaimat, nem pedig a depiseket.

  A legnehezebb viszont Zaynnek és Pezznek volt, ez az időszak. Mivel Pezz a Littel Mix egyik tagja, turnézni kellett menjenek pontosan három hónapra, ebben az időben nem találkozhattak. Zayn teljesen ki volt készülve, hiába próbáltuk felvidítani nem sikerült, nagyon hiányzott neki Pezz, amit én meg is értek, senki sem szeretné ha nem láthatná a barátnőjét három hónapig és telefonon is ritkán beszélhetnének... De ezt is túlélték, amikor kiderült, hogy Pezz melyik napon ér haza, Zayn már kezdett újra a régi önmaga lenni, számolgatta a hátra lévő napokat és a NAGY napon teljesen be volt pörögve, nem lehetett leállítani, egész nap készült, majd este egy száll rózsával, ment ki a reptérre a barátnője ellé. Gondolom nem kell folytatnom, hogy mi történt az nap este... Most boldogok és ők is jegyesek. Már az időpontot is kitűzték, ami pár hónapon belül el is jön.

  Sajnos nem minden kapcsolatnak ment ilyen jól, ugyanis Liam és Dani szakítottak. Nagyon sajnáltam őket, mert szerintem összeillettek és én még sosem láttam őket veszekedni, de tudom, hogy ez közös megegyezés volt. Danit felkérték, hogy táncoljon az amerikai X-factorba és így nem lett volna ideje Liamre. Természetesen megértem Danit hiszen neki a tánc az élete, de szinte biztos vagyok benne, hogy élete legnagyobb hibáját követte el ezzel... Liam elég hamar összeszedte magát és már egy új barátnője is van, Sophia. Én nem nagyon bírom a csajt, mert még mindig úgy gondolom, hogy Dani neki az igazi és nem Sophia, de mivel azt látom Liamen, hogy boldog megpróbálom elfogadni a döntését.

  Nem véletlenül hagytam magamat és Harryt a végére, ebben az egy évben nagyon sok minden történt velünk, nem is tudom, hogy vissza tudok-e emlékezni mindenre. De azt tudom, hogy három fontos dolog is történt a kapcsolatunkkal. Az első az az volt, hogy véglegesen is hozzájuk költöztem, persze ebbe anyáék is beleegyeztek és Sam is velem jött. Nagyon jó dolog minden egyes nap vele aludni el és fel is kelni. Boldog vagyok, hogy így megnyíltam előtte azon a napom, hiszen neki köszönhetem azt, hogy most ilyen boldog vagyok... A második pedig az, hogy átléptünk a következő szintre is, sosem erőltette, mindig azt mondta, hogy ő addig fog rám várni ameddig csak kell. Örültem, hogy ezt mondta, de én már nem akartam tovább várni... egy kicsit persze meglepte az akcióm, de tetszett neki és én is nagyon boldog vagyok vele. A harmadik hát azt hiszem ez a legfontosabb nekem, egy hónapja amikor randizni voltunk valami olyan történt velem, amiről eddig csak álmodni mertem volna. Még sosem gondolkoztam el ezen, de mikor feltette nekem "Hozzám jössz feleségül?" kérdését, sokkot kaptam, nem attól, mert nem akarok a felesége lenni, hanem az örömtől. Pár percig meg sem tudtam szólalni, csak néztem a gyűrűt és próbáltam felébreszteni magam, mivel azt hittem, hogy csak álmodom, de nem ment, mert ez a valóság. Én természetesen igent mondtam neki. A média még nem tud az eljegyzésünkről, csak a család és a barátaink, próbáljuk titkolni, de már egyre nehezebben megy. Nem tudom, de én még mindig azt érzem, hogy nem kellene még mindenkinek elmondani... Persze ebben az egy évben nem csak szép idők voltak, hanem veszekedések is, de egyik sem tartott egy napnál tovább...
  A filmet is sikeresen befejeztük. Nehezen, de sikerült elkészülni vele... sok részt kellett újravenni, de megbirkóztunk velük. A jeleneteket már láttunk, ám a filmet összevágva még nem, már nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen lett, de ezt pár órán belül meg is fogom tudni, mivel ma lesz Londonban a Premier. Mi is itt fogjuk először látni.

  Egyedül ébredtem fel ma reggel, nem értettem, hogy hová tűnhetett Harry így kiszálltam, majd megnéztem a fürdőben, de nem volt ott. Lementem a konyhába és ott sem volt, nem értettem, hogy hol van?! Gondolom csak nem ment úgy el, hogy nem szól nekem. Miután ittam egy pohár vizet, úgy döntöttem visszamegyek a szobánkba és felhívom. El is indultam, de mire a lépcsőhöz értem, megszédültem, ami már nem az első alkalom az elmúlt időkben, nem tudom, hogy mitől lehet ez, de Harrynek jobb ha nem mondok semmit mivel tuti, hogy aggódni kezdene és akkor meg sem mozdulhatnék, de ez most más volt mint az előzőek, h nem fogozkodom meg a korlátban, akkor a földön kötöttem volna ki.
  - Ash, mi történt, jól vagy? - hallottam meg az aggódó hangját Harrynek, majd két erős kart éreztem a derekamon.
  - Harry. - suttogtam.
  - Mi a baj? - ölelt magához.
  - Nem tudom, csak hírtelen rosszul lettem.
  - Gyere menjünk fel és feküdj le egy kicsit. - látta, hogy alig van erőm megmozdulni így a karjaiba vett és az ágyig le sem tett. - Ettél már valamit?
  - Nem.
  - Ash, ugye nem azt akarod mondani, hogy tegnap dél óta nem ettél semmit sem? - nézett rám morcosan. Mikor látta, hogy nem válaszolok igennek vette, felpattant, majd kiment a szobából. Pár percen belül egy tál étellel tért vissza. - Egyél! - hallgattam rá, megettem mindent amit hozott és tényleg jobban éreztem magam. - Jobb?
  - Igen.
  - Ne csinálj többet ilyet, megijesztettél. - puszilt meg.
  - Nem fogok. - öleltem meg. - De te hol voltál? Reggel mikor felébredtem nem voltál itt...
  - Csak Paul hívott a premierrel kapcsolatban. Mindenki Louisnál volt.
  - Értem. Mikor is kezdődik?
  - Hatra ott kell lennünk. Még van pár óra addig. - mosolygott. - Tudod, már, hogy mibe jössz?
  - Persze, hogy tudom. - mondtam. - Csak nem azt gondoltad, hogy ma fogom eldönteni? - nevettem.
  - Nem, csak gondoltam segíthetek benne.
  Még egy kicsit beszélgettünk, majd elkezdtem a készülődést. Egy meleg zuhanyt vettem, nem siettem hiszen volt még egy csomó időm. Miután szárazra töröltem magam és a hajamat is, felvettem a kikészített fekete alsónemű szettet. A hajamat megszárítottam és begöndörítettem. Egy órát kimlódtam vele, de megérte. A sminkelést nem vittem túlzásba, csak szempillaspirált és egy vékony fekete csíkot húztam. Kiléptem a fürdőből, Harry pont akkor gombolta, az ingét, de amint meglátott abbahagyta és jó alaposan végigmért, majd nevetve megkérdezte.
  - Így jössz?
  - Talán. - kuncogtam.
  - Sosem engedném meg, hogy valaki így lásson rajtam kívül. - nézett a szemembe.
  - Ott a ruhám. - mutattam a szekrényre. - Nem vagyok hülye és én sem szeretném, ha más is látna így rajtad kívül.

  Egy szürke mintás ruhát vettem fel, aminek a szoknyája térden felüli volt, de hátul a földet söpörte és pántnélküli volt. Harry segített felhúzni a cipzárt, láttam a szemében, hogy már alig várja, hogy megszabadítson ettől a ruhától de sajnos addig még van egy kis idő. Felvettem egy arany magassarkút, hozzá illő kiegészítőkkel, majd a tükör ellé álltam.
  - Gyönyörű vagy. - puszilta meg a csupasz vállamat, amitől engem melegség öntött el.
  - Köszönöm. - fordultam meg és átkaroltam a nyakát. - Szeretlek.
  - Én is téged Ash. - csókolt meg. - Lassan indulnunk kell.
  Amikor megérkeztünk egy hatalmas tömeg várt ránk, még soha életemben nem láttam ennyi embert egy helyen, vagyis lehet, hogy mégis a fiúk koncertjein, de ez csak egy film premier nem koncert. Kicsit zavarban is éreztem magam és ez nem csak annak volt köszönhető, hogy ott csillogott a gyémánt gyűrű az ujjamon, hanem a rajongók miatt. Már a kapcsolatunkat sem fogadták valami jól, mi lesz akkor, ha megtudják, hogy jegyesek vagyunk? Bele sem merek gondolni, de tudom, hogy Harry megvédené...
  Nem egy közös képet készítettek rólunk és a többiekről se, majd újságírók kérdezősködtek, de az egyik sajnos észrevette a gyűrűmet, így kénytelenek voltunk bevallani, hogy igen igaz, hogy eljegyeztük egymást. Már előre látom a holnapi cikkek címét "Harry Styels eljegyezte csínos barátnőjét". Nem tudom, hogy mi lesz benne leírva, de remélem csak az amit mi most elmondtunk neki és nem találnak ki semmit másat...
  - Jól vagy? - kérdezte.
  - Persze, csak furcsa volt erről beszélni. - válaszoltam.
  - Egyszer úgyis megtudták volna. - simogatta meg az arcomat.
  Autogramokat osztogattunk, majd lassan be kellett fejeznünk ugyanis kezdődik a premier. Mikor beléptünk a moziba, teljes sötétség volt, csak néhány gyertya világított a falon. Mi a középső sorban foglaltunk helyet, ezek után jöttek a családok és barátaink, majd végül néhány rajongó, aki szerencsés volt és kapott jegyet.
  A film csodás volt. Furcsa volt visszanézni a mi jeleneteinket, de már ahogy az álmomat néztem, nevetnem kellett, pedig ettől a résztől féltem a legjobban, de visszanézve egyáltalán nem volt félelmetes...
  A premier után még buli is volt, de nem maradtunk sokáig, mivel mindenki fáradt volt. Amikor hazaértünk még arra is lusta voltam, hogy levetkőzzek, de persze Harry szívesen segített benne. Miből gondoltam volna? Azt hittem, hogy végre lefeküdhetek, de nem így történt ugyanis a fürdőbe vitt, majd megengedte a zuhanyzóban a vizet és belépet, én érthetetlenül álltam ott, majd rájöttem, hogy azt szeretné, ha együtt zuhanyoznánk le. Megadtam neki ezt az örömöt, túl lusta voltam, ahhoz, hogy ellenkezzem vele...

  Reggel fáradtan ébredtem fel, Harry még édesen aludt mellettem, de nekem muszáj volt felkelnem, mivel szomjas voltam. Szerencsére találtam egy poharat a szobába és a fürdőben ittam is egy kis vizet. Mikor kiléptem a fürdőből, Harra az ágy szélén ült... ismét forogni kezdett velem a világ, majd minden elsötétült.
  Kórházban ébredtem fel, Harra az ágyam mellett ült és a kezemet szorongatta. Láttam rajta, hogy nagyon aggódik értem.
  - Mi történt? - suttogtam.
  - Elájultál, én pedig kórházba hoztalak.
  - A többiek tudják?
  - Kint vannak, de megyek és szólok nekik és az orvosnak is, hogy felébredtél. - felállt, nyomott egy puszit az arcomra, majd kisétált, a többiek bejöttek és sorra megöleltek és elmondták nekem, hogy mennyire aggódtak miattam. Harry is visszatért az orvossal a nyomomban.
  - Hogy érzi magát kisasszony? - kérdezte kedvesen.
  - Jóbban vagyok. Mitől lettem rosszul?
  - Vért vettünk öntől... Mostanában nem lett hírtelen éhes vagy nem érezte rosszul magát?
  - De.
  - Kisasszony ön állapotos. - mosolygott az orvos.
  - Állapotos? - kérdeztem vissza.
  - Igen, gratulálok.
  - Köszönjük. - mondta Harry, én képtelen voltam megszólalni, Harryre néztem, aki csak mosolygott. Szóval nem mérges örül neki? A szemem könnybe lábadt. - Ne sírj. - puszilta meg a szemem alatti részt.
  - Kisbabánk lesz. - suttogtam.
  - Igen, így van.

13. Randi

Sziasztok!

Szeretnék bocsánatot kérni a késésért, de nem volt időm írni.

Most viszont beteg lettem és ma itthon is voltam, így megírtam 

nektek a részt. Azt szeretném mondani, hogy ma nyitottam meg 

a legújabb blogomat, ha van kedvetek nézetek be You are my Angel.

Viszont nem csak ez az egy hírem van, hanem még egy ami lehet

egyeseknek szomorú lesz, de ígérem, hogy felvidítalak titeket.

Ez a blogom hamarosan be fog fejeződni. De semmi ok a szomorkodásra

mivel már meg is nyitottam a másik blogom és ígérem, hogy még fogok is.

Köszönöm a 13 rendszeres olvasót és az előző részhez érkezett komikat!

Jó olvasást!

  Eltelt egy hét, mióta elkezdődött a forgatás. Már mindenkinek megvan az első jelenete. Ma az én randimat fogjuk felvenni, amitől már nagyon  félek, hiszen ahogy beleolvastam a szövegbe, azt éreztem, hogy nem lesz kedves inkább akaratos, de egy dolog megnyugtat, hogy valójában nem ilyen.
  Anyáék már haza is jöttek, de azt mondták, hogy nyugodtan maradjunk Sammel a fiúknál, hiszen így könnyebben fognak menni a próbák is. Ebben igazuk is van. Anya nagyon boldog, hogy végül mégis úgy döntöttem, hogy elfogadom... azt viszont sosem gondoltam volna, hogy a Harryvel való kapcsolatomnak is örülni fog, ami még furcsább apa sem ellenezte, pedig neki sosem tetszett, ha barátom van...
  Aminek a legjobban örülök, hogy végre az én barátnőm is nagyon boldog, Niall mellett. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer majd közülük fogja megtalálni a szerelmét, de mindenkit érhet meglepetés is... Tudom, hogy Niall nem fogja megbántani, ő nem olyan, de ha mégis megtenné akkor tuti, hogy nem hagynám annyiban...
  A sminkesnél ülök, Ellie nagyon jó munkát végez, valahogy mindig eltalálja az ízlésemnek megfelelő sminkelést.
  - Kész is vagy. - mosolyog. - Most pedig próbáld fel a ruhát amit kikészítettem neked. - mutatott a kanapén lévő ruhákra.

  Egy fekete csőnadrág fehér pólóval és bőrdzsekivel volt kikészítve, meg egy fekete magassarkú bakancs. Megfogtam őket, majd bementem az öltözőbe, gyorsan magamra kaptam, majd kiléptem.
  - Csodás. - dicsért meg Ellie.
  - Köszönöm. - öleltem meg.
  - Ash, kész vagy? - lépett be Harry a szobába. - Jól nézel ki. - vigyorgott.
  - Igen. Te pedig pont úgy mint egy rossz fiú. - tiszta feketébe volt öltözve, a haja össze-vissza állt, még akkor is szeretném ha ilyen lenne. - gondolkoztam el.
  A rendező azt mondta, hogy ez a rész lesz a legnehezebb, ugyanis sok félelmetes és erőszakos dolog fog benne történni. Ettől a jelenettől féltem a legjobban, hiszen még sosem voltam ilyen helyzetbe a való életben. Szerintem Harry könnyen el fogja játszani az ő részét, de én is bele fogok adni mindent, hogy sikerüljön.
  - Állj! - kiabálja a rendező. - Ash, gyere ide egy kicsit. - egyszerűen nem megy, nem tudom beleélni magam.
  - Sajnálom. - motyogtam.
  - Nem tudom, miért nem sikerül ez a jelenet neked?! Oké elhiszem, hogy egy kicsit furcsa, de akkor is, figyelj oda és szedd össze magad, mert addig nem megyünk ma haza, míg fel nem vesszük ezt a részt! - morogta. Sóhajtozva mentem vissza Harryhez.
  - Hé fel a fejjel, menni fog ez. - ölelt magához.
  - Nem tudom, én nem vagyok benne olyan biztos.
  - Én viszont tudom, hogy sikerülni fog. - puszilta meg a fejem búbját.
  - Kezdjük! - kiáltotta a rendező.

  "A szobámban ülök és az órát bámulom, mindjárt nyolc. A szívem egyre gyorsabban ver, de ez nem az izgalomtól van, hanem a félelemtől. Tegnap amikor bejelentette, hogy ha tetszik, ha nem elmegyek vele valahová, rám hozta a frászt. Eddig sem kedveltem, de most már mégjobban utálom... Nem értem, hogy miért kell erőltetni valamit, amit a másik személy nem akar. Mit élvez ő ebben? Már csak egy perc van hátra fel alá járkálok a szobámban, amint meghallom a csengő hangját megdermedek. Itt van, hallottam, hogy valaki beengedi, de még mindig képtelen voltam megmozdulni. 
  - Szia szépségem. - suttogta egy rekedtes hang a fülembe, mire én ugrottam egyet.
  - Sz-szia. - dadogtam. Hogy jutott be a szobámba? - Mit keresel a szobámban? - kérdeztem.
  - Anyukád azt mondta, hogy nyugodtan jöjjek fel. - mosolygott. - Mehetünk?
  - Nem akarok sehová sem menni veled. - motyogtam.
  - Itt nem az van amit te akarsz. - jelentette ki.
  - Miért csinálod ezt? - kérdezte miközben hátráltam, de minden hiába ő jött utánam. Már nem volt hová hátrálnom, a falnak ütköztem, Ő pedig elém tornyosult. A egyik kezét a falra tette, a másikkal pedig átölelte a derekam. Az érintésétől kirázott a hideg, amit ő nagyon is élvezett. - Miért érzem azt, hogy te élvezed ha félnek tőled?
  - Mert így van. - nem tudok rá nézni, inkább a cipőmet tanulmányozom. - Nézz rám. - morogja. Az állam alá nyúlt és felemelte, kényszerítve, hogy a szemébe nézzek. - Azt mondtam, hogy nézz rám. - Láttam, hogy a szeme sötéttebb lett. - Mehetünk? - kérdezte lágyan, mire én egy aprót bólintottam. 
  Megfogta a kezem, mintha attól félne, hogy nem követem, de ha a szívemre hallgatok nem is mentem volna vele, de az a baj, hogy a félelem győzött... A kocsiban semmit sem beszéltünk, de végig magamon éreztem a tekintetét. Egy hatalmas ház előtt álltunk meg, mi magához hozott? Minek? Mit akar velem csinálni? Ugye nem azt amire gondolok?
  - Miért hoztál ide? - dadogtam.
  - Ne kérdezősködj ennyit. - csattant fel.
  Behúzott a lakásába, majd letámadta az ajkaimat, olyan hírtelen történt, hogy nem tudtam ellenkezni, de nem csókoltam vissza. Az ajtónak nyomott, majd nekem nyomta magát, a sírás küszöbén voltam, de visszatartottam.
  - Akarlak! - suttogta a fülembe.
  Zihálva ébredtem fel. Csak egy álom volt, még nem történt semmi. - nyugtatgattam magam. Harry nem ilyen, biztos vagyok benne, hogy ő nem tenne velem ilyet. Az órára néztem, dél van, pontosan nyolc órám van még... A napom hamar eltelt, anyáéknak segítettem, majd Tv-tem és hat órakor elkezdtem készülni. Mivel kint szép idő volt, nem kellett nagyon felöltözzek.

  Egy fehér köves ruhát választottam, lila dzsekivel és hozzá illő magassarkút, néhány kiegészítő és már kész is voltam. Pont időben, pár per múlva nyolc. Lesiettem a lépcsőn egyenesen a konyhába.
  - De csinos vagy. - dicsért meg anya. - Hová mész?
  - Köszönöm. Csak egy fiúval megyek ki. - motyogtam. - De kérlek ne kérdezősködj.
  - Érezd jól magad. - puszilt meg, ebben a pillanatban csengettek. Remegő lábakkal mentem az ajtó felé, remélem nem úgy lesz felöltözve mint az álmomban, mert akkor a végén kiderül nem csak egy álom volt. Mikor kinyitottam az ajtót, Harry mosolyogva állt előttem, fehér póló és fekete gatya volt rajta, a kezében pedig egy vörös rózsa.
  - Szia. Gyönyörű vagy. - mosolygott, majd átnyújtotta a rózsát.
  - Szia. Köszönöm. - egy kicsit talán el is pirultam, egyáltalán nem olyan mint amilyen tegnap volt.
  - Mehetünk?
  - Persze, csak ezt leteszem. - mosolyogtam. 
  Igaz, hogy sosem szerettem őket, de az is igaz, hogy is ismertem egyiküket sem, de most, hogy már pár órája együtt vagyunk és sétálgatunk egy parkban, megismertem az igazi énjét, ami tetszik. Lhet, hogy rosszúl itéltem meg? Biztosan, hiszen olyan aranyos és kedves... 
  - Azt hiszem tévedtem veled kapcsolatban. - mosolyogtam rá.
  - Hogy érted ezt?
  - Amikor elhívtál nem voltál ilyen kedves és egy kicsit paráztam, meg az is ott volt, hogy nem bírtalak titeket, de most, hogy megismertelek, azt hiszem jóba is lehetünk.
  - Tudod nekem két énem van, az egyik kedves a másik pedig akaratos...
  - Én jobban szeretem a kedves éned. - csak most vettem észre, hogy az ujjaink össze vannak fonódva.  - Ezt most hogy értsem? - mutattam rá.
  - Ahogy szeretnéd. - mosolygott.
  Még sétáltunk egy kicsit majd hazakisért, az ajtóban, azon gondolkoztam, hogy most mit kéne tennem, megölelnem vagy talán várjam, hogy ő cselekedjen? Nem sokáig adott időt gondolkodni, a karjait a derekam köré fonta, majd lassan közeledni kezdett felém, tudtam, hogy meg fog csókolni, csak egy baj van, hogy én is ezt szeretném. Megállt egy kicsit és várt, de nekem nem volt türelmem én tapasztottam az ajkaim az övére...
  - Jó éjt. - köszönt el.
  - Jó éjt. - mosolyogva léptem be a házba, hiszen tudtam, hogy teljesen más mint amilyennek képzeltem és azt hiszem bele tudnék szeretni.....

  - Ennyi! - kiáltotta a rendező. - Remek munka gyerekek. - tapsolt meg minket.
  - Látod én mondtam neked, hogy menni fog. - csókolt meg Harry.
  - Igen, te mondtad nekem. - bújtam hozzá.
  - Tudom, hogy már fáradtak vagytok, de még el kell készítenünk néhány képet . -ne már itt fogok összeesni.

  Ismét kezelésbe vettek minket, majd a fotós is megérkezett és el is kezdtük készíteni a képeket. A boritókép volt az első, igaz itt nem csak egy kép lesz, hanem 5 mivel minden barátnővel külön, mivel a lányok közül csak én voltam itt velem kezdtük. A fiúk öltönyben voltak én pedig egy fehér ruhában, szerencsére ez hamar ment mivel mindannyian fáradtak voltunk, nem hülyéskedett senki sem...
  Hulla fáradtam döntünk az ágyba és azonnal el is nyomott az álom.

12.Forgatás

Sziasztok!

Először is szeretnék bocsánatot kérni, hogy ilyen későn

jelentkezem az új résszel, de remélem sikerül kiengesztelnem

titeket, amint látjátok új desing-je lett a blognak.

Ma egy kicsit hosszabb résszel jelentkezem, remélem tetszeni fog.

A következő rész 5 komi és pár pipa után jön.

Jó olvasást!

Sam szemszöge

  Még mindig nagyon ideges vagyok, ugyanis semmire sem emlékszem a buliból. Nem tudom, hogy mit is csinálhattam, de Ash azt mondta, hogy eléggé összemelegedtem Niall-el. Ezt mondjuk el is tudom képzelni, hiszen reggel mellette ébredtem, de azt, hogy csókolóztunk, na azt már képtelen vagyok felfogni. Hiszen úgy volt, hogy én utálom ezeket a beképzelt majmokat, de sajnos már nem, már nem utálom őket inkább megkedveltem ezt a bandát. Ash-nek igaza volt, amikor azt mondta, hogy megkedvelem őket... de nem tudnám elképzelni, hogy az egyikük a barátom lesz... 

  Nagyon örülök, hogy Ash végre boldog Harry-vel, de ismerem Harry csajozós múltját és attól félek, hogy megbántja majd az én barátnőmet, de ha így lesz akkor én kicsinálom, azt az idiótát. 

  Ám most van ettől nagyobb problémám is, aki nem más mint Niall. Beszélnem kell vele, meg kell tudnom, hogy mi történt és ha volt valami akkor azt tisztáznunk kell... Kikászálódtam az ágyból, gyorsan lezuhanyoztam, majd magamra kaptam egy fehér pólót egy fekete rövidnadrággal. A hajamba laza hullámokat varázsoltam és egy kis alapsmink, már kész is voltam. Nagy levegőt vettem, fel kell magam készítsem a legrosszabbra. Niall ajtaja előtt állok és félek bármit is csinálni. Bátorság Sam, sikerülni fog. - bíztattam magam. Bekopogtam, egy "Szabad" hangzott el és én beléptem a szobába, rám nézett és mosolyogni kezdett.

  - Helló Sam. - ölelt meg. Én pedig elég ijesztő fejet vághattam, mert kérdőn nézett rám. - Minden oké?

  - Szia. - nagy levegőt vettem és próbáltam helyreállítani a remegő hangomat. - Kérdeznem kell valamit.

  - Kezdesz megijeszteni, mi történt? - kérdeztem aggódóan.

  - Én is azt szeretném tudni. Te emlékszel valamire is a buliból?

  - Hát néhány kép megvan, de nem sokra... Miért?

  - Én semmire sem emlékszem, és nem tudom, hogy mit csináltunk vagy valami és zavar... szóval volt valami közöttünk?

  - Hát ha gondolkozzam. Arra emlékszem, hogy sokat táncoltunk és elég jól elvoltunk... majd jött egy lassú szám és elég közel kerültünk egymáshoz és elcsattant egy csók is, de nyugi.. csak jól éreztük magunkat, tudom, hogy te nem akarsz semmi sem tőlünk. - itt leblokkoltam szóval mégis megtörtént. - Este pedig azért aludtál velem, mert máshol nem volt hely, de nem történt semmi sem.

  - É-értem. - dadogtam. - Tudod nekem a bandából, te vagy a kedvencem és ez most egy kicsit sokkolt, de oké, megpróbálom elfelejteni.

  - Sam, tudom, hogy ez egy kicsit furcsán fog hangzani, de tudod, hogy van a filmünk... ami aról szól, hogy ki, hogyan is találkozott a barátnőjével... mindenkinek van párja csak nekem nem... és én arra gondoltam, hogy játszhatnád te az én barátnőmet, de nem muszáj csak ha te is akarod, nem akarom ráerőltetni.

  Micsoda? Hogy én játsszak a filmünkben, mint az Ő barátnője? Ezt most komolyan gondolja? Igazából nagyon szeretnék, de ezek után nem tudom, hogy játszhatnám el... De nem akarom megbántani és talán még jól is jöhetek ki ebből.

  - Mit szólsz hozzá, ha azt mondom neked, hogy benne vagyok? - mosolyogtam rá.

  - Komolyan? - kerekedtek el a szemei. Bólintottam. - Azt, hogy imádlak. - ugrott a nyakamba.

  - Én is szeretlek, de ne folytsál meg kérlek. 

  - Menjünk enni, már farkas éhes vagyok. - erre én csak nevetni voltam képes, el is indultunk a konyha felé.

Ash szemszöge

  Ez a nap is csodásan kezdődött, Harry mellett ébredtem, ismét. Boldog vagyok, hogy mellettem van, reggel, ahogy kinyitottam a szemem le is támadta az ajkaim, majd azt mondta, hogy ma kezdődik a forgatás. Amit én teljesen el is felejtettem, de már nagyon várom... kíváncsi vagyok, hogy fogok benne szerepelni. Épp a konyhában vagyunk és palacsintát készítünk, közben megjelentek a konyhába Sam-ék is. Niall valamiért nagyon boldog volt és már Sam-en sem láttam a tegnapi szomorúságot.

  - Jó reggelt!- köszöntek.

  - Nektek is! - válaszoltunk.

  - Mi történt Niall, mitől vagy ilyen jó kedvű? - röhögött Harry, mire én oldalba könyököltem. - Ez fájt. - suttogta. 

  - Hát, hogy miért is, mert végre nekem is megvan a barátnőm a filmben. - mosolygott.

  - Mi? - néztem rá majd Sam-re. - Sam? Te fogod játszani Niall barátnőjét?

  - Igen. - erre én ugrándozni kezdtem, majd szorosan megöleltem.

  - Ez annyira jóóóó! - ujjongtam tovább.

  - Mi ez a hangzavar? - lépet be a konyhába Louis is. 

  - Ash örül, hogy Sam fogja játszani Niall barátnőjét a filmben. - tájékoztatta Harry.

  Hamarosan mindenki leérkezett, leültünk az asztalhoz és megreggeliztünk. Mindenkinek nagyon ízlett, hát persze, hogy finom lett, hiszen mi csináltunk. Oké tudom, hogy ez egós volt, de így van. Miután végeztünk Liam felmosogatott, mi addig kimentünk a nappaliba és a Tv-t kezdtük nézni. Rajtam és Harry kívül már mindenki fel volt öltözve, úgy gondoltam, hogy nekem is fel kéne, így kiszálltam Harry öléből és felmentem a szobájába. Kivettem egy alsónemű szettet, majd egy ruhát és máris indultam a fürdőbe.

Ruhám

  Meleg zuhanyt vettem, a hajamat is megmostam.. amikor kiszálltam és egy törölközőt tekertem magamra, az egész fürdőszobát átjárta Harry illata, tudom, hogy férfias illatom van, de nem bánom így legalább mindig úgy érzem, hogy velem van. Felvettem a tiszta alsóneműt, majd megszárítottam a hajam. Felvettem a kikészített ruhám, majd kiléptem, Harry az ágyon ült. Mosolyogva végigmért, majd nyomott egy puszit a számra és ő váltotta fel a helyem a fürdőben. 

  Ameddig ő végez én lefeküdtem az ágyra és azon gondolkoztam, hogy ilyen is lesz a forgatás? Jól fogok tudni játszani, vagy csalódást fogok okozni a fiúknak... remélem nem így lesz. Még sosem okoztam csalódást senki sem, most sem akarok, de nem is fogok, nem szabad arra gondolnom és akkor minden a legnagyobb rendben lesz... Harry is végzet, persze most sem zavartatta magát, előttem vette fel az alsógatyáját, majd a többi cuccát is.

  - Mehetünk? - kérdezte.

  - Persze. - felhúzott az ágyról, magához ölelt és megcsókolt.

  - Nyugi Ash, jó leszel. - tudta, hogy mivel tud megnyugtatni. Én hálám jeléül megpusziltam, majd kéz a kézben hagytuk el a szobát.

  A többiek már lent voltak, a lányok is megérkeztek, mindenkit megöleltem, majd elindultunk. Természetesen két kocsival, mivel nem férünk be egybe annyian. Én elöl ültem Harry mellett, messziről látszott rajtam az izgalom, de persze ez csak rosszabb lett mikor Harry a kezét a combomra tette. Nem azt mondom, hogy nem tetszett, csak ezzel jobban izgultam, mivel fogalmam sincs, hogy mit kell eljátszunk, mert amikor megtudtam, hogy meg kell csókoljam nem olvastam tovább a forgatókönyvet. Megérkeztünk egy hatalmas helyszin elé. Mind a 4-en kiszálltunk Harry megszorította a kezem, én pedig nyeltem egy nagyot és elindultunk.

  Mindenkinek bemutattak minket a fiúk, majd kezelésbe vettek a stylelisztek. Ezek után pedig elkeztük felvenni az első jelenetett, először Louis és Eleanor találkozását, olyan aranyosak voltak... úgy volt, hogy egy parkban sétált El és Louis rohant el mellette persze beleütközött és leöntötte kávéval, majd bocsánatot kért és felajánlotta neki, hogy hazaviszi... ennyi volt az első jelent. Ezek után mi jöttünk én már nagyon féltem. 

  A rendező azt mondta, hogy nyugodjak meg, mert nem lesz semmi baj, aha neki könnyü ezt mondani, mivel ő csak ott ül, mi játszunk nem ő... A mi találkozásunk teljesen más volt, mint amilyen igazából. 

  Itt nem csak ketten voltunk, hanem az összes fiú... egy dedikálást tartottak, én pdedig a barátnőmmel jöttem el, akit persze Sam játszott, úgyhogy itt kettőt ütöttek egy csapásra. Sam odavolt értük én viszont ki nem állhattam a bandát, fintorogva megköszöntem az autogramokat, majd mikor megnéztem őket láttam, hogy Harryén van még valami... " 5 perc mulva várlak, a szinfalak mögöt". Nem tudtam, hogy mit csináljak, de gondoltam emgnézem, hogy mit akar tőlem a göndörke. Mire odaértem, már várt rám.

  - Örülök, hogy eljöttél. - vigyorgott rám.

  - Mit akarsz tőlem, Styles? - vontam fel az egyik szemöldököm.

  - Nem egyértelmű. - jelent meg a perverz mosolya.

  - Hát azt várhatod, engem tuti, hogy nem kapsz meg... - mosolyogtam rá gonoszul.

  - Azt te csak hiszed. - lépett közelebb. Amitől én remegni kezdtem, mit akar tőlem, a fülemhez hajolt. - Este 8-ra legyél kész, elviszlek valahová. - a rekedtes hangjától kirázott a hideg.

  - Nem megyek veled sehová sem. - jelentettem ki.

  - Azt majd meglássuk, legyél csinos, bár most is az vagy. - kuncogott, majd elment.

  Itt hagyott lesokkolva. Mit aka ez a hülye tőle? Én tuti, hogy nem fogok vele randizni, az már biztos. Eszem ágába sincs, egy ilyen idiótával találkozgatni, még a végén eléri amit akar, azt már nem.

  - Nagyszerű volt gyerekek. -mosolygott a rendező. El sem hiszem, hogy sikerült és nem is voltam rossz... Hurrá. Ugrándozni kezdtem, majd Harry hátulról átölelt.

  - Látod, mondtam neked, hogy nincs miért aggódnod. - puszilt bele a nyakamba.
  - Köszönöm.
  Mára csak ez a két jelent volt, úgyhogy végeztünk. Én hulla fáradt voltam mire hazaértünk. Vacsoráztunk, majd megnéztünk egy filmet, persze a mai napot a lányok is velünk töltik, úgyhogy mindenki a párja ölében ült... még Sam is. Elgondolkodtam, hogy vajon mi lehet közöttük? De ezt úgyis megtudom majd... Lassan mindenki felvonult a szobáikba. Mi is így tettünk Harryvel, egyikünknek sem volt ereje, így csak átöltöztünk, fogalmam sincs, hogy mi ütött belém, de előtte öltöztem, amit ő persze élvezett, de nem törődtem vele. Bebújtam az ágyba a fejem a mellkasára hajtottam, majd álomba merültünk......

Új blog

Sziasztok!

Most nem fejezettel jöttem mivel még mindig tart a szünet, de hamarosan az is következik.

Most egy új bloggal jelentkezem, amit ma kezdtem el, remélem oda is benéztek.

Szerintem megéri, ha ezt szeretitek akkor azt is fogjátok, megígérem, lehet, 

hogy még jobban, mint ezt. Szeretettel várlak titeket.

Just can't let her go

Jó olvasást! Szaeretlek titeket!

11.Első közös napunk

Sziasztok!

Először is szeretnék bocsánatot kérni, hogy két hétig nem jelentkeztem új résszel,

de most itt vagyok és mindent beleadok, hogy kihozzak magamból egy 

jó részt, ami elnyeri a tetszéseteket.

A következő rész 4 komi és pár pipa után jön.

Jó olvasást!

  Ez már a második nap mikor egy fiú mellett ébredek, pontosabban Harry puszijaira. Amik annyira édesek, hogy sosem leszek képes velük betelni. Lehet, hogy keménynek mutatom magam meg persze "bunkónak", de legbelül egy érzelmekkel teli lány lakozik, aki most mindent félretesz és próbálja élvezni az életet. Sosem gondoltam volna, hogy amint Londonba költözök máris lesz egy pasim, aki amúgy pont világsztár, szerepelni fogok a filmjükben és boldog leszek. Ha valaki ezt mondta volna nekem egy hónappal ezelőtt jól kinevettem volna, de most nézzünk szembe a tényekkel. Londonban vagyok, ahová el sem szerettem volna jönni. Szerelmes vagyok, pedig még sosem voltam. A legjobb barátnőm is ide költözött, pedig azt hittem, hogy egyedül leszek, de nem egyáltalán nem vagyok egyedül. Itt vannak nekem a fiúk és Sam is.

  - Jó reggelt, Ash.-nyomott egy puszit Harry a szám sarkába.

  - Jó reggelt, Harry.-mosolyogtam rá.

  - Hogy aludtál?

  - Istenien, de egyetlen egy bajom van.-néztem rá szomorúan, mire ő aggódó pillantásokat vetett rám.

  - Micsoda?

  - Rohadtul fáj a fejem a tegnapi sok pia után.-nevettem fel.

  - Keresek gyógyszert neked és azt hiszem magamnak is.-kiszállt mellőlem és elindult az ajtó felé, de mielőtt kiment volna, visszanézett.- Szeretlek!-tátogta, mire én mosolyogva küldtem neki egy puszit.

  Kómásan kiszálltam az ágyból és körbenéztem a szobában, amiben ahhoz képest, hogy egy fiú lakik rend volt. Furcsálltam, sosem néztem volna ki Harryől, hogy rendszerető. A szekrényen képek sorakoztak, amiket én nézegetni kezdtem. Volt pár képe a fiúkkal, szüleivel, Gemmával... de a legédesebbek azok a kiskori képei voltak, egy különösen megtetszett.

  Ezen a képen olyan aranyos, még kicsi korában is milyen édes kölyök volt, miért nem laktunk közelebb egymáshoz? Na de ezen már változtatni úgysem tudunk, az a lényeg, hogy már egymásra találtunk és ha rajtam múlik sosem fogom elengedni, remélem, hogy ő is így gondolja. 

  Mivel még álmos voltam visszabújtam az ágyba és vártam, hogy Harry hozzon valami fájdalomcsillapitót. Nem kellett sokáig várnom, mert amint lefeküdtem már be is jött én pedig csak mosolyogtam rá.

  - Mitől van ilyen jó kedved? Már nem a fejed?

  - De, csak szétnéztem a szobádba és találtam egy képet, amin még kicsi vagy, de pont ugyanolyan aranyos mint most is és nem tudom kiverni a fejemből.

  - Szóval aranyos vagyok?-nézet rám hatalmas vigyorral.

  - Igen az vagy.-vettem be a gyógyszert.

  - Megyek csinálok reggelit, gondolom éhes vagy... és a srácok is hamarosan ébredezni fognak.-mosolygott.

  - Igen, éhes vagyok.-válaszoltam.-Addig én megyek és lezuhanyozom, ha nem baj.

  - Nyugodtan, az ajtó mögött találod. Szolgáld ki magad.

  - De az a baj, hogy nincs nálam semmi ruha....

  - Megyek és kérek neked Eltől, és majd az ágyra teszem.

  - Oké és köszönöm.-öletem meg.

  A fürdőbe indultam, beálltam a zuhanyzó alá és gondolkozni kezdtem. Hírtelen mindenem meglett, amire egész életemben vártam. Végre boldognak érzem magam. De vajon meddig fog tartani a boldogságom? Örökké? Vagy talán hamarosan véget fog érni? Remélem, hogy nem így lesz, soha többé nem akarok senkit sem elveszíteni... Harry tusfürsőjét használtam, amitől pontosan olyan illatom volt mint neki. Kiszálltam, törölközőbe göngyöltem magam, majd kiléptem a szobába, szerencsémre Harry nem volt bent. Felvettem a kikészített alsóneműt, majd magammal vittem a ruhákat  fürdőbe. Megszárítottam a hajam. Egy ideig néztem magam a tükörben, majd feltettem egy kis alapsminket, mivel ez mindig van a táskámban. Majd magamra kaptam el ruháit.

  Felülre egy fekete toppot és egy színes miniszoknyát kaptam magamra, amit egy fekete övvel rögzítettem. Elnek csodálatos ízlése van, sokban hasonlít az enyémre, mivel cipőm nem volt más a magassarkúmat vettem fel hozzá.

  Kész lettem, gondoltam lemegyek és megnézem micsinál Harry. Így is tettem, nehezen de sikerült megtalálnom a konyhát. Beléptem, az asztal végében Louis és El ücsörgött kómásan.

  - Jó reggelt.-köszöntem.

  - Neked is.-mondták.

  - Jól áll rajtad a ruha.-dicsért meg El.

  - Köszönöm.

  Lassan mindenki lejött. Ahogy szétnéztem mindenki másnapos volt, de legjobban az én barátnőm Sam. Aki gondolom semmire sem emlékszik a tegnap estéből, pedig lenne mire. Hiszen elég közel kerülte egymással Niall-el. Sebaj, majd én elmondom neki, hogy mi is történt a bulin. A reggeli csendesen telt, Liam felajánlotta, hogy elmosogat, így mindenki a nappaliba ment. Épp Harry előtt haladtam el, hogy mellé üljek, mikor ő megfogta a derekamat és az ölébe húzott. Először furácsáltam, de ha együtt vagyunk akkor nincs mit. A nyakamat kezdte puszilgatni, amitől én mosolyogni kezdtem, majd a fejem a mellkasába fúrtam, mivel éreztem, hogy a többiek minket bámulnak.

  - Na és mit csináljunk ma?-kérdezte Louis.

  - Lányok nektek mihez lenne kedvetek?-kérdezte Zayn.

  - Hát mi lenne, ha tartanánk egy medencés bulit így tizen, mivel kint jó idő van.-mosolygott Dani.

  - Benne vagyunk!-mondtuk a többiekkel egyszerre, majd egy jót nevettünk ezen.

  - De mi előtte Sammel hazamegyünk a ruháinkért.-szálltam ki Harry öléből.

  - Elviszlek titeket.-állt fel ő is.

  Szóval így hármasban hazaindultunk, nem igazán beszélgettünk, mivel nem tudtuk, hogy miről is beszélhetnénk. Hazaérve felrohantam a szobámba, elővettem egy kisebb kézitáskát és ruháimat kezdtem pakolni, csak egy fürdő rucit és egy miniruhát hagytam kint amint fel fogok venni, az El ruháit pedig betettem a táskába kimosom, majd visszaadom neki.

   Gyorsan magamra kaptam a zászlós dresszem, rá egy fekete mintás minirucit és sárga kardigánnal. Hamar kész is voltam lementem és Harryt kerestem, de sehol sem találtam. A konyhában volt narancslevet ivott.

  - Már azt hittem eltűntél.-nevettem.

  - Nem, de ti készen vagytok?

  - Igen.-kiabált ki Sam.

  Felvettük a cipőinket, majd indultunk is vissza a többiekhez. Mire odaértünk már mindenki a medencében volt, a lányok sikítoztak, mivel a fiúk a vízbe dobálták őket, én is gyorsan kibújtam a rucimból. Épp hogy végeztem Harry a hátára kapott és szaladt velem a medence fele és persze bele is lökött.

  - Ezt még visszakapod.-fenyegettem meg. Majd kimásztam és leültem El mellé az egyik napozóágyra. Pár pillanat múlva Sam is a vízben landolt hála Niallnek. Mi röhögni kezdtünk, amit persze rögtön meg is bántunk mivel a fiúk felénk tartanak, felkaptak és mind a négyünkkel egyszerre ugrottak be a vízbe, de én okos voltam és Harry nyakába ültem így nehezen tudott feljönni a víz tetejére.

  Az első együtt töltött délutánunk valahogy így telt. Később még inni is kezdtünk, de nem vittük túlzásba. Majd táncoltunk, nagyon jó volt ez a mai nap, kár, hogy anyáék hamarosan hazajönnek és akkor haza kell mennünk, pedig én itt szeretnék maradni velük.

  A bulinak lassan vége lett, a lányok elbúcsúztak majd hazamentek, én pedig megkerestem Samet.

  - Helló csajszi.-ültem le mellé a kertben.

  - Szia.

  - Mi a baj?

  - Ááá semmi.-legyintett.- Csak tudod, nem emlékszem , hogy mit is csináltam pontosan a tegnapi buliban.

  - Akarod, hogy elmeséljem?-mire ő bólintott.- Hát elég sokat ittál, egy csomót táncoltál Niallel, elég közel kerültetek egymáshoz és asszem, de ez nem biztos, de ahogy én láttam elcsattant egy csók is.

  - Csodás.-mordult fel. -Vajon ő is emlékszik rá?

  - Mi lenne ha megkérdeznéd tőle?

  - Igazad van, megfogom kérdezni.

  - Okés, jössz?-álltam fel.

  - Még maradok egy kicsit.

  - Hát jó, de én megyek mert fáradt vagyok. Jó éjt és hé ne csüggedj minden rendben lesz.-nyomtam egy puszit az arcára, majd felmentem Harry szobájába.

  Mivel ő pont dusholt én leültem az ágyra és vártam, hogy kész legyen. Pár percen belül ki is jött, egy törölközőben. A szemeim kikeredet, képtelen voltam levenni róla a szemem, de ő csak vigyorgott rám. Jellemző élvezi, hogyha kínozhat. Kivett egy boxert a szekrényéből, majd magára húzta.

  - Basszus Harry..-kiáltottam fel.-...nem tűnt fel, hogy én is itt vagyok?-kérdeztem.

  - Tudom, hogy itt vagy, de engem nem zavar.-mosolygott.

  - Haha.-nevettem.-Lefekszünk?

  - Igen.-az asztalhoz ment és a telójáért nyúlt, majd valamit nézett rajta és mosolyogni kezdett.

  - Mi olyan érdekes?-kérdeztem.

    Mire ő felém mutatta a telefonját és egy közös kép termett előttem, nem is tudtam, hogy képet csinálnak, pedig pózolunk, na ez érdekes, de tetszik ez a kép.

  - Nekem is átküldöd?

  - Igen, hogy legyen mit nézzél ha nem vagyok veled.

  - Vicces vagy Harold.

  Átküldte a képet, majd mind a ketten bebújtunk az ágyba és közel húzott magához majd a fülembe suttogta, amitől engem kirázott a hideg.

  - Jó éjszakát Ash........

10.Együtt?

  Sziasztok! El sem hiszem, hogy alig másfél hete nyitottam a blogot és máris van 3 rendszeres olvasóm és 323 látogatóm. Köszönöm Nektek! Örülök, hogy ennyire várjátok már az új részeket és hát már nem kell várni, esetleg csak a holnapira, mert a mai itt van. Jó szórakozást hozzá! 
                                                 Puszi!




   El sem hiszem, hogy végre megtörtént. Végre túl voltam az első csókomon, amit pont attól a személytől kaptam, akire egész életemben vártam. Végre eljött értem a "szőke hercegem, a Fehér lovon". Oké ez vicces és gyerekes, de akkor is ez az igazság. Amióta megláttam a Tv-be tudtam, hogy nekem csak ő kell... az egyáltalán nem érdekelt, hogy híres, mert én nem azért szerettem bele, hanem önmagáért. Mert aranyos, kedves  és segítőkész. Még akkor is ha te bunkó vagy vele, ő kedves marad. Ezt imádom benne a legjobban. Igaz, hogy alig "ismerem" pár napja, de tudom, hogy nem olyan amilyennek az újságok írták....
  A csókja édes volt. Egyben volt vadító és gyengéd. A puha ajkai mohon falták az enyémet. Egy percre sem váltak el egymástól, de ezt hiába nem szerettük volna, mivel már nem volt levegőnk muszáj volt...Lassan távolodott tőlem, majd szorosan átölelt. Olyan jó érzés volt a karjai között lenni, biztonságban éreztem magamat, mintha mindig is erre vártam volna... de ez így is van, hiszen mindig is rá vártam. Gyengéden eltoltam magamtól és az igéző zöld szempárba néztem, amibe ismét sikerült elvesznem... és bele is pirultam, de ő csak mosolyogott rám...Boldog volt és én is az voltam. Majd hirtelen felemelt és az ölébe ültetett, szorosan magához ölelt, majd a fülembe súgta.
  - Szeretlek!-én ebbe ismét belepirultam. - Látod én mondtam, hogy gyengéd leszek.
  - Harold, gúnyolódunk?-kérdeztem nevetve. - Ugye tudod, hogy bármikor visszavonhatom azt amit az előbb mondtam?
  - Tudom,  de ha vissza is vonnád, nem hinnék neked, mert az előbb bebizonyítottad nekem, hogy szeretsz... vagy tévedek?
  - Mégis mivel bizonyítottam be?-kérdeztem mint aki nem érti, hogy miről beszél.
  - Tudod te az nagyon jól... hiszen azt mondtad, hogy még senkinek sem engedted meg, és nekem mégis. -mosolygott.
  - Ühüm és honnan tudod, hogy nem hazudtam arról?-kérdeztem gonosz mosollyal a számon.
  - Mert tudom. -majd közeledett felém. Tudtam, hogy ismét megfog csókolni...és igazam volt. Mindketten belemosolyogtunk a csókunkba, majd miután elváltak az ajkaink szorosan hozzábújtam és beszívtam a csodálatos illatát. - Látod, erről beszéltem. -hát igen igaza van, tényleg kezdek belezúgni... -De most már szerintem vissza kéne menni a többiekhez, tuti, hogy aggódnak értünk.-mire én csak bólintottam egyet és kiszálltam az öléből.
  Ő is felállt, majd olyat tett amire én nem is számítottam...Megfogta az apró kezem és összekulcsolta az ő hatalmas "mancsával".

  Meglepődtem rajta, majdnem el is húztam, de nem tettem meg...csak mosolyogva néztem a kezeinket. Kinyitotta nekem az ajtót és előreengedett, majd ő is kilépett én pedig megpusziltam...ő meg csak mosolygott mint a tejebetök. Így haladtunk előre a hosszú folyosón. Azon gondolkoztam, hogy most mi együtt vagyunk? Vagy, hogy mit is fogunk mondani a többieknek? Mert szerintem ahogy meglátnak minket rögtön leesik nekik az összekulcsolt ujjainkból, mi is a szitu. Ááá már előre félek Samtől, a fiúk örülni fognak, de Sam. Ő ki fog akadni, majd ordibálni fog velem, hogy mégis mit gondolok és miért nem mondtam neki semmit és ha őt elveszítem az nem élném túl. De erre nem szabad gondolnom, minden rendben lesz, senki sem fog kiakadni. Már alig volt már méter a színfalakig én pedig egyre jobban kezdtem izgulni, amit persze Hazza is észrevett.

  - Mi a baj?-kérdezte.

  - Csak félek, hogy a többiek mit fognak mondani a többiek mikor meglátnak minket így.-mutattam a kezünkre.

  - Ne aggódj, örülni fognak.-szorította meg a kezem.

  Lassan megérkeztünk, a lányok is itt voltak már avagy a fiúk barátnői. Gondolom. Sam is ott volt épp nevettek valamin, amikor Louis hírtelen felénk fordult és huncut mosolyt csalt a szájára, majd elordította magát, amitől én egy kisebb infarktust kaptam.

  - Nézetek!-kiabálta és felénk mutatott, majd lassan mindenki odakapta a fejét, én pedig vörösödni kezdtem.. lassan sétáltunk oda hozzájuk. -Tudtam, hogy össze fogtok jönni.-mosolygott Lou.

  - Amm...-csak ennyit tudtam kinyögni zavaromban.

  - Persze Lou, hiszen te mindent tudsz.-nevetett Harry, a kezem pedig megszorította, hogy nyugodjak már meg. Próbálkoztam.

  - Gratulálunk!.-kiáltották egyszerre. Mindenki mosolygott még Sam is, először csak azt hittem, hogy rosszul látok, de nem mert mosolygott...Mi lehet vele?

  - Köszi srácok!-mondta Harry, majd egyenként mindenki odajött és megölelt minket, először a fiúk majd a lányok, akik be is mutatkoztak.

  - Helló Perrie vagyok.-ölelt meg.

  - Szia Dani.

  - Szia Eleanor.

  - Sziasztok, Ashley, de csak Ash.-mosolyogtam rájuk. Majd végül Sam jött oda hozzám.- Sam, te nem is haragszol rám?-kérdeztem tőle halkan. Mire ő megfogta a kezem és arrébb húzott.

  Egyre jobban kezdtem izgulni, hogy most biztosan kicsinál. Nem tudom, hogy mi lehet vele, de amióta meglátta a fiúkat nagyon jó kedve van...ezt biztosan megfogom tőle kérdezni.

  - Hallgatlak.-mondtam félénken, mire ő csak nevetett.

  - Nyugi, nem fogom leharapni a fejedet.-mosolygott. - Örülök nektek, különben pedig Louis mindent elmondott...de azért majd a te verziódat is hallani szeretném.

  - Amm...mi a fene van veled?-kérdeztem nevetve. -Nem kiabálsz boldog vagy? A fiúkkal meg úgy beszállsz mintha ezer éves barátok lennétek.

  - Hát tudod, igazad volt megkedveltem őket...

  - Látod én megmondtam neked.-öleltem meg, ekkor kezdett el rezegni a telóm, anya hívott.- Anya hív mondtam Samnek.-mire ő megfordult és visszament.

  - Szia drágám!-köszöntött anya.

  - Szia!

  - Hogy vagy? Megérkezett már Sam?

  - Jól vagyok, igen pár órája, most volt vége a fiúk koncertjének és szerintem most bulizni megyünk...

  - Rendben kicsim, hallom nagyon boldog vagy és ennek örülök.

  - Igen az vagyok. Mikor jösztök vissza?

  - Hát, szerdán...sok dolgunk van és apád is idejött szóval egyedül lesztek Sammel, de ne szedjétek szét a házat.-nevetett.

  - Olyannak ismersz?

  - Dehogyis. De most mennem kell...majd még hívlak. Puszi.

  - Oké. Puszi.-majd leraktam. Valaki hírtelen átölelt hátulról én pedig ugrottam egyet, majd Harry édes illatát éreztem.

  - Minden rendben?-kérdezte.

  - Persze, csak anyáék nem jönnek haza csak szerdán.

  - Ez pont jókor jött.-mosolygott.

  - Ez hogy érted?

  - Mert akkor ezt a pár napot nálunk töltitek Sammel, eszem ágába sincs titeket kettesben hagyni abba a nagy házban...-majd megcsókolt.

  - Én benne vagyok.

  Visszamentünk a többiekhez, mindent elmondtam nekik...a fiúk örültek, hogy ezt a pár napot velük fogjuk tölteni. Majd arra jutottunk, hogy elmegyünk megünnepelni, hogy összejöttünk Harryvel. Egy privát klub előtt állt meg a limo...kiszálltunk belőle. Harry összekulcsolta az ujjainkat, majd beléptünk a klubba. Sok híresség volt itt, kezdem magam furán  érezni, de Harry jelenléte megnyugtatott. A bár pulthoz mentünk és megrendeltük az első körünket. Már nem is tudom hányadik kör ment, de már mindenki bevolt állva... sokat táncoltunk, röhögtünk...sőt én Harry ölében kötöttem ki, fogalmam sincs, hogy hogyan, de nem is érdekelt. Majd jött az én egyik számom és kipattantam az öléből megfogtam a kezét és magam után rántottam a táncparketre...alig volt vége a táncnak és mi heves csókcsatába kezdtünk....Már csak arra emlékszem, hogy a fiúk házába érünk hulla fáradtan a csajok is itt maradtak és mindenki ment a szobájába és pedig a Harryébe... ahol újra csókolózni kezdtünk majd az ágyon kötöttünk ki....

9.Mit érzek iránta????

  Sziasztok, meghoztam az új részt.Bocsi, hogy ilyen rövidre sikerült, de sok minden történik benne.De ígérem, hogy a következő hosszabb lesz.Jó szórakozást hozzá és ha van kedvetek akkor nézzetek be a legújabb blogomba is. http://moment-in-time-roxy-hazza.blogspot.ro/


                                    "Harry szemszöge"



  Már az utolsó számunkat énekeltük, amikor történt velem valami. A hangom hírtelen elment, nehezen vettem a levegőt és ezt a többiek is észrevették. Ash arcán láttam az aggodalmat, nem értette, hogy történhetett velem, ahogy én sem értettem. A koncertnek vége lett, elbúcsúztunk a közönségtől...én próbáltam magam boldognak mutatni, kisebb nagyobb sikerrel.Amiután lejöttünk a színpadról nem tartottam a fiúkkal a lányokhoz. Nem kérdeztek tőlem semmit, csak megveregették a vállamat és tovább mentek. Ennek viszont örültem, hogy megértik, hogy most egyedül kell legyek. Csak mentem előre a hosszú folyosón, majd az utolsó ajtón beléptem és leültem az egyik székre, a fejemet lehajtottam és bámultam a semmibe. Vajon miért történt most ez? Mit gondolnak rólam most a rajongóink, a fiúk és persze mit gondol rólam Ash? Biztosan azt hiszi, hogy nincs is hangom, hogy végig csak hazudtunk neki, de ez nem így van, csak ma nem tudom mi történt.
  Ajtónyillást hallottam. Miért nem hagynak már egyedül? Már épp azon voltam, hogy felállok és leüvöltöm a fejét, amikor hírtelen átölelt valaki. Az édes illatából...rögtön rájöttem, hogy ki az. Ash volt. De miért jött ide? Nem utál engem? Pár másodperc elteltével visszaöleltem, majd végre megszólaltam.
  - Sajnálom...-suttogtam, a könnyeimmel küzdödve.
  - Semmit sem kell sajnálod, hallod?
  - De hát elrontottam...-hiába próbálta elhitetni velem, hogy semmi sem történt én csak mentem a magam feje után.
  - Nem.Harry figyelj rám.-majd a kezeit az arcomhoz érintette és felemelte, majd a szemeimbe nézet.- Nem rontottad el, senki sem haragszik rád, ilyen megesik.
  - De velem még sosem történt ilyen...-már a sírás határán voltam, de magamban tartottam őket.-Soha.
  - Nyugodj meg.-ismét a kezei közzé vette az arcom és felemelte, majd mélyen a szemembe nézett és közeledni kezdett felém és megpuszilt, a számon.
  Miért tette ezt? Hiszen azt mondta, hogy ezt ő nem szokta megengedni senkinek sem, és most mégis megtette?Az ajkai puhák voltak, azt éreztem, hogy vissza kell csókolnom, de nem tudtam megtenni, pedig akartam volna, de tudtam ha megteszem akkor elvesztem a barátságát és azt semmi pénzért sem akarom...
Lassan távolodni kezdett tőlem, én pedig kikerekedett szemekkel néztem rá, egy picit elvörösödött ami nagyon jól áll neki. Hírtelen felálltam, mert észrevettem, hogy el akar menni, hátulról átöleltem és a fülébe súgtam.
  - Köszönöm.-ő erre megfordult és szorosan hozzám bújt.- De miért csináltad ezt?
  - Nem akartalak ilyen szomorúnak látni téged és gondoltam, hogy ez segít elfelejtetni veled azt ami az előbb történt.-mosolygott rám.
  - Ash!-szorosan magamhoz öleltem és beszívtam a haja csodálatos illatát.- Köszönöm.-pusziltam meg az arcát.- Tudom, hogy neked nehéz lehetett ezt megtenned.
  - Érted megtenném bármikor...
  Ezt,, hogy érti? Bármikor? Talán ő is érez irántam valamit? El kell neki mondjam, muszáj...De, hogy kezdjek bele? Csak úgy mondjam a szemébe, hogy beleszerettem? Hülyének nézne,de nem érdekel elmondom neki, méghozzá most azonnal.
  - Ash, szeretnék neked valamit mondani...-megfogtam a kezét és a kanapé felé húztam.Majd leültünk és én mélyen a szemébe néztem.- Már egy ideje szeretném neked ezt elmondani, csak nem tudom, hogy hogyan is tegyem meg...de most azt érzem, hogy itt az ideje.-nagy levegőt vettem.-Ash, amióta megláttalak valami megfogott benned. Ezt már mondtam neked a tegnap is...és most, hogy jobban megismertelek...kezdem azt érezni...hogy....lehetséges, hogy....beléd szerettem.-mondtam végre ki a lényeget.
  Figyeltem a reakcióját, egyben volt boldog és szomorú. Láttam rajta, hogy nagyon meglepte amit mondtam neki, de szerintem legbelül ő is érez valamit irántam...Percek teltek el még mindig nem mondott semmit, még pislogni sem pislogott.Kezdtem megijedni...
  - Jól vagy?-kérdeztem.
  - Ööö, tessék?-motyogta.-Bocsi csak elbambultam.
  - Azt amit az előbb mondtam neked komolyan gondoltam...
  - Te komolyan belém estél?-kérdezte félénken.
  - Igen. Az első pillanattól fogva...
  - É-értem...Harry....nekem is el kell valamit mondanom neked...tudod én mindig is téged tekintettelek a szőke hercegemnek...amikor megláttalak az X-factorban, azóta tudtam, hogy te vagy az a személy akit keresek....és ez vicces, mert te nem vagy szőke...de ez nem számit....és én is kezdem azt érezni, hogy talán...ömm...én is kezdek beléd esni...-dadogta, mire nekem hatalmas mosoly kerekedett a számra.
  - Te is szeretsz?-kérdeztem.
  - Azt hiszem, hogy igen....



                                            "Ash szemszöge"





  El sem hiszem amit Harry mondott nekem. Nem tudom elhinni, hogy belém esett. Hiszen én nem vagyok híres és szép sem én csak egy lány vagyok, egy átlagos lány...De a szavai sokkoltak. Percekig nem tudtam neki semmit sem mondani...Láttam rajta, hogy aggódik értem így megpróbáltam magam összeszedni...Én is elmondtam neki, hogy többet érzek iránta mint szimpla barátság.
  Sikerült teljesen elfelejtetnem vele a koncerten történteket...ennek nagyon örültem, de összezavarodtam... hiszen én mindent elmondtam neki...hogy hogyan is érzek iránta. Ő csak mosolygott rám...miután kimásztam a sokkból én is visszamosolyogtam rá...Egyre jobban közeledett felém, már alig volt köztünk pár centi, amikor a szemembe nézett, de én nem húzódtam el...ő pedig ezt igennek vette és megtörtént.....

Csak rajtatok múlik

Sziasztok! Ti döntitek el, hogy mikor jöhet a következő rész. Én holnap fogom megírni és amint meglesz a 2 hozzászólás fel is teszem. Hogyha tetszik a történet és sokan olvassák akkor hamar meglesz ha nem akkor várni kell rá majd egy kicsit. De ígérem, hogy amint meglesz felteszem.

  Várom a hozzászólásaitokat és remélem minnél több követőm lesz. Eddig három van, de én többet szeretnék...hiszen csak akkor lehetek benne biztos, hogy jó a blogom, ha sokan olvassák. Nem? Számítok rátok.

                                                                                  Puszi.

8.A koncert

A következő rész 2 koment után jön, jó olvasást. :)



  A legjobb barátnőm felé rohantam, nem érdekelt, hogy kinek megyek neki vagy döntök fel, csak az számít, hogy ő itt van és itt marad. Hamar odaértem és rávetettem magam. Ne gondoljatok perverznek mert nem vagyok az, csak már nagyon hiányzót és a nyakába ugrottam...igaz, hogy majdnem hátraestünk mind a ketten...de mi csak nevetve öleltük egymást...
  - Saaaam!
  - Ash!
  - Annyira hiányoztál.-pusziltam meg.
  - Te is nekem. De már itt vagyok...és hallgatlak.-nézett rám komolyan.Szóval hallani akarja, hogy miért lettem ilyen jóba a fiúkkal. Csodás, remélem nem fog megharagudni rám, ha elmondom neki az igazat.
  - Ha hazaértünk mindent elmesélek, ígérem.
  - Már nagyon kíváncsi vagyok a magyarázatodra.-rebegtette előttem a szempilláit.
  Beszálltunk a kocsimba. Az egész utat végigbeszéltük, de a fiúkról egy szót sem szóltam neki, elég lesz nekem otthon kimagyarázni magam nem hogy még itt is. Inkább azt hallgattam, hogy mi történt otthon... kiderült, hogy semmi. Minden fix ugyanolyan maradt mint mielőtt én eljöttem volna...Lassan megérkeztünk a házunk elé, Sam nem akarta elhinni, hogy itt lakok és, hogy mostantól ő is itt fog lakni. Kiszálltunk és elindultunk befelé, letettük Sam csomagjait majd megmutattam neki a házat, de a szobáját még nem.
  - El sem hiszem, hogy ebbe a csodaszép házban fogok lakini. Veled.-mosolygott rám.
  - Bizony ám, itt fogsz lakni.
  - Amm, de hol is fogok én aludni?-kérdezte.
  - Gyere megmutatom.-húztam vissza  az emeletre.



                                                   "Sam szemszöge"





  El sem tudom hinni, hogy anyáék beleegyeztek, hogy Londonba költözzek. Ők sosem engedtek meg nekem semmit, és most, most megengedik, hogy abba a városba költözzek ahol a legjobb barátnőm vár rám. De minden jóban van valami rossz is. Mint ahogy ebben is. Adam. Ő volt az én barátom, már szinte két éve voltunk együtt, de most szakítanom kellett vele. Fogalmam sem volt, hogy hogyan is mondjam el neki, hogy Londonba költözök és ezért véget kell vetni a kapcsolatunknak...pedig én nagyon szerettem és még most is szeretem, de tudtam, hogy a táv kapcsolat nem működne köztünk vagy én vagy ő szegné meg és az jobban fájna, mint az, hogy szakítsak vele. Nagy nehezen elmondtam neki mindent. Hogy Ash oda költözött és nekem nagyon hiányzik, és anyáék megengedték, hogy én is oda költözzek. Azt is elmondtam neki, hogy nagyon szeretem de tudom, hogy ez nem menne köztünk és ő is így gondolta. Tehát szakítottunk, még váltottunk egy búcsú csókot majd az ajtó felé sétáltam és csak annyit bírtam kinyögni, hogy "sajnálom". Alig értem ki a kocsimig és már zokogni is kezdtem, de tudtam, hogy így lesz a legjobb...Miután megnyugodtam hazamentem és vártam, hogy Ash hívjon. Este végre felhívott, gondolom megint elfelejtette, de ő ilyen és én így szeretem őt. Mindent elmondtam neki, nagyon boldog volt, majd Emma az anyukája felajánlotta, hogy költözzek hozzájuk. Én persze szívesen elfogadtam, majd elbúcsúztam Ashtől, és lefeküdtem. Másnap későig aludtam, majd mikor felkeltem pakolni kezdtem, sok cuccom van és egyedül nehéz pakolni. Észre sem vettem, hogy hogy eltelt az idő. Láttam, hogy Ash hívott, de már késő volt, nem akartam zavarni, avagy felébreszteni ezért lefeküdtem. Másnap reggel hívott újra, és azt is elmesélte, hogy micsinált az este...nem akartam hinni a fülemnek, mikor hallottam, hogy az egész éjszakát végigbeszélte Harryvel. Akit úgy volt hogy utálunk, de ahogy én látom már csak én vagyok vele így. Na de mindegy, majd ha megérkezem kifaggatom Asht.
  Elbúcsúztam anyáéktól, majd elindultam a reptérre. Felszálltam, az út hamar eltet, és már Londonban is voltam...Megpillantottam Asht, aki rohant hozzám, a nyakamba ugrott és szorosan magához ölelt. Hazamentünk, nekem pedig elállt a lélegzetem egy hatalmas és csodaszép ház előtt álltunk meg, nem akartam elhinni, hogy itt fogunk lakni, de végül beletörődtem. Ash megmutatta a házat, csak azt a szobát nem ahol én fogok aludni, már nagyon kíváncsi voltam, hogy hogyan is nézhet ki ezért rákérdeztem és ő a lépcső felé kezdett húzni, majd megállt egy ajtó előtt és rám nézett.
  - Remélem tetszik.- mosolygott én pedig benyitottam.
  - Úr Isten Ash, ez gyönyörű...-csak ennyit tudtam kinyögni.

  A szoba hatalmas volt. Pont az én ízlésemnek felel meg. A falak barnák, egy hatalmas ágy a szoba közepén körülötte butrok. A falon képek, rólunk...az ágyal szemben pedig egy hatalmas tévé. Sosem volt még ilyen szép szobám. A New Yorki is szép volt, de ez sokkal jobban tetszett...Berohantam az ajtón és az ágyra ugrottam...Puha...majd Ash is követte a példámat.

  - Tetszik?-kérdezte.

  - Igen csodálatos, Köszönöm.-pusziltam meg.

  - Na jó, én hagylak téged kipakolni, addig átmegyek hozzám, ha kész vagy gyere át és akkor mindent elmesélek...Ja és estére van egy meglepetésem.

  Mi milyen meglepetés? De mire megakartam volna kérdezni eltűnt. Hát köszi szépen Ash. De sebaj, gyorsan kipakolok és megkérdem az én drága barátnőmet, hogy mi a fenéről beszélt és, hogy mióta vagy ilyen jóba Harryvel és a többiekkel... Nekikeztem a pakolásnak...

                                                   

                                                              "Harry szemszöge"

  

   Nagyon boldog vagyok. Elfogadta, el sem tudom hinni, hogy tényleg belement. A fiúk is nagyon boldogok voltak, de én örültem neki a legjobban. Hiszen nekem mindent elmondott az este és annak ellenére, hogy még sosem csókolt meg senkit, elfogadta. Bátor lány. Mindent megfogok tenni, hogy ne érezze magát rosszul... tudom, hogy úgysem tudom legyőzni a félelmét a csóktól, de azért megpróbálom.

  A próbán vagyunk ugyanis este koncertünk lesz, amire Asht is meghívtuk meg az egyik barátnőjét...már alig várom, hogy újra lássam....

  - Hé mi ez a hatalmas vigyor drágám?-ült le mellém az én "párom" Louis.

  - Semmi. Csak boldog vagyok.

  - Ühüm, és én ezt higgyem is el. Úgyis tudom, hogy Ashre gondolsz....

  - Igen rá...annyira örülök, hogy elfogadta...

  - Mi is örülünk, de most már folytatódik a próba, úgyhogy gyere te kis szívtipró.-felálltam, Lou beszólását eleresztettem fülem mögött, hiszen ő mindig ezt csinálja....

                                                              "Ash szemszöge"

  A szobámban leültem az ágyra. Gondolkoztam. Gondolkoztam, hogy mit is mondjak Samnek a fiúkról. Mondjam el neki, hogy azt hiszem, hogy belezúgtam Harrybe? Vagy ne? Melyik lenne a jó döntés?El kell, hogy mondjam neki, hiszen ő a legjobb barátnőm...rögtön felismeri ha hazudok neki...oké akkor ezt elmondom. De a filmmel mi legyen? Azt elmondom neki teljesen ki fog akadni, de joga van tudni...Szóval akkor mindent elmondok neki. Először tuti, hogy toltál pipa lesz rám, de utána majd belegondol és rájön, hogy jól döntöttem...este pedig bemutatom a fiúknak és ő is megkedveli őket...és akkor minden jó lesz.

  Az ágyon gondolkoztam...magamban megfogalmaztam, hogy mit is fogok mondani pontosan neki...ám megzavart a telefonom benne, a kijelzőre néztem és Harry mosolygott vissza rám. Felvettem.

  - Szia.-köszöntem neki.

  - Szia, Ash. Csak azért hívtalak, hogy megmondjam, hogy a koncert este 8kor lesz, de gyertek egy picit hamarabb ha tudtok, megszeretnénk már ismerkedni a barátnőddel is.

  - Köszi, hogy szóltál Harry. Oké akkor hamarosan találkozunk...

  - Már alig várom. Szia.

  - Szia.-mosolyogtam, habár ő nem látja, de nekem mosolyogni támadt kedvem.

  Fél hét volt, mire teljesen megvolt a fejemben, hogy mit is mondok Sam-nek. A fenébe nemsokára ott kell legyünk a fiúknál. Valaki kopogott az ajtón.

  - Bejöhetek?-kérdezte Sam.

  - Persze.

  - Hallgatlak.-ült le mellém.

  - Már be is fejezted a kipakolást?

  - Nem, de majd befejezem, most inkább mesélj...

  - Oké, de figyi a fiúk meghívtak minket a ma esti koncertjükre...nem baj ha csak utána mesélem el, hogy mi is történt valójában vagy inkább holnap reggel?-néztem rá kiskutya szemekkel.

  - Tudod, hogy ezeknek a szemeknek sosem tudok ellenállni. Mikor kezdődik?-kérdezte.

  - 8-kor, de azt mondták, hogy menjünk hamarabb, mert megszeretnének téged ismerni.-mosolyogtam rá.

  - Oké. Akkor megyek keresek valami cuccot és mindjárt jövök.

  Mi nem akadt ki? Nem kiabált? Jól van? Mi történt vele? Na jó, ez nekem fura, de majd kiderül. Most viszont nekem is kell találnom valamit amit felvehetek...Na nézzük csak...megálltam a gardróbomban és szétnéztem majd a kezembe akadt egy csodálatos ruha. E lesz az.-csillant fel a szemem.Gyorsan lezuhanyoztam, kivasaltam a hajam és már a ruhát vettem felfelé. Egy fekete pántnélüli mini ruha mellett döntöttem és pedig egy fehér magassarkú és már kész is voltam.

  Megnéztem magam a tükörben és elégedett voltam magammal. Átsétáltam Sam szobájába és megnéztem ő mit választott. Egy fekete bőr rövid naci volt rajta egy csillogó pólóval és fekete magassarkúval.

  - Jól nézel ki.-dicsértem meg.

  - Te is.-ölelt meg.

  - Mehetünk?-kérdeztem.

  - Aha.

  Bezártuk a házat és beültünk a kocsimba. Kicsit hosszú volt az út. Mivel dugóba keveredtünk. De így is elég hamar odaértünk. A fiúk kezdéséig, még volt 15 perc. Egy hatalmas teremben álltunk, csomó emberrel körülvéve. Hová kell menjünk? Ááá tuti, hogy nem találjuk meg a fiúkat. Majd két hatalmas kezet éreztem a csupasz vállamon. Megijedtem, de mikor megfordultam egy zöld szempárral találtam magam szembe. Harry.

  - Szia.-ölelt meg.

  - Szia. Hadd mutassam be neked az én legjobb barátnőmet Samet.-oda ment hozzá és megölelte.

  - Örülök, hogy megismertelek.

  - Én is.-mosolygott Sam.

  - A többiek, hol vannak?-kérdeztem.

  - Hátul, gyertek velem.-megfogta a kezem én pedig Samét és követtük, végre kiértünk a hatalmas tömegből és a színfalak mögött voltunk. A négy fiú azonnal előttünk termett és mindannyian a nyakamba ugrottak, ma már másodjára, ezek megakarnak engem ölni?

  - Sziasztok.-köszöntem nekik. -Ő itt Sam az én legjobb barátnőm.

  - Szia Sam.-köszöntek.

  - Helló.-köszönt a barátnőm.

  - Mikor kezdtek?-kérdeztem.

  - 5 perc múlva.-mosolygott Harry.

  - Jók legyetek.-nevettem.

  - Mi mindig azok vagyunk.-mosolygott Louis.

  - Egós.-nyújtottam rá a nyelvem. A fiúk Sammel együtt elmentek, kettesben maradtam Harryvel. Miért kell itt hagyniuk vele? Miért pont vele?- Akarsz valamit Harry?-kérdeztem.

  - Igen, szeretnék neked mondani valamit mondani.-mosolygott rám.

  - És mit?-közelebb hajolt és megölelt majd a fülembe súgta.

  - Szív döglesztő vagy ebbe a ruhába.-na nekem ennyi is elég volt, azonnal vörös lettem, Harry pedig csak nevetett. Szép. Miért kell neki ilyeneket mondania?

  - Köszi.-próbáltam elrejteni a vörösödő fejemet, de nem nagyon ment. Hát van ilyen. Nem? Velem elég sokszor a napokban és mind csak neki köszönhető. Szorosan magához ölelt még egyszer, majd megpuszilta az arcomat...fogalmam sincs, hogy miért én is késztetést éreztem, hogy megpusziljam és meg is tettem...ő csak nagy szemekkel nézet rám.

  - Ezt miért kaptam?

  - Szerencse puszi.-nyújtottam rá a nyelvem.Fogalmam sincs, hogy mi ütött belém, de meg akartam tenni és jól esett. És az a baj, hogy már teljesen összezavarodtam.

  - Köszönöm.-mosolygott.-Gyere megmutatott a helyeteket.-fogta meg a kezem és maga után húzott.

  A színpad mellett voltunk, ahol ott volt Sam. Oda álltam mellé, Harry elbúcsúzott és eltűnt a többiekkel együtt. Én már izgatottan vártam, hogy feljöjjenek a színpadra. Hát nem kellett sokat várjak, mert egy percen belül már fent is voltak. Hatalmas taps vihar és sikítozás követte őket. Nekem is kedvem támadt sikítozni és ahogy láttam Samnek is. Igaz, hogy azt mondtuk, hogy utáljuk ezt csinálni, de nem így van én imádom. Jól esik kiadni magamból, és a fiúk is élvezik az őrjöngést. 

   A fiúk elkezdtek énekelni, a közönség velük énekelt, ahogy én és Sam is. Meglepődtem, hogy tudja a szöveget, de szerintem titokban mindketten hallgattuk a számaikat. A fiúk tartottak pár perc szünetet és oda jöttek hozzánk. Mi pedig a nyakukba ugrottuk. Harry ölelése kissé elhúzódott, a többiek kérdőn néztek ránk, de mi nem törődtünk velük. Majd amikor visszamentek, lenyomtak még pár számot, majd jött a búcsú szám, ami nem volt más mint a "What makes you beautiful". Harry végig csodásan énekelt, de itt valami történt. Nehezen vett levegőt és rekedt volt a hangja. Nagyon megijedtem. Mi történhetett vele? Mitől ment el hírtelen a hangja? Nehezen, de végigénekelte a számot. Majd elbúcsúztak és lejöttek...de hozzám csak négyen jöttek oda, Harry nem volt köztük. Én pedig egyre jobban aggódtam érte. Elindultam megkeresni, de Lou elkapta a karom.

  - Szerintem most jobb ha magába van.-mondta szomorúan.

  - Látni akarom.-erősködtem, ő csak bólintott egyet. Én pedig elindultam megkeresni, fogalmam sincs, hogy hová mehetett. De nem adtam fel, mindenhová benéztem...Nem volt sem az öltözőben, sem a szobájában...sem a fürdőben. Igen bementem a fiúk fürdőjébe, de tudtam, hogy senki sincs ott max csak Harry. Tovább kerestem, majd egy ajtóhoz értem...mivel ez volt az utolsó hely ahol nem néztem meg, tudtam, hogy itt lesz. lassan benyitottam. A látvány sokkolt.

  Harry ez széken ült. Lehajtott fejjel, tudtam, hogy sír vagy fog. Lassan bementem a szobába és megálltam előtte, nem vette észre, hogy ott vagyok vagy csak nem akarta. Nem tudom. Közelebb mentem hozzá és megöleltem...pár másodperc múlva ő is visszaölelt. A szívem majd nem megszakadt, sosem láttam még ilyennek az évek során...

  - Sajnálom...-suttogta.

  - Semmit sem kell sajnálnod, hallod?

  - De hát elrontottam...

  - Nem. Harry figyelj rám.-emeltem fel a fejét és a kezeim közzé fogtam az arcát, a szeme könnyes volt. - Nem rontottad el, senki sem haragszik rád. ilyen megesik.

  - De velem még sosem történt ilyen....-mondta a könnyeivel küszködve.- Soha.

  - Nyugodj meg.-próbáltam megnyugtatni de nem ment, majd támadt egy ötletem...lehet, hogy ezzel elvesztem a barátságát, de ha nem teszem meg teljesen összetörik és én azt nem akarom. Újból felemeltem a fejét, mélyen a szemébe néztem, majd közelebb hajoltam hozzá és megpuszilt. Igen megpusziltam, de nem az arcát hanem a száját....